Ják

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ják
A jáki templom
A jáki templom
Ják címere
Ják címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Szombathelyi
Jogállás község
Polgármester Szemes István (Független)[1]
Irányítószám 9798
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 2598 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 57,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 44,95 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ják (Magyarország)
Ják
Ják
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 27″, k. h. 16° 34′ 52″
Ják (Vas megye)
Ják
Ják
Pozíció Vas megye térképén
Ják weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ják témájú médiaállományokat.

Ják (németül: Jaak / Sankt Georgen / Sankt Jörgn, horvátul Jakova[3]) község Vas megyében, a Szombathelyi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A falu Szombathelytől 10 km-re délre a Jáki-Sorok partján az osztrák határ mellett fekszik. Határos települések: Szombathely, Nagykölked, Kisunyom, Egyházasrádóc, Rádóckölked, Szentpéterfa, Nárai.

Vasútállomása (Ják–Balogunyom) a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon található, a településtől 5 km-re.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét egykori birtokosairól a Ják nemzetségről kapta. A név eredete vitatott. Egyesek szerint a Jakab személynév rövidített változata, míg mások a Csák nemzetségtől származtatják mondván, hogy a két nemzetség tulajdonképpen azonos.

Története[szerkesztés]

Már a vaskorban lakott hely volt, határában vaskori sírhalmot és bronzkori emlékeket is találtak. A Kő-dűlőben római temető volt.

A Templomdombon már a 11. században település állott.

Az 1992. évi ásatáskor megtalálták a falu középkori temetőjét, melyet a 11. századtól használtak. Ugyanekkor bizonyosodott be, hogy az apátsági templommal szembeni Szent Jakab kápolna volt eredetileg a falu temploma.

A mai települést 1211-ben Iyak néven említik először.

Bencés rendi apátságát 1214-ben a Ják nembeli Márton comes alapította Szent György tiszteletére, ezután kezdődött meg a monumentális apátsági templom építése.

1223-ban a monostorban már élénk szerzetesi élet folyt, 1331-ben már 50 szerzetes élt itt.

A régi apátház telkén megtalálták a Ják nemzetség Árpád-kori palotájának és lakótornyának alapfalait.

1455-ben Ják kegyura királyi adományként a monyorókeréki Elderbach Berchtold lett, tőle Bakócz Tamás, majd Erdődy Péter örökölte a birtokot.

Az 1532. évi török hadjárat során valószínűleg Jákot is felégették, a templom súlyos károkat szenvedett.

1557 és 1613 között a Zrínyi család volt a falu földesura. 1562-ben a monostort elhagyták a szerzetesek, a templomot 1745-ben gr. Erdődy Gábor jáki apát állíttatta helyre.

1697-ben a falunak 500 lakosa volt. 1787-ben 100 házában 1000 lakosa élt.

A falu a 18. században fazekasairól volt híres, akik céhet is alapítottak.

A jáki templom felülnézetben

Vályi András szerint: "JAK. Sz. Georgen. Népes horvát falu Vas Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Kőrméndhez 1 2/4 mértföldnyire, földgye középszerű, legelője, fája van, tserép edényeket is szoktak készíteni." [4]

Fényes Elek szerint: "Ják, magyar m. v. Vas vármegyében, Szombathelyhez 2 órányira, 1316 kath., 23 zsidó lak. Régi apáti temploma, melly most plébániális szentegyház, már messzire látható. Közönséges vélemény, hogy ez apátság a 12-ik vagy 13-ik században alapittatott, még pedig a benedekiek részére, de 1532-ben a törökök Kőszegről viszszaverettetvén, elpusztították, s akkor a hozzá tartozó Péczől is tőle elszakadt. Most mint jövedelmes apátságot az Erdődy grófi nemzetség ajándékozza el." [5]

Vas vármegye monográfiájában: "Jaák régi nemesi nagyközség, 227 házzal és 2073 magyar- és németajkú lakossal. Postája helyben, távírója Kis-Unyom. A község a Sorok patak mellett, a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonal mentén fekszik; a körjegyzőség székhelye. Ősidők óta lakott hely, melynek határában vaskori sirhalom van, de a bronzkorszakból is gyakran találnak itt emlékeket, ú. n. "Kődülő"-ben római temetkezési hely volt. A községnek kitünő kavicsbányája és tégla-, kályha- és edény-készítésre alkalmas agyaga van, miért is lakosai régóta üzik a téglagyártást és a cserépedény-készítést. Önsegélyző-szövetkezete és olvasó köre is van." [6]

Fejlődését némileg visszavetette, hogy a vasút kiépítése során (1872-ben) Jákot elkerülte a SzombathelyGraz vasútvonal. 1910-ben 2236 magyar lakosa volt, iskolája is ebben az évben épült.

A Szent Jakab kápolna

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A római katolikus apátsági templom 1220 és 1256 között épült, többször bővítették, mellette a Szent Jakab kápolna 1260 körüli. 1781-ig a templomot cinterem (temető) vette körül. 1896 és 1904 között Schulek Frigyes tervei szerint restaurálták. Kapuja 1663-ban épült, kőfala későbbi. A román kori magyar templomépítészet legjelentősebb megmaradt alkotása.
  • A községben több, 18-19. század-i lakóház és kúria található.
  • Az apáti ház épületében helytörténeti múzeum tekinthető meg. Az épület mellett, illetve belül a padozatba építve jól látható a középkori lakótorony alapfala.

A község szülöttei[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Gerő, L. (1984): Magyar műemléki ABC (Hungarian Architectural Heritage ABC) Budapest
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái (Rotunda in the Medieval Hungary) Akadémiai Kiadó, Budapest

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ják települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.)
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Magyarország vármegyéi és városai Vas vármegye szerk. Borovszky Samu, Bp. 1898.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]