Magyarországi Szociáldemokrata Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarországi Szociáldemokrata Párt

Logo MSZDP.jpg
Adatok
Elnök Andráska László
Alelnök Szőcs Sándor
Elnökségi tagok Bazsai Ferenc
Kodreán István
Gavri Edit
Halász István
Nagy András
Demeter Zsolt
Szőcs Sándorné
Németh József
Győry Csaba
Országos Választmány elnöke Kodreán Istvánné

Alapítva 1890. december 7.
1956-os forradalom (A forradalom kezdetekor újjáalakult.)
1989. január 9.
Feloszlatva 1948. június 12. (Beolvadt az MKP-ba)
1956-os forradalom (A forradalom leverése után illegalitásba kényszerült.)
Eredeti név Szociáldemokrata Párt (SZDP) (1939-1956)
Elődpárt Magyarországi Általános Munkáspárt
Székház 1106 Budapest, Maglódi út. 47.[1]
Ifjúsági tagozat Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM)
Pártújság Népszava (1948-ig)

Ideológia szociáldemokrácia
Politikai elhelyezkedés balközép
Parlamenti jelenlét 1922-1948, 2002-2010
Nemzetközi szövetségek Szocialista Internacionálé[2]
Európai Szocialisták Pártja[3][4]
Hivatalos színei vörös, fehér, zöld

Magyarország politikai élete
Weboldala

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (röviden: MSZDP) egy 1890. december 7-én alakult magyar szociáldemokrata párt. A Szocialista Internacionálé és az Európai Szocialisták Pártjának tagja.
A pártot 1948-ban a kommunista hatalomátvétel és 1956-ban a forradalom után betiltották, 1989. január 9-én alakult újjá. 1922-ben jutott be először az Országgyűlésbe, ahol egészen 1948-ig jelen volt. 1922-től 1945-ig ellenzékben politizált. Kormánypártként 1945 és 1948 között funkcionált. A rendszerváltás után 2002-ben és 2006-ban a párt akkori elnöke, Kapolyi László az MSZP listájáról került be a Parlamentbe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párt Engelmann Pál Gábor (1854-1916) vezetésével, a Második Internacionálé útmutatásai alapján jött létre, alaptagságát a széteső Magyarországi Általános Munkáspárt tagjai biztosították. A párt legfontosabb célkitűzései között a tőkés társadalmi berendezkedés felszámolását, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az általános választójog megteremtését, munkásvédő törvények elfogadását fogalmazta meg. Jelentős szerepet játszott a különböző szakszervezetek létrehozásában és a parasztság felvilágosításában.

Engelmann 1892-ig állt a párt élén, ezután a párt vezetésében nézeteltérések jelentkeztek, radikális és mérsékelt szárnyakra bomlott, miközben az MSZDP egyre inkább egy reformista szemlélet hatása alá került. Követeléseinek előterébe mindinkább az általános választójog bevezetése került.

A párt útkeresésére jellemző, hogy míg az első világháború kitörése előtt pacifista, háborúellenes politikát folytatott, annak befejezése után azonban már saját érdekeiben álló társadalompolitikai érvekkel igazolta annak jogosságát. 1917-ben üdvözölte a nagy októberi szocialista forradalmat, de egy magyarországi hasonló forradalomnak nem mert az élére állni.

Az őszirózsás forradalmat követően ellenzéki koalícióra lépett a forradalomban részt vevő pártokkal, majd, így sem tudván úrrá lenni a kialakult politikai válságon, a gyűjtőfogházban lévő kommunista vezetők segítségét kérték. A két párt, vezetőik döntése nyomán, 1919. március 21-én egyesült, és kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Az egyesülést nem támogatta a párt két régi, nagy tekintélyű vezetője, Garami Ernő és Buchinger Manó, valamint Peidl Gyula és Propper Sándor. Az egyesült párt neve először Magyarországi Szocialista Párt, majd júniusban Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja lett.

A Tanácsköztársaság után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Peidl-kormány tagjai

A Tanácsköztársaság bukása után a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Peyer Károly és Peidl vezetésével reformista alapokon szerveződött újjá, a Második Internacionálé tagpártja lett. 1921-ben a párt megkötötte a Bethlen–Peyer-paktumot, aminek eredményeként a pártot nem tiltották be, működését szigorú korlátok között bár, de engedélyezték. bár több tagját meggyilkolták a fehérterror idején.

