Bérbaltavár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bérbaltavár
Bérbaltavár címere
Bérbaltavár címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Vasvári
Jogállás község
Polgármester Németh Béla (Független)
Irányítószám 9831
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 531 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség 20,76 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 25,67 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bérbaltavár (Magyarország)
Bérbaltavár
Bérbaltavár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′ 36″, k. h. 16° 58′ 010″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 36″, k. h. 16° 58′ 010″
Bérbaltavár (Vas megye)
Bérbaltavár
Bérbaltavár
Pozíció Vas megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bérbaltavár témájú médiaállományokat.

Bérbaltavár község Vas megyében, a Vasvári járásban. Baltavár és Hegyhátkisbér egyesítésével jött létre 1935-ben.

Fekvése[szerkesztés]

Bérbaltavár a Kemeneshát délkeleti csücskében, a Szent János-patak (más néven Kánya patak) völgyében, a Vasvárt Zalabérrel összekötő közút mentén fekszik. Távolsága Szombathelytől 40, Zalaegerszegtől 25, Vasvártól 15 km.

Története[szerkesztés]

Hegyhát-Kisbér egy patak partján, Baltavár pedig a forgalmas középkori út, a 'Via-publica' út mentén alakult ki.

Az egykori bérbaltavári kastély

Mindkét alkotó település Árpád-kori eredetű. Byr helységet, amely a középkorban Töttös, Hegyes és Altal Byr néven szereplő három közeli településből alakult ki, egy XIII. század végi oklevél említi először.

Baltavár nevét a XV. században említette először oklevél. Ez a falu török időkben elpusztult Martonfa filiálisa volt. Martonfa emlékét ma csupán a baltavári temető és a körülötte álló pár ház őrzi, amit Martonkertnek hívnak.

Kisbér (Byr) az urairól, míg Baltavár az egykori palánkváráról kapta a nevét.

1911-ben megalakult a baltavári Úri Kaszinó, amelynek a helybelieken kívül szombathelyi, vasvári és zalaegerszegi urak is tagjai voltak.

Baltaváron csinos park közepén állt a Thurn-Taxis család szép, nagyszabású, tornyos kastélya, melynek alapépítménye a Festeticseké és azután a zalabéri Horváthoké volt, végső alakját 1888-ban nyerte el. A kastélyt 1911-ben elárverezték, néhány évvel később pedig lebontották.

1935-ben egyesült Baltavár és Hegyhátkisbér, és ettől fogva a Bérbaltavár nevet viselte. Ekkorra ugyanis a két település teljesen összeépült.

A falu lakosságának változása és vallási összetétele[szerkesztés]

1910: össz. 1506, 1471 r.k., 15 ev., 20 izr.,

1940: össz. 1410, 1370 r.k., 1 g.kel., 13 ev., 8 ref., 18 izr.,

1948: össz. 1365, 1355 r.k.,

1983: össz. 870

1990: össz. 692

2000: össz. 578, 517 r.k.,

2004: össz. 542

2008: össz. 524

(rövidítések: r.k.=római katolikus, ev.=evangélikus, ref.=református, g.kel.=görögkeleti, izr.=izraelita)

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Mária Terézia uralkodása idején a baltavári település földesura tolnai gróf Festetics Pál főispán volt, a kisebb földeken pedig kisbirtokosok osztoztak. Kisbér már ekkor híres volt boráról, búzájáról.

A 19. század második felében herceg Thurn-Taxis Miksa Egon felvirágoztatta a falu mezőgazdaságát. A 3000 holdas birtokon intenzív gazdálkodás folyt, és a hercegi uradalom híres volt telivér és félvér lótenyésztéséről.

Baltavárról származik Entz feketecseresznye (más néven Fekete baltavári cseresznye), és a híres Glocker óriás cseresznye.

A Glocker óriás cseresznye július közepétől érik. Középnagyságú gyümölcse szép sárga, napos oldalán piros, ropogós húsú. Befőzésre is kiválóan alkalmas. Fája edzett, bőtermő.

A falu templomai[szerkesztés]

1754-ben a régi templom helyén gróf Festetics József tábornok felépítette a ma is meglevő baltavári templomot,[2] aki kegyúri joga révén a templom alatti kriptában nyugszik. Később ide temették, fiát gróf Festetics Pált, majd a zalabéri Horváth herceget és Thurn und Taxis Miksa Egon herceget is.

A baltavári templom 110 és 60 cm átmérőjű harangjait 1929-ben Seltenhofer Frigyes fiai öntötték, orgonáját 1760 körül építette egy ismeretlen mester, majd 1925 körül Kemenesi Sándor építette át.

Kisbér középkori eredetű (1373-ban épített) temploma a 20. század elejére tönkrement, ezért lebontották és a köveiből 1923-ban felépítették a mai helyén a kisbéri templomot.[3]

Nevezetességei[szerkesztés]

1856-ban a Budapest - Graz postaút építésekor a baltavári Kancsal - domb homokjából megkövült állatok csontjai kerültek elő. Vizsgálatok során kiderült, hogy a feltárt ősállatok 7-8 millió évvel ezelőtt éltek ezen területen.

7-8 millió évvel ezelőtt a Földön globális klimatikus átrendeződés kezdődött meg. A trópusi őserdők területe visszaszorult, peremükön szavanna alakult ki. Baltavár ennek az átmeneti időszaknak a lelőhelye. Az alsó rétegek még a Pannon-tenger üledékeit, míg a felette lévő csonttartalmú homokrétegek már a környezetváltozás hatására létrejött új állatvilág maradványait tartalmazzák.

Egyes kutatók szerint a leletegyüttes annak köszönheti a gazdagságát, hogy az egykor erre hömpölygő Ős - Zala (Fluvius Schafarziki ponticus) 3-4 méteres vízesésének aljánál kialakult öbölben az elpusztult állatok csontjai koncentrálódtak.

A kutatások során több mint 30 gerincest, valamint 17 kagyló- és csigafajt azonosítottak. A fontosabb leletek:

A lelőhely presztízsét növeli, hogy több állatfaj maradványait itt találták meg először a világon (pl. Gazella baltavarensis). 1860 óta hat jelentős ásatás folyt ezen a területen. A legutóbbi kutatás 2000-ben és 2001-ben dr. Kordos László vezetésével zajlott. A globális környezeti változások geológiai és biológiai megismerése által Baltavár neve a szakmai körökben már csaknem 150 éve jól ismert világszerte. A hazai nevezéktani gyakorlatban a miocén legfelső alemeletét (6,4-5,4 millió év) bérbaltaváriumnak nevezik.

A megtalált leletanyag zömében hazai és külföldi gyűjteményekbe került (Szombathely, Vasvár, Budapest, Bécs, London), vagyis a kis településen szinte semmi sem maradt belőle. 2005-ben civil kezdeményezéssel állandó kiállítást hoztak létre nem messze a világhírű lelőhelytől. Itt különböző gyűjtőktől és múzeumoktól visszakapott darabok, valamint egy kardfogú tigris és egy kavicsemlős életnagyságú szobra tekinthető meg.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szakály Ferenc: Bérbaltavár története : az elfelejtett várak, kastélyok faluja [kiad. Bérbaltaváriak Szülőföldjükért Egyesület]. 2006. ISBN 9630603837 fűzött

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. Baltavári templom
  3. Kisbéri templom

További információk[szerkesztés]