Csehimindszent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csehimindszent
Mindenszentek római katolikus templom
Mindenszentek római katolikus templom
Csehimindszent címere
Csehimindszent címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Vasváry
Jogállás község
Polgármester Fukszberger Imre Lóránt[1]
Irányítószám 9834
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 360 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 23,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 15,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csehimindszent (Magyarország)
Csehimindszent
Csehimindszent
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 47″, k. h. 16° 57′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 47″, k. h. 16° 57′ 19″
Csehimindszent (Vas megye)
Csehimindszent
Csehimindszent
Pozíció Vas megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehimindszent témájú médiaállományokat.
Mindszentek temploma és Kálvária
Mindszenty József szülőháza
Mesterházy kastély Potypusztán
Mesterházy kastély Potypuszta, légifelvétel

Csehimindszent község Vas megyében, a Vasvári járásban. Nagy szülöttje Tiszteletre méltó Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) bíboros, prímás, esztergomi érsek.

Fekvése[szerkesztés]

A község Vas megye déli részén, a Kemenesháton, változatos domborzatú tájon fekszik, a folyó vízgyűjtőjén. Igazgatási területe észak-déli irányban hosszan elnyúlik, így azt érinti a 8-as főút is. A falu lakott területe az egykori Katonák útjától délre fekszik a Széplaki-patak völgyében. A középkorban létrejött és egészen a 19. század végéig működő kapcsolatrendszerben a falu a Graz -Körmend - RábahídvégVasvárSümeg történelmi országút közelében helyezkedett el. A 8-as számú főút kiépítésével ez a kapcsolat megszűnt és Graz-Körrmend-Vasvár-SzékesfehérvárBudapest irányultság lett belőle.

Csehimindszent útmenti település, azaz útifalu. A belterülettől leszakadva, önállóan fejlődött Potypuszta és Potyrózsa major. Mindkét majorban álló épületek műemléki védelem alatt állnak. A két épületegyüttes közül a falu és a 8-as főút között fekvő Potyrózsa major azonban mára elnéptelenedett.

A községnek jelenleg 3 zártkertje van, melyből a Nagyhegy, Bükföldi Szőlők továbbra is kertek és gyümölcsösök, míg a Kishegy mára már lakóterületté alakult át. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek és dombok kiváló vadászhellyé teszik elsősorban a szarvas tekintetében.

Története[szerkesztés]

A legkorábbi korok emléke az emberi jelenlétnek a településen 1877-ből származik, amikor Potypuszta közelében szőlőültetéskor kelta sírt találtak, a leletek a szombathelyi múzeumba kerültek. További régészeti kutatásra csak 1978-ban került sor a római katolikus templom műemléki helyreállítása kapcsán.[3] A község területén egykoron több lakott hely is volt, melyek közül számos már korán elnéptelenedett.

Poty neve régi magyar személynévből keletkezett, az Árpád-kori eredetű falu köznemesi birtok volt. Feltehetően már a törökkor előtt elnéptelenedett. Régészeti maradványai a potypusztai víztoronynál kerültek elő. Potypuszta 1272-ben szerepel oklevelekben.[3]

Gönyök 1217-ben és 1409-ben említett falu a vasvári káptalané volt, minden bizonnyal már a törökkor előtt elnéptelenedett. Emlékét a határ délnyugati szélén a Felső- és Alsó-Gönyök dűlő helynév őrzi.[3]

Mindszent nevét temploma védőszentjéről kapta. 1314-ben szerepel a falu először, ekkor a Vasvári család osztozkodott részein. Az 1314-es oklevél szerint a Mindenszentek templom a Vasvári közös kegyurasága alatt maradt. 1359-ben és 1372-ben is említettek az okiratok plébániát. 1690-ben teljesen romos a templom. Földesurai az Ostffyak voltak, akiknek itteni birtokaira 1436-ban Zsigmond magyar király adott új adománylevelet. A 16. század első felében a Dessewffy, a Polányi és a Török családok rendelkeztek itt birtokrészekkel, 1553-ban a falu házainak nagyobb része üresen áll a pestis miatt. A török időkben 1588-ban Pusztafalunak írták, amely csak 1678-ban települt újra. Plébániáját 1756-ban állították vissza. 1892-ben a településen élő kisnemesi családban született Mindszenty (Phem) József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.[3]

A község terjeszkedéséről és növekedéséről a katonia felmérésekek által nyújtott információk adnak segítséget. A legrégebbi településrész a Fő utca Petőfi utcai torkolatától délre elterülő területek. A következő szakaszban északi irányba nyúlt a falu, amelynek következtében egészen a mai temetőig terjeszkedett. A második világháborút követően az Arany János utca beépítése történt meg a kor divatja szerinti típusházas épületekkel.

A községben jelenleg körjegyzőség, óvoda, általános iskola, plébánia és zarándokház is működik. 2010-ben kezdődött el 208 millió forintból a szennyvíz-csatorna kiépítése, amelyhez a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól 176 millió forint támogatást nyert a település.[4] A községi csatorna és helyben épült tisztító átadására 2012. július 30-án került sor.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Látnivalók[szerkesztés]

Mindszenty József emlékek[szerkesztés]

A Fő utca 34. számú ház a községben született Mindszenty József szülőháza, ezt egy emléktábla is jelöli. A községben szobrot is emeltek az érsek emlékére. A plébánia épületében szálláshely és zarándokház található a Fő utca 40. alatt.