Miután az 1920-as választást bojkottálta, az MSZDP 1922-ben indult először a parlamenti választásokon, ahol 17%-kal a második legerősebb párt lett, a Nemzetgyűlésben 25 mandátumot szerzett. Ezt az eredményét, részben a választójogi szabályok folyamatos változtatgatása miatt is, megismételni nem tudta, de egészen 1944-ig parlamenti tényező volt a korszakban.

Az emigrációból 1924-ben hazatért Weltner Jakab, 1929-ben pedig Garami Ernő és Buchinger Manó. A harmincas években tűnt fel kiváló parlamenti szónokként a legendás Kéthly Anna, akiről az a mondás járta, hogy „egy férfi van a magyar parlamentben, az is nő”.

A Horthy-korszak idején a párt vezetésében ismét heves küzdelem folyt a baloldali, a kommunistákkal szimpatizáló szárny és a jobboldali eszméket valló vezetői csoport között, jelentősen hozzájárulva ezzel a jobboldali hatalommal szemben fellépni kívánó szociáldemokrata-kommunista ellenzék szétzilálásához.

Csak 1936-ra érett meg az idő arra, hogy a MSZDP szorosabb együttműködést alakítson ki a KMP-vel, mely párt ebben az időben találta meg igazán az általa képviselendő fő ideológiai irányvonalat (munkásegységre épülő antifasiszta ellenállás szervezése).

A párt 1939-ben Szociáldemokrata Párt-ra (SZDP) változtatta nevét, 1943-ban antifasiszta, Hitler-ellenes megállapodást kötött a Kisgazdapárttal.

Kéthly Anna 1917-ben lett tagja az MSZDP-nek. 1922-től 1948-ig országgyűlési képviselő volt.

Ezidőtájt az SZDP egyik legfontosabb vezetője már Marosán György volt, aki 1943–1948 között a párt titkára, főtitkárhelyettese, majd főtitkára volt.

A II. világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben az SZDP illegalitásba kényszerült, vezetőit a Gestapo letartóztatta, sokakat közülük koncentrációs táborba hurcoltak (például Peyer, Buchinger) vagy a nyilas terror áldozatául estek (mint Mónus Illés). A párt hamarosan bekapcsolódott az antifasiszta erőket összefogó, fegyveres ellenállást szervező Magyar Front tevékenységébe.

1945 után a demokratikus átalakulás kérdései a párton belül ismét kiélezték a jobboldal, centrum és baloldal közötti ellentéteket, ezek az ellenségeskedések végül pártszakadáshoz vezettek (ld. még szalámitaktika). A párt jobbszárnyát 1948-ban kizárták, a maradék pedig Szakasits Árpád vezetésével 1948. június 12-én egyesült a Magyar Kommunista Párttal, a fúzió eredményeként jött létre a Magyar Dolgozók Pártja.

1956-ban, a forradalom idején a Szociáldemokrata Párt Kéthly Anna vezetésével rövid időre újjáalakult, majd ismét az emigrációban folytatta működését.

A rendszerváltás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választási plakát 1990-ből

1989-ben a történelmi párt újraalakult Magyarországon. A novemberi kongresszuson három irányzat jött létre. A „Magyarországi Szociáldemokrata Párt” néven működő párt elnökévé Petrasovits Annát választották. Az MSZDP tagja volt az Ellenzéki Kerekasztalnak; az SZDSZ, a FIDESZ és az FKgP mellet a négyigenes népszavazás egyik kezdeményezője. Az ún. „balszárny” egy része, Révész András hívei három évig különváltak (FSZDP). Egyes régi, vidéki párttagok viszont az eredeti SZDP néven alakultak meg – Takács Imre, Szabó Lajos – mondván: óvakodni kell a volt kádári állampárt híveitől, sok a bukott rendszer által beépített tag.

Korábbi logó

Az MSZDP az 1990-es magyarországi országgyűlési választáson 3,55%-ot ért el, így nem jutott a Parlamentbe. Ezután 1992-ben zavaros platform-harcokban az elnöknőt leváltották, Borbély Endre és Király Zoltán egy-egy évi elnöksége után másfél évtizedig Kapolyi László lett a párt vezetője. A Kapolyi-vezetéssel elégedetlen szociáldemokraták kiléptek és megalapították az úgynevezett „Történelmi” Szociáldemokrata Pártot. Kapolyi a Kádár-rendszerben ipari miniszter volt, a rendszerváltás után egy energia-nagyvállalat tulajdonosa lett. Elnöksége alatt pártja a reformkommunista utódpárttal, a Magyar Szocialista Párttal (MSZP) lépett szövetségre, annak politikáját támogatta.

