Mozsolics Amália

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Mozsolics Amália
Született 1910. január 13.
Vasvár
Elhunyt 1997. október 21. (87 évesen)
Szombathely
Foglalkozása régész,
muzeológus

Mozsolics Amália (Vasvár, 1910. január 13.Szombathely, 1997. október 21.) régész.

Élete[szerkesztés]

A nemzetközi hírű ősrégész vasvári polgári családban született. Édesapja jogász. Az alapiskolák elvégzése után a Bécsi Egyetemen 1935-ben védte meg régészeti doktori disszertációját. A Magyar Nemzeti Múzeum 1939-től alkalmazta díjtalan gyakornokként. Néhány hónap múlva, 1940. április 15-én a Vas vármegyei Kultúregyesület Múzeumának Régiségtára (a Savaria Múzeum jogelődje) őrének nevezték ki. Erre talán Vas megyei származása és Miske Kálmánnal meglévő kapcsolata lehet a magyarázat. A Szombathelyen tartózkodás alig több mint egy éve alatt tanulmányt írt báró Miske Kálmánról (1941) a múzeum igazgatójáról és újrarendezte az őskori régészeti gyűjteményt. Ugyanebben az évben a második velemi kincsleletet is közölte. A sort Miske halálakor irodalmi bibliográfiájával folytatta (1943). 1941. május 31-éig munkálkodott Szombathelyen. Ezután a második bécsi döntéssel visszakerülő Kolozsvárra, az Erdélyi Nemzeti Múzeumba küldték, ahol 1944-ig kamatoztathatta szombathelyi tapasztalatait. 1945-től 1973-ban történt nyugdíjazásáig ismét a MNM alkalmazottja. Tudományos főmunkatárs, az Őskori Gyűjtemény vezetője. Közben, 1958-tól kandidátus, majd 1967-től a régészeti tudományok akadémiai doktora. Nyugdíjas évei alatt is rendületlen aktivitással dolgozott, amit két új monográfia megjelenése (1985, 2000) is bizonyít. Személyiségét és munkásságát nemzetközi nagyrabecsülés övezte.

Régészeti szakmai munkásságának gerincét a kárpát-medencei bronzkor időrendjének bronz depóleletekre (is) alapozott kidolgozása jelenti, amelyet a németországi és itáliai terület kronológiájával is igyekezett párhuzamba állítani. Az 1960-70-es években a fémvizsgálatokra, a bronzkor súlyegységeinek tanulmányozására ugyancsak nagy hangsúlyt helyezett. 1940-ben és 1945-ben a vučedoli, 1942-ben a kisapostagi kultúra problémáit boncolgatja. A bronzkor időrendjének kérdéseit taglaló könyvét 1943-ban Kolozsvárott jelenteti meg. A bronzkori „nagyvándorlás” a középső- és késő bronzkor határán, valamint a halomsíros kultúra kárpát-medencei megjelenésének felismerése és leírása (1957) már őstörténészi megközelítést jelez. Eközben különíti, és nevezi el a késő bronzkor egyik új kulturális egységét Kelet-Magyarországon, a Gáva kultúrát. Nagyjából ettől a munkától és évtől kutatói életpályájának új, második nagy szakasza veszi kezdetét. Megkezdi a Kárpát-medence közép- és késő bronzkora bronz- és aranyleleteinek monografikus feldolgozását. Eredményeit négy vaskos kötetben (1967, 1973, 1985, 2000) teszi közzé. Közben természetesen mindenütt rendezi az általa vizsgált tárgyakat, valamint segítséget nyújt a múzeumi rendezéshez.

Halála előtt néhány évvel a munkásságában logikusan következő, kéziratban már kész negyedik monográfiáját egy külföldi szaktekintély gépkocsijával együtt Budapesten eltulajdonították. Így a németországi megjelentetésre csak évekkel később (2000) kerülhetett sor. Ez az esemény életkedvét megtörte, fizikai állapota ettől kezdve folyamatosan romlott. Élete utolsó éveit a család régi jó barátjának számító Rásó család szombathelyi lakásában töltötte, akik szerető gondoskodással vették körül. Nem sokkal halála előtt kapta kézhez a születésének 85. évfordulójára szerkesztett, nemzetközi szerzőgárda által írt kötetet. Ásatásokat végzett többek között Tószeg-Laposhalmon, Dunapentele (Dunaújváros)-Kosziderpadláson, Süttőn és Nagykállón.

Tagságai[szerkesztés]

  • Consil Permanent aktív szervezője,
  • firenzei, jugoszláv és német régészeti társaságok tagja.

Kitüntetései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • 1937 A dunántúli bronzkor kialakulása. Dunántúli Szemle.
  • 1942 A kisapostagi korabronzkori urnatemető. Budapest.
  • 1943 Mosdatás a vasvári búcsún.
  • 1943 A magyarországi bronzkor kronológiájáról. Kolozsvár.
  • 1950 Der Goldfund von Velem-Szentvid. Basel.
  • 1952 Die Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae II, 35-69.
  • 1957 Archäologische Beiträge zur Geschichte der grossen Wanderung. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae VIII, 119-156.
  • 1967 Bronzefunde des Karpatenbeckens - Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Budapest.
  • 1968 Goldfunde des Depotfundhorizontes von Hajdúsámson. Bericht der Römisch–Germanischen Kommission 46–47, 2–76. (tsz. A. Hartmann, E. Schubert és F. Schubert)
  • 1973 Bronze- und Goldfunde des Karpatenbeckens - Depotfundhorizonte von Forró und Ópályi. Budapest.
  • 1976 Hephaistos sántasága. Orvostörténeti Közlemények
  • 1985 Bronzefunde aus Ungarn - Depotfundhorizonte von Aranyos, Kurd und Gyermely. Budapest.
  • 2000 Bronzefunde aus Ungarn - Depotfundhorizonte Hajdúböszörmény, Románd und Bükkszentlászló. Kiel.

Emléke[szerkesztés]

  • 2010 Vasvár emléktábla

Irodalom[szerkesztés]

  • Kovács Tibor 1997: In memoriam Mozsolics Amália (1910-1997), Magyar Múzeumok.
  • Ilon Gábor 1998: In memoriam Amália Mozsolics (1910-1997), Savaria Pars Archaeologica 23/3.
  • 2001 Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 52/1-3, 241-246.
  • 2002 Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 630-631.

Külső hivatkozások[szerkesztés]