Rábagyarmat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rábagyarmat
Rábagyarmat és a Rába völgye
Rábagyarmat és a Rába völgye
Rábagyarmat címere
Rábagyarmat címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Szentgotthárdi
Jogállás község
Polgármester Háklár Gyula[1]
Irányítószám 9961
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 793 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 46,58 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Rábagyarmat (Magyarország)
Rábagyarmat
Rábagyarmat
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 56′ 36″, k. h. 16° 25′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 36″, k. h. 16° 25′ 20″
Rábagyarmat (Vas megye)
Rábagyarmat
Rábagyarmat
Pozíció Vas megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábagyarmat témájú médiaállományokat.

Rábagyarmat (szlovénül Žormot, vendül: Žörmot, németül: Rupprecht) község Vas megyében, a Szentgotthárdi járásban.

Oklevelekben először 1157-ben szerepel. Későbbi előfordulások: 1350 Gyrmath; 1404 Gyarmath; 1548-ban szerepel Alsó- és Felsőgyarmath, 1576-ban Kis- és Nagy-Gyarmat; 1593 Utraque Gyarmat; 1620-ban Giarmath.

Fekvése[szerkesztés]

Szentgotthárdtól 12 km-re keletre, a Rába termékeny völgyének déli peremén, a Vasi-Hegyhát erdeinek tövében fekszik. Megközelíthető 3 km-re a 8-as főúttól (grazi műút) Rátótnál letérve. A legközelebbi vasútállomás Rátóton van, a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalon. A Rábagyarmat és Rátót közötti Rába-híd a 20. században épült, addig csak néhány gázló és a vízimolnárok ladikja biztosította az összeköttetést. Gazdasági kapcsolatok a falut majdnem kizárólag Szentgotthárdhoz kötötték. A 20. század közepétől megindult autóbusz-közlekedés útvonala (Szentgotthárd v.á. - Rábagyarmat) is erre utal. Közigazgatásilag a 19. századig a Németújvári járáshoz tartozott, A Pallas nagy lexikona 1895-ös megyetérképén már a Szentgotthárdi járás része. A 20. század második felében egy ideig a Körmendi járás része volt.

A földrajzi viszonyaira jellemző, hogy a Rábától délre fekvő falu főutcájának házai felkúsznak a két magaslat által közrefogott völgybe: jellegzetes völgyfalus (soros) településformát alkotva. A Rábától és a falutól délre, a folyóval párhuzamosan húzódó magaslat a Vasi-Hegyhát, vízválasztó: a déli lejtőjén fakadó vizek a Zalába és néhányan a Murába tartanak. A Gyarmat főutcáján folyó patak és a környék minden vízfolyása a Rábát célozza meg. A Hegyhát déli részén terül el az Őrség, ami nem csak néprajzi egységet jelent. Egykor a terület lakói nemesi előjogokat kaptak cserébe a határok védelméért, őrizetéért. Az Őrség községei zárt közösséget alkottak egészen 1848-ig. A szabadságharc elbukása és az 1867-es kiegyezés után a terület önállósága megszűnt, de különleges kultúrája tovább élt és a szomszéd vidékekre, így a Rába völgyére is hatással volt. A gyarmatiak nem ritkán őrséginek vallják magukat.

A két háború között sok fővárosi család nyaralt itt. A táj szubalpin klímája és a környék csendje vonzotta ide a városiakat. A mozgalmas életnek 1950-ben a határsáv bevezetése vetett véget.

Története[szerkesztés]

Már az őskorban is lakott hely volt. Az ókorban a kelták lakták a vidéket, majd a római hódítás után az 1. századtól római őrhely. A templom 1960 utáni átépítésekor az Árpád-kori maradványok között találtak e korból datálható köveket. Állandóan lakott a népvándorlás óta. Nagy Károly frank birodalmának keleti, az avarokkal határos, túlnyomórészt szlávok lakta végein, a határok védelmére bajor és frank telepeket hozott létre. Ezek a honfoglaló magyarok elől nyugat felé húzódtak, de - különösen a magyarság által el nem foglalt területeken - Bajorország irányából folyamatos volt a betelepülés. A honfoglalás után a nyugati gyepű egyik katonai őrhelye létesült a Rábától délre húzódó dombokon. A történészek szerint a falu neve a Kürt-Gyarmat honfoglaló törzsre vezethető vissza.