Kapolyi Lászlót legutóbb 2006. november 18-án választott újra a párt kongresszusa. Az MSZDP korábbi ifjúsági szervezete, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) 2008. június 22-én újjáalakult, és ma már önálló mozgalomként működik. A pártnak jelenleg kevés megyében van igazán kiépült, erős szervezete: Budapest mellett a hagyományosan erősnek mondható Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei és a 2006 nyarán újjáalakult Zala megyei szervezet.

Kapolyi László, az MSZDP elnöke 1994 és 2014 között.

A párt az MSZP „zsebpártja” lett, tagjai MSZP listán, az MSZP színeiben jutottak be a parlamentbe és ott sem alkotnak külön frakciót. A 2007-es, 2008-as évek belső feszültségei (mind a koalíciós, mind az MSZP-n belüli) folytán folyamatosan ülnek át egykori MSZP-sek az MSZDP soraiba, és alakítják meg saját frakciójukat az egyes önkormányzatokban. A leginkább a koalíciós feszültségek miatt átülő új szocdemek száma „hirtelen” reális esélyt nyitott egy önálló szocdem frakció alakítására és az MSZP-MSZDP viszony alá-föle rendeltségi viszonyának koalícióvá formálására.[5]

A 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon viszont önállóan indultak. A pártnak 11 egyéni jelöltje volt és 4 területi listát tudott állítani.[6] A párt célja az önkormányzatok felére csökkentése, alsó tagozatos iskolát minden faluban működtetne.[7]

2012. július 28-án a párt kongresszusa Schmuck Andort a párt ügyvezető elnökévé, Schiller Lászlót pártigazgatóvá választotta.[8]

2013. május 26-án a párt kongresszusa a több mint 120 éves szervezet jogutód nélküli megszüntetése és egy új szervezet megalapítása mellett döntött, majd Schiller Lászlót elnöki hatáskörbe emelte, aki ezután bejelentette az akkor 123 éves párt megszűnését. Mindezt azonban később a Fővárosi Törvényszék – első fokon – érvénytelennek nyilvánította.[9] Az új szervezet neve Magyar Szociáldemokraták Pártja (SZOCDEMEK) lett. A törvénytelen kongresszuson a küldöttek az új szervezet elnökévé választották Schmuck Andort, ügyvezető elnökké Árok Kornélt, főtitkárrá Suha Györgyöt. Kapolyi László kijelentette, az MSZDP továbbra is működik, amelynek ő a megválasztott elnöke.[10]

Az MSZDP a 2014. évi országgyűlési választásokon önállóan indult. A párt 14 egyéni jelöltet indított. Mindösszesen 937 egyéni szavazatot szereztek, amely a leadott szavazatok 0,02%-a. Később ezek a szavazatok érvénytelenné váltak, a pártot megbírságolták, ugyanis nem teljesítette a listaállítás feltételeit.

A 2014. évi önkormányzati választásokon az MSZDP önállóan indított helyi képviselőjelölteket. Az MSZDP legjobban Budapest XVI. kerületében szerepelt, ahol jelöltje, a helyi szervezet elnöke, László Béla (politikus) 74 szavazattal több mint 3% eredményt ért el.[11]

Újjászervezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andráska László, a párt elnöke 2015-től.

Kapolyi László pártelnök halála (2014. november 28.) után a párt jelentős újjászervezésbe kezdett. A 2015. márciusi tisztújító kongresszuson pártelnökké választották Andráska Lászlót (korábbi budapesti elnököt), alelnökké Szőcs Sándort, főtitkárrá pedig Csiszár Zsoltot. Mindemellett megválasztásra került egy kilenc fős elnökség és egy szintén kilenc fős Országos Ellenőrző Bizottság, melynek élére Batuczky Mártát nevezte ki a kongresszus. A személyi kérdéseken kívül a kongresszus meghallgatta a beszámolót a legutolsó kongresszus óta történtekről valamint döntött a tagdíj mértékéről is.[12]

A 2015-ös tapolcai időközi választáson önálló jelöltet nem indított, Pad Ferencet, az MSZP és a Demokratikus Koalíció jelöltjét támogatta.[13][14] Május végén a párt az új kőbányai székházába költözött.[15]

