Vasvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vasvár
Vasvár madártávlatból
Vasvár madártávlatból
Vasvár címere
Vasvár címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeVas
JárásVasvári
Jogállás város
Polgármester Tóth Balázs (FIDESZKDNP)[1]
Irányítószám 9800
Körzethívószám 94
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség 4171 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség76,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület55,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vasvár (Magyarország)
Vasvár
Vasvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 59″, k. h. 16° 47′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 59″, k. h. 16° 47′ 56″
Vasvár (Vas megye)
Vasvár
Vasvár
Pozíció Vas megye térképén
Vasvár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasvár témájú médiaállományokat.
A középkori gyepű rekonstruált kapuja
A templom román kori kapuja
A városba a 8-as főút felől bevezető út
Vasvár főtere

Vasvár (németül: Eisenburg, szlovénül: Železnograd, latinul: Castrum Ferreum) város Vas megye Vasvári járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Szombathelytől délkeletre, a 8-as és a 74-es főutak találkozásánál fekszik. Vonattal elérhető a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint a mai város területén már a kőkorszak óta élnek emberek. A Kemeneshát szélén fekvő, Rába árterületéből kiemelkedő terasz a kezdetektől fogva alkalmas hely volt az emberi település kialakulásához. A város határában található jelentős emlék az a földsánc, amely amely a nyugatra emelkedő dombtól egyenesen dél felé húzódik és a nyugatról történő támadás ellen védte a települést. A sáncot általában római eredetűnek tartják, azonban a honfoglalás utáni építése sem kizárt. A római korból származó itt talált vaskohók arra engednek következtetni, hogy Vasváron már ekkor jelentős vasfeldolgozó tevékenység folyt a helyben található gyepvasérc feldolgozásával. A rómaiak Castrum Ferreumnak nevezték az itteni várukat – a magyar városnév ennek pontos megfelelője. Római kori vaskohóra bukkantak a volt domonkos rendház udvarán is. A római időkben fontos út vezetett innen Aquincum felé. A vas jelentőségét a honfoglaló magyarok is ismerték, ezért itt alakították ki az ország egyik nagy vastermelő központját. Erre világosan utal az az 1226-ból származó oklevél, mely szerint a pannonhalmi monostor kovácsai a vasat rendszeresen Vasvárról hozatták. A fontos vastermelőhely őrzésére vélhetően már a 10. században megépült az a földvár, amely körül a későbbi város kialakult. Ez a vár valószínűleg a domonkosok templomától északra feküdt és mintegy 300 m átmérőjű lehetett.

A Szentgotthárdra menő úttól délre emelkedő Kövecses-hegyen épült fel a település első temploma , mely Vasvár ispánsági székhellyé válása után előbb plébánia, majd esperesi templom lett. A vármegyerendszer kialakítása során Vasvárt Szent István király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A régi templom helyett vélhetően a 12. században épült fel a háromhajós román stílusú Szent Mihály templom, mely a társaskáptalan székhelye lett. A 13. században a káptalan szolgálófalujaként a templom körül kialakult a ma a központtól délre fekvő Szentmihályfalva, majd az északra fekvő Zsidófölde falu is. Így lényegében kialakult a középkori város szerkezete.