Mindenszentek római katolikus templom[szerkesztés]

A Fő utca és Petőfi utca torkolatában álló templom korai elődjének első írásos említése 1314-ben volt. Egyike a Nyugat-Dunántúlon nyilvántartott 9 Mindenszentek templomának.[5] A templom története a falu történetével összeforrt. A 16. században elpusztult a falu és a templom. 1690-ben teljesen romos. Az 1698-as Kazó féle vizitáció szerint újjáépítették, zsindellyel fedték. Ekkor még nem volt tornya. Az 1758-as Visitatio már említi tornyát. Hajója ekkor cseréppel fedett. A kegyúr, Festetics József jóvoltából sekrestye, oratórium és kórus épült. Az 1978-as falkutatás után helyreállították, romanikus ablakot és déli kaput feltárták.[6] A templom belseje népies barokk, a főoltáron látható képet ifjabb Dorfmeister István festette.

Mesterházy kastély, Potypuszta[szerkesztés]

A 18. században a tolnai gróf Festetics család volt itt birtokos, minden bizonnyal ennek valamelyik tagja emeltette Potypusztán azt a barokk stílusú kúriát, amiből kifejlődött a mai kastély.

Virág Zsolt Magyar Kastély lexikon, Vas megye kastélyai és kúriái címmel így ír az épületről: "A Festeticsek ezen ága (IV.) Pál és Károly személyében 1766-ban kapott magyar grófi címet, a "tolnai" nemesi előnevet a família 1746-ban kapta az uralkodótól. Festetics (IV.) Pál 1782-es halála után harmadik fiára, Festetics Jánosra szállt a baltavári uradalom részét képező Potypuszta, akitől a birtokot Rudolf nevű fia örökölte, ugyanis 1839-ben ő adta el a baltavári uradalmat a zalabéri Horváth családnak... ...A zalabéri Horváthok a birtokot kölcsönökkel terhelték meg, amelyet nem tudtak visszafizetni... 1870. július 20-án - két részre bontva elárvereztek... ...A birtokot 1871. július 17-én jegyezték Mesterházy nevére. 1876-78-ban Mesterházy (I.) Gyula a kúriát historizáló (eklektikus) stílusú kastéllyá építtette ki, oldalszárnyakkal és külön személyzeti lakásokkal bővíttette. Az addig téglalap alaprajzú rezidencia ekkor nyerte el mai U-alakját..."

1925-ben és 1935-ben is Balogh Aladámét említették a rezidencia tulajdonosaként. A kastélyt 1929-ben felújították, új fürdőszobát alakítottak ki benne, és egy erkélyt helyeztek el a hátsó homlokzaton. 1945. után nem sokkal államosították.[7]

Az államosított kastély tulajdonjogát az állam 1952-ben átadta az Országos Szakszervezetek Üdülési Osztályának, amely ekkor helyreállította és gyermeküdülő céljára átalakította az épületet. Az intézmény 1973-ig önálló SZOT-gyermeküdülőként működött, amelyet ekkor szervezetileg a mikosszéplaki üdülővel vontak össze.[8] A kastély a rendszerváltozást követően magántulajdonba került. A leromlott állagú épület felújítása megindult, az ablakokat kicserélték. Az egykori angol stílusú parkjának nagy részét felosztották, megmaradt a tó és az ősparkból egy kislevelű hársfa.[7]

Magtár, Potyrózsamajor[szerkesztés]

A 19. század végén virágzott fel Potyrózsa majorban a gazdasági élet. Ekkor létesült a magtár épülete is. A téglahomlokzatú, oromzatokkal ékesített épület jelenleg elhagyottan áll, küzd a természet elemeivel. Tetőzete több helyütt beszakadt, a növényzet már az épületben is kezd megjelenni. A belül boltíves földszintes helyiségek az egykori igényes tervezés bizonyítéka. A romos épület műemlék. A környezetében egykoron álló cselédházak és állattartó telep vélhetően elenyésznek, helyüket erdőterületek foglalják el.

Források[szerkesztés]

  1. Csehimindszent települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c d [Csehimindszent Község Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2006.]
  4. Erős D. Zoltán (2010. február 23.). Uniós támogatás a csatornázásokhoz. Vas Népe. (Hozzáférés ideje: 2010. február 23.)  
  5. Valter Ilona. Árpád-kori téglatemplomok Nyugat-Dunántúlon. Budapest: Sylvester János Nyomda, 141. o (2005) 
  6. C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula. Vasi műemlékek – Szombathely. Szombathely: Sylvester János Nyomda, 81. o (1983) 
  7. ^ a b Virág Zsolt. Magyar Kastély lexikon, Vas megye kastélyai és kúriái. Budapest: Fo-Rom Invest, 45. o (2004) 
  8. C. Harrach Erzsébet-Kiss Gyula. Vasi műemlékek – Szombathely. Szombathely: Sylvester János Nyomda, 81. o (1983) 

További információk[szerkesztés]