A párt elnökei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökei
Név hivatal kezdete hivatal vége
Engelmann Pál Gábor 1890. 1892.
Buchinger Manó 1905. 1919.
Beolvasztották a KMP-be
Peidl Gyula 1919. 1919.
Peyer Károly 1919. 1938.
Szakasits Árpád 1938. 1942.
Marosán György 1942. 1945.
Szakasits Árpád 1945. 1948.
A kommunista hatalomátvétel után betiltották,
a Nemzeti Parasztpárttal együtt egyesítették az MKP-vel
Az 1956-os forradalom kezdetekor újjáalakult,
annak leverése után betiltották
Kéthly Anna 1956. október 1956. november
A rendszerváltáskor újjáalakult
Petrasovits Anna 1989. november 3. 1992.
Borbély Endre 1992. 1993.
Király Zoltán 1993. 1994.
Kapolyi László 1994. 2014.
Andráska László 2015. március 21. hivatalban

Választási eredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Országgyűlési[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század első felében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választások Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1922-es[16][m 1] 277 530 16,91% 25 10,20% ellenzék
1926-os[16] 126 824 11,09% 14 5,07% ellenzék
1931-es[16] 165 793 10,98% 14 5,07% ellenzék
1935-ös[16] 132 051 6,69% 11 4,49% ellenzék
1939-es[16] 113 607 5,18% 5 4,00% ellenzék
1945-ös[16] 823 260 17,41% 69 16,87% kormánypárt
1947-es[16] 742 171 14,86% 67 16,30% kormánypárt

Jelenkori választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választások Szavazatok száma
(I. forduló)
Szavazatok aránya
(I. forduló
Szavazatok száma
(II. forduló)
Szavazatok aránya
(II. forduló)
Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1990-es 174 410 3,55% 922 0,03% nem jutott be
1994-es 51 122 0,95% nem jutott be
1998-as 5 689 0,13% 3 052 0,63% nem jutott be
2002-es[m 2] 41 461[m 3] 0,74% 40 709[m 3] 0,93% nem jutott be[m 4]
2006-os[m 5] nem jutott be[m 4][m 6]
2010-es 4 117 0,08% nem jutott be
2014-es 937[m 7] 0.02% nem jutott be

Megjegyzések a táblázathoz

  1. 1890-ben alakult, de 1922-ig nem indult önállóan választásokon.
  2. Önállóan nem indult, csak az MSZP listáin indultak jelöltjei, illetve négy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei egyéni választókerületben MSZP–MSZDP közös jelöltek.
  3. ^ a b Az MSZP–MSZDP közös jelöltek által elért eredmény.
  4. ^ a b Kapolyi László, a párt elnöke az MSZP listáján szerzett mandátumot és az MSZP-frakció tagja.
  5. Önállóan nem indult, csak az MSZP listáin szerepelt a párt elnöke, Kapolyi László.
  6. Hárs Gábor MSZP-s képviselő 2008-ban átlépett az MSZDP-be, emellett az MSZP-frakció tagja maradt.
  7. Később ezek a szavazatok érvénytelenné váltak, mert a párt nem teljesítette a jelöltállítás feltételeit.

Önkormányzati[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erényi Tibor: Szocializmus a századelőn. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1979.
  • Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia. Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944–1948. Századvég, Bp. 2001.
  • Kulcsár Péter: A szociáldemokrácia az eszmék történetében. Hungarovox Kiadó, Bp. 2007.
  • Pintér István: A Szociáldemokrata Párt története, 1933–1944. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1980.
  • Révész Mihály: A szociáldemokrata mozgalom ötven esztendeje Magyarországon 1890 decemberétől napjainkig. = Buchinger ManóRévész Mihály: Fél évszázad. Szociáldemokrata Párt, Bp. 1941. 19–105.
  • Schlett István: A szociáldemokrácia és a magyar társadalom 1914-ig. Gondolat Kiadó, Bp. 1982.
  • Sipos Péter: Legális és illegális munkásmozgalom, 1919–1944. Gondolat Kiadó, Bp. 1988.
  • Varga Lajos (főszerk.): A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Napvilág Kiadó, Bp. 1999.
  • Vass Vilmos: A magyar demokratikus munkásmozgalom rövid története, 1919–1944. Széphalom Könyvműhely, Bp. 1999.