A tatárjárás Vasvárt sem kímélte meg, és bár egy oklevél szerint 1242 februárjában még a magyar kézen maradt várak közé tartozott, később a tatárok elpusztították. A tatárjárás utáni években épült fel a földvár sáncain belül a domonkosok kora gótikus temploma és kolostora. V. István király 1270. november 21-én Vasváron tartózkodott és a várjobbágyokkal megyei közgyűlést tartott. A város 1279-ben IV. László királytól kiváltságokat kapott. 1310-ben Vasvárt a németek foglalták el és csak 1311-ben sikerült a Henrik bán fia János vezette megyei nemesi seregnek kiverni őket a városból, miután a káptalani templomot rájuk gyújtották. A várost védő erődrendszer a 14. század elejére készült el teljesen. Ekkor épült a domonkos templomtól délre a Szent Erzsébet kápolna, majd 1342-re felépült a Nagyboldogasszony templom is. A 14. század közepére Vasvár már igazi város, közigazgatási, kereskedelmi és kulturális központ, polgárai öntudata, gazdasági befolyása egyre növekedett, népes vásárai voltak. A várost a polgárok áltak választott bíró és 12 esküdt irányította. A polgárok befolyását jelezte, hogy Zsidófölde birtokáért a káptalannal szemben is felléptek és a város és a káptalan közötti per még Luxemburgi Zsigmond idejében is tartott, végül 1416-ban megegyezéssel zárult.

A város lendületes fejlődése nyomán az Árpád-kori földvár fokozatosan áldozatul esett a terjeszkedésnek, a 15. századra már csak csekély maradványai látszottak. A földvár helyett már korábban a káptalani templom körül alakult ki erődítmény és a század elején felépült a Szent Margit plébániatemplom is. A vastermelés erre az időre már háttérbe szorult és a város ipara elsősorban a malomiparra támaszkodott. Számos malom működött a környező vízfolyásokon, elsősorban a Rábán és a Csörnöcön. A város életében jelentős változást jelentett, hogy 1423-ban a szabadságjogokkal rendelkező királyi város a Gersei Pető család tulajdona lett és ezzel földesúri mezővárossá vált. 1462-ben a Széchy családdal keletkezett viszályban a város egy része leégett, 1479-ben pedig a török portyázók érték el a Vasvár környékét. 1490-ben I. Miksa császár serege ostromolta, de bevenni nem tudta a várost. A 16. században a török fokozatos előretörésével Vasvár életében is hanyatlás következett be. 1576-ban a városba behatoló és fosztogató német katonaságot a lakosság megtámadta és kiűzte, az erősítéssel visszatérő németek bosszúból felgyújtották a várost. 1577-ben az állandó zaklatások miatt a domonkos szerzetesek elhagyták Vasvárt, 1578-ban pedig az országgyűlés elrendelte a káptalan Szombathelyre költözését. Ezzel Vasvár tulajdonképpen megszűnt megyeszékhely lenni.

1599-ben ismét a portyázó török pusztította a települést, elsősorban Szentmihályfalva jobbágyait érték nagy károk. A 16. század végén Vasváron mindössze 35 jobbágytelek volt, a régi város területe jelentősen csökkent, egész utcák szűntek meg a pusztítások és lakosság elvándorlása következtében. Egyre gyakoribbá váltak a török rajtaütések. 1646-ban a egy török csapat újra feldúlta a várost, ezúttal a káptalan házait érték nagy károk. 1663-ban császári sereg szállta meg a várost, majd 1664-ben hatalmas török sereg vonult át a településen a házakat felégetve. A vesztes szentgotthárdi csata után a török sereg táborozott itt, a város maradék lakossága a Rábán túlra menekült. Itt kötötték meg a magyarok számára hátrányos következményekkel járó vasvári békét.