Rábagyarmatot először 1157-ben említik, mint a németújvári (ma Güssing) bencés apátság egyik birtokát. A szentgotthárdi ciszterci apátság 1183 évi alapító levelében, mint a birtok egyik legkeletibb majorja szerepelt, s a 20. század közepéig a rend birtokolta a földesúri jogokat. Ez az oka annak, hogy nincs és nem is volt a faluban nemesi kúria, udvarház, kastély. A III. Béla által behívott, alapító cisztercieket utoljára Anjou Lajos erősítette meg jogaikban 1347-ben: …az apátság és annak apátjai, konventje és jobbágyai, mint saját közvetlen védnökük a király oltalma alatt állók, csakis az országbíró elé … idézhetők. A szövegben szereplő jobbágyok között voltak a gyarmatiak, akiket minden egyéb igazságszolgáltatás alól kivont e királyi rendelet.

Amikor 1777-ben Mária Terézia rendeletére megalapították a szombathelyi egyházmegyét, az apátság birtokai (köztük természetesen Gyarmat is) a ciszterciek kezelésében maradtak. A kiegyezés után, 1877-ben az apátság beolvadt a zirci központtal működő magyarországi egyesített ciszterci apátságba és azóta a gyarmati uradalom birtokosa Zirc apátura. A második világháború után az egyházi birtokok államosításával ez a jog csupán a templom és a parókia területére korlátozódik. A plébánia jelenleg a szombathelyi püspökség irányítása alatt működik, s a plébánosa látja el a nemrég felépített csörötneki templom szolgálatát is.

A vidék a magyar megtelepedés határán, Stájerország és Burgenland szomszédságában található, s a honfoglaláskor a német népességen kívül szlovén (vend) települések is voltak a vidéken. Később német, horvát betelepítések is történtek, s a viszonylag kis távolságra fekvő falvak között a házassági kapcsolatok, elvándorlások egy-egy községen belül is kevert népességet eredményeztek. A gyarmati anyakönyvekben vegyesen szerepelnek a különböző eredetre utaló családnevek: a szlovén Dancsecs, Mesics, Ivancsics, Szukics illeteve német Pránder, Siklér (Schickler), Hujber (Huiber-Huibert), Köbli, Pencz és természetesen a magyar Huszár, Kovács, Dolgos, Pethő, Benczik (=Pencz?) stb. Igaz, a monográfiák Rábagyarmatot mint magyar falut említik, de ilyenkor egyrészt a többségre utalnak, másrészt a népszámláláskor rögzített „vallomást” veszik alapul. Pável Ágoston neves vas megyei történész, nyelvész és néprajzkutató szerint a vend nyelvet használó valamikor szlovén etnikum jelenléte a családnevek és falu szlovén neve alapján kimutatható. A szentgotthárdi ciszterci szerzetesek szláv földművesekkel népesítették be a falvaikat. Pável és más kutatók szerint nyilvánvaló, hogy a szlovén területek a környéken kiterjedtebbek lehettek a mostaninál, ezért Rábagyarmat is éppúgy a Vendvidék részének tekinthető, akárcsak más szomszéd települések, mint Rönök, vagy Csörötnek. A magyarság-tudat azonban mind a viseletben, mind az építészetben, a népszokásokban, a nyelvhasználatban tetten érhető. A millenniumi monográfiák szerint az iparosodás és a gotthárdi német lakosság szokásai azonban kivédhetetlenül begyűrűztek a falu és minden szomszédos település életébe. A második világháborút követően pedig a környék az ország többi részeihez hasonlóan beolvadt a nagyvilágba: a motorizáció, a farmer nadrág, a rágógumi, a hamburger, a Coca-Cola megtette hatását. A 20. század közepén még őrizte a falu a hagyományt, de egy füstös konyha kivételével ma már minden lakóházat modernizáltak, a paticsfalú épületeket lebontották, a rakott tűzhelyeket rezsóra, a kemencéket, cserépkályhákat cirkóra, etázsra cserélték. A mezőgazdaságot gépesítették, a vidékre jellemző bakhátas földművelést a modern agrotechnológia váltotta fel.

Vas vármegye az ország többi területéhez képest eléggé sűrűn lakott volt. A 19. században 70-80 lakos élt egy négyzetkilométeren, s ezzel a megye a 3. helyet foglalta el az országban. Az ugyancsak ebből az időből származó adatok szerint átlag kb. 600-an laktak községenként, így azok határa is igen csekély, átlag 9 négyzetkilométer volt. Ezért országos viszonylatban a megye ú.n. aprófalvas térségnek számított. Az 1880-as adatok szerint Gyarmaton 997 lakos élt a falu 179 házában. Összehasonlításul néhány környező település: Csörötnek 871 lakos/138 ház; Rátót: 205/32; Gasztony: 806/119; Magyarlak: 516/104; Kethely: 456/80; Vasalla : 552/78; Pinkamindszent: 791/119. Itt pedig az ismert népszámlálási adatok:

