Magyarország első katonai felmérése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josephinische Landesaufnahme, 1763-87
Részlet az első katonai felmérés egy szelvényéről
A Bécset ábrázoló térképszelvény: szembetűnő a minőségi különbség a magyar kisváros és Bécs között, ez a másolatokra jellemző aprólékosságot mutatja
A jozefiniánus térképezés szakaszai
A térképmű szelvényezése

Magyarország első katonai felmérése (jozefiniánus térkép) egy 1780-1784 között lezajló katonai topográfiai felmérés eredménye, és az első olyan térképmű, amelyik településszint alatt (utcák, házak, dűlők, stb.) ábrázolja a teljes országot, leszámítva ebből a Bánát és Erdély területét, ahol az 1760-as években végeztek térképezési munkákat. Tartalma szerint 1:28800 méretarányú topográfiai térkép, ábrázolja a domborzatot, utakat, építményeket, vízhálózatot, települések és földrajzi alakulatok nevét, és tájékoztató jelleggel a mezőgazdasági területek művelési ágát.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország a török kor végén, a Habsburg kor elején térképekben szegény területnek számított. Lázár deák térképe valamikor a mohácsi csata előtt készült, aztán a török korban érthető okokból nem volt semmilyen térképezés.

A 18. században a hadseregek igénye megnőtt a topográfiai térképek iránt, mivel a zárt csatarendű tumultuózus csaták kora lejárt. A terepviszonyokhoz alkalmazkodó, tagolt hadtestek alakultak ki, akiknek harcvezetésében kihasználták a csatamezők terepadottságait. A térkép ezért nemcsak hadmozdulatok, a hadsereg szállítása és vonulása vagy a hadtáp mozgatása céljából készült, de a harcrend kialakításának is fontos eszközévé vált. A hétéves háborút (1756–63) követően a birodalmi hadvezetés is rádöbbent a részletes, az egész országot felölelő katonai térképek fontosságára.

Az első katonai (jozefiniánus) felmérés 1763-1787 között készült el, nagyrészt Mária Terézia uralkodása idején, befejezésekor már II. József volt az uralkodó. Ennek egyik szakasza volt az 1780-84 közötti magyarországi felmérés. Az első katonai felvétel nem volt összefüggő, egységes eljárás, hanem az országok, országrészek és tartományok önálló részletfelvételeinek a sorozata, ezért minőségükben és kivitelezésükben, sőt tartalmukban is különbözőek. Az önálló szakaszoknak nincs geodéziai előkészítése, a kicsiből a nagy felé haladva apránként készültek el. A felvétel módja nem volt egyöntetű, országonként változott aszerint, hogy az adott körülmények között mi volt a legmegfelelőbb.

A felmérés során magassági mérés vagy szintezés nem volt, a térképek nem tartalmaznak magassági adatot. A munka menetét a várható háborús veszély irányai határozták meg. Elsőnek a porosz hadszínteret mérték fel (1763), illetve ezzel párhuzamosan elkezdődött Cseh- és Morvaország, majd Magyarország keleti határának felmérése Máramaros határvidékén a krími tatárok várható betörése miatt. Az utóbbi két felmérést 1768-ra fejezték be. Ezt követte 1766-1773 között Erdély és a Bánát, avagy Temesi Bánság. A végére maradt Magyarország és a Partium. Összesen 60 tiszt végezte a térképezési munkákat, évi átlagban 3 felvételi szelvényt (kb. 10 négyzetmérföld) kellett elkészíteni.

A munkálatokat Andreas von Neu vezette, aki már a sziléziai próbafelvételben is részt vett, akkor még századosként mint a főszállásmester-törzs térképezési ellátó tisztje. Ő vezette a felvételt Felső-Ausztriában (1769-1772), Alsó-Ausztriában (1773-1781) és Magyarországon is (1782-1784), itt már ezredesként. Később ő irányította a történelmi Magyarország területén a II. József-féle telekfelmérési munkálatokat (1786-88), majd katonai pályafutását altábornagyként fejezte be.

A térkép vetületi rendszer nélküli, a háromszögelésből és a belső részletmérésből származó, közvetlenül mért adatokból nyert távolságokat redukció nélkül szerkesztették fel a térképre. Ez a módszer az egyes szelvényeken belül viszonylagos pontosságot eredményez, de a szelvénycsatlakozásoknál akár 200 méteres hiba is előfordulhat.

A topográfiai térkép alapméretaránya 1:28800. Ennek praktikus okai vannak, mivel így a térképi 1 bécsi hüvelyk a valóságban kereken 400 öl. 5400 ilyen szelvény készült el, ebből 963 darab az Erdély és Temes nélküli Magyarország. Egy ilyen szelvény mérete 2×1⅓ láb, 24×16 hüvelyk, azaz 63×42 cm, az ábrázolt terület a terepen 18480 m × 12148 m, vagyis körülbelül 216 km².

Az 1:28800-as méretarányú szelvények önálló szelvényezési rendszert alkottak a korabeli Magyarország területén. A szelvényeket két római szám határozta meg, a függőleges Coll. (column=oszlop) száma mellett a szelvény oszlopban elfoglalt helyét adták meg fentről lefelé számolva (Sectio). Ez a szelvényszámozási rendszer nem alkalmas arra, hogy pusztán a szelvény számából az országban elfoglalt helyzetre vonatkozó következtetést lehessen levonni, mint azt a későbbi szelvényszámozások lehetővé teszik. A szelvény számából csak a kelet-nyugati irányú helyzet következik. Így például a Coll.I. Sectio V. számú szelvény az ország legnyugatibb 20 km-ének sávja, de észak-déli elhelyezkedését pusztán ebből nem lehet megállapítani. Emellett hátránya az is, hogy a jobbról-balról (keletről-nyugatról) szomszédos szelvények számát sem lehet kiszámítani, ezért minden szelvénycsatlakozásnál feltüntették a csatlakozó szelvény számát. A fenti példaként említett szelvény szomszédja például a Coll.II. Sectio IX. számú szelvény. A csatlakozó szelvények feltüntetése ma is szokásban van, holott a mai szelvényszámozások olyanok, hogy az adott szelvény száma alapján számítással meghatározható a szomszédos szelvény száma.

A felmérés 3071 négyzetmérföldre, azaz 178180 km²-re terjedt ki, 9 egységnyi térképművet alkotva. Az eredeti szelvényeket a térképező tiszt egyetlen példányban készítette el (Original Aufnahme) és erről csak egy további másolat (Reinzeichnung, Kopie) készült. A két példány közül az eredeti lapok a pontosabbak, hiszen még a háromszögelési hálózat vonalait is tartalmazzák. A másolatok mutatósabbak, de kevésbé pontosak. Ezek az 1:28800-as méretarányú szelvények csak háborús helyzetben kerültek volna sokszorosításra.

A többi Habsburg tartomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jozefiniánus térkép 1763-1787 között készült, a tartományokban különböző időpontokban, több önálló szelvényezési rendszerben, alapfelület és vetületi rendszer nélkül.

Tirolt és Ausztria nyugati részét nem mérték fel.

1787-ig az utómunkálatok, úgymint pótmérések, a térképlapok illesztése, áttekintő rajzok készítése, szelvényvázlatok összeállítása folyt. Az elkészült térképmű minden munkarésze és végeredménye titkos minősítést kapott.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jankó Annamária: Magyarország katonai felmérései (1763-1950)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország első katonai felmérése témájú médiaállományokat.