A század utolsó harmadában viszonylagosan békés időszak következett, a lakosság fokozatosan visszaszivárgott, sőt új telepesek is érkeztek, a város templomai, kolostora és vára azonban romokban állt. A török veszély megszűntével azonban a város várt gyors fejlődése elmaradt, melyben közre játszott, hogy polgárai régi kiváltságaikat nem kapták vissza, sőt 1699-ben a megyegyűlés jobbágyi szolgálatokra kötelezte őket. Ráadásul még a török harcokat követően hatalmas tűzvész pusztított el mindent, ami még a régi városból megmaradt. Ezzel egyszersmind a régi település szerkezete is megszűnt létezni és a 18. század közepére az újjáépítés után már teljesen más képet mutatott a város, mint azelőtt. Ekkor alakult ki a mai városszerkezet. A templomok közül a Szent Kereszt kolostort és templomot, valamint a Nagyboldogasszony templomot építették újjá, míg a káptalan Szent Mihály temploma romokban állt. Állt még a régi vármegyeháza és a prépost háza is. 1734-ben a Gersei Pető család birtokait a Festetich család vette meg és rögtön hosszú pereskedésbe kezdett a káptalannal a birtokok elosztása tekintetében. A pernek 1776-ban lett vége, az ítélet újra felosztotta a várost a földesúr és a káptalan között. 1746-ban a népességösszeíráskor Vasváron 38, Zsidóföldén 25, Szentmihályfalván 26 családot írtak össze. A Batthyány-vizitáció adatai szerint 1758-ban összesen 1185 lakos élt a városban, míg 1787-ben 1397 volt a lakosság száma. 1830-ban még mindig csak 1444 lakosa volt a városnak.

Leírás a településről a 18. század végén:

"VAS VÁR: Eisenburg, Castrum Ferreum. Hajdani Vár, és Magyar Mezőváros Vas Várm. földes Ura Gróf Festetics Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ivántzhoz, és Sz. Mártonhoz nem meszsze, Körméndhez pedig 2 mértföldnyire. Eredete, nagy régisége miatt homályban vagyon; de az bizonyos, hogy hajdan népes, és nevezetes Város, ’s Erősség vala, és e’ Vármegyének is nevezetet szolgáltatott. Korvinus Mátyás sokat tartott ezen Erősséghez, ’s midőn Morva Országban Olmutzban vala, az Ozmanok által sanyargattatott. Elhajtatván innen az Ozmanok, kevés időig vala nyugodalma, mert Mátyás Királynak halála után még nagyobb ínségeket szenyvedett Ulászló Király alatt. Ugyan is Maximilián Tsászár a’ több Erősségekkel egygyütt Vasvárt is hatalma alá akarván hajtani, ostromló Sereget hagyott vala alatta; de pórúl járának szegény Németek, mert keveset állítván a’ Várbéliek felől, restűl vígyázgattak, ’s a’ bornak is hasznát akarván venni, vélletlenűl éjjel reájok rontottak a’ kevés Várbéliek, ’s ámbár eleinte mind puskával, mind fegyverrel óltalmazák vala magokat; de tsak ugyan megverettettek, megfutamtattak, ’s mindeneket elfoglalák a’ Várbéliek, és kevesen is jutottak közzűlök a’ Tsászári Táborhoz, mert a’ lakosokat is sanyargatván, a’ bújkálókat közzűlök ezek is meg ölögették. Itten vala az előtt a’ Szombathelyi Káptalan is, és Prépostságán kivűl nevezetesítik a’ Dominikánusoknak Klastromjok; határja jól termő, borai középszerűek, fájok a’ farkas erdőből, legelőjök, ’s réttyeik jók." 	
(Vályi András: Magyar országnak leírása, 17961799)


Városi rangját 1986-ban kapta vissza.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 1,1% németnek, 1,4% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,2% szlováknak mondta magát (11,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 72,1%, református 0,9%, evangélikus 1,3%, felekezet nélküli 3,6% (21,3% nem nyilatkozott).[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus (volt domonkos) templom (középkori eredetű, barokk)
  • A vasvári domonkos kolostor (1684-ből, valószínűleg a régi vár helyén)
  • Temetőhegyi kápolna (késő barokk)
  • Helytörténeti Gyűjtemény
  • Angyal szobor
  • Szentkútfürdő

Iskolák[szerkesztés]

Híres "vasváriak"[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [www.valasztas.hu/dyn/onk14/szavossz/hu/M18/T206/tjk.html Vasvár települési választás eredményei] (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. november 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Vasvár Helységnévtár

Források[szerkesztés]

  • Sill Ferenc: Vasvár településtörténetének vázlata a 18. századig. (hely nélkül): ?kiadó?.  

További információk[szerkesztés]