Év 1686 1785 1848 1869 1890 1910 1941 1960 1990 2005
Népesség: 285 565 703 862 997 1105 1231 921 961 865

Rábagyarmat ma a műút és a vasút mellett fekvő Rátótról is megközelíthető a 20. sz. elején épült hídon. A szentgotthárdi csata-t (1664) taglaló munkák említik, hogy a Bécs felé törekvő törökök az átkelést a körmendi, a csörötneki és a gotthárdi hídon próbálták többször kierőszakolni, tehát akkor sem lehetett itt híd. Valójában ez az átkelés az augusztus 1-jén elvesztett csata után történt, miután a keresztény erők a folyó áradása miatt nem üldözték a török fősereget, ezért azok kisebb csapatokkal egy kósza kísérletet tettek még a Rába-átjáró megszerzésére, melyet a keresztény hadvezetés is kisebb német és horvát erők bevetésével gátolt meg, de ezeknek a harcoknak nem volt már nagy jelentősége. Az átkeléshez helyet kereső török had portyázói Gyarmatot is felperzselték, s a lakosságot megtizedelték. Ezt korábban a tatárok is megtették, s ezért biztos, hogy a mai vegyes névviselés nem a honfoglalás idején kialakult néprajzi összetételt tükrözi.

Az apátság gazdaságai között a Rába jobb partján vezető út biztosította a közlekedést, s ennek az útnak végállomása volt Gyarmat. A magisztrális úthálózat, még inkább a vasútvonalak kiépítése előtt nem sok értelme volt a jelentéktelen Rátóttal való összekötésnek, melyet ma is csupán a vasútállomás és az országos főútvonal tesz a gyarmatiak számára fontossá. A busz is a régi apátsági út nyomvonalán, Szentgotthárd és Rábagyarmat között közlekedik.

Az első világháború után a magyarországi szlovén önállóság hívei szerettek volna Szlovenszka krajina néven önálló területet szervezni a Vendvidékből, amely a föderális alapon megszervezett Magyarország része lett volna, vagy pedig kiszakad és tagállama lesz Jugoszláviának. A programot vezető Klekl József nem kizárólag a szlovén falvakat akarta ebbe belevonni, hanem Szentgotthárdot és más környékbeli falvakat, amelyek történelmileg és egykori népességét tekintve kötődtek a Vendvidékhez. Ebbe Rábagyarmat is beletartozott. Az 1919-ben proklamált Vendvidéki Köztársaság is területéhez kívánta csatolni a falut, de nem volt megfelelő fegyveres ereje. A politikai helyzet azonban a háború utáni zűrzavarokban mindig másképp alakult, s nem került sor a Szlovenszka krajina megteremtésére, így Rábagyarmat sem lett a krajina, vagy Jugoszlávia része.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Rátótról a faluba vezető úttal szembeni magaslaton áll a középkori alapokra épített templom és a parókia. Helyén feltehetően római kori épület állt, aminek anyagát az építéskor felhasználták. Valószínű azonban, hogy a 13. század közepén épült román stílusú templom nem az első egyházi épület ezen a helyen. A gyarmatihoz hasonló majorság volt Rábakethely[3] is. Valószínűsíthető, hogy a barátok az itteni imádkozó helyeken rakták le egy-egy templom alapjait. Gyarmaton a középkori (keletelt) templom a mai bővített épület kereszthajóját alkotja. Csak a 16. században lett plébánia, s egészen napjainkig a szomszédos, templom nélküli Csörötnek szolgálatát is ellátta. A gyarmati plébániához tartozott még a két Huszászi major Csörötnek – Kondorfa között.

A templom régiségét mutatja védőszentjének ritkasága is. A maastrichti Szent Lambert (+705) kultuszát németújvári bencés szerzetesek hozták magukkal. Az egyhajós és félköríves szentélyű keletelt épületet téglából emelték, nyugati homlokzata előtt álló harangtoronnyal. Tetejét fazsindely fedte. A templom kapuja a déli oldalon nyílt. 1664-ben a törökök felégették a templomot. A romos épületet a későbbiekben raktárnak és istállónak használták, majd helyreállították. 1770-ben a hajó nyugati végfalát lebontva klasszicista stílusban megnagyobbították, és a déli oldalra új sekrestyét építettek. 1950-ben és 1955-ben a templomot teljesen átépítették. A kibővített hajó oldalfalait lebontva latin kereszt alakban új szentélyt és hajót építettek hozzá. Ily módon a korábbi templom megmaradt részeit azóta kereszthajóként, illetve oldalkápolnaként használják.

Testvérközség[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rábagyarmat települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. 1950 óta Szentgotthárd része

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]