Zalabér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalabér
Zalabér címere
Zalabér címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Zalaszentgróti
Jogállás község
Polgármester Zsuppán József[1]
Irányítószám 8798
Körzethívószám 83
Népesség
Teljes népesség 704 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 55,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,78 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalabér (Magyarország)
Zalabér
Zalabér
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 58′ 25″, k. h. 17° 01′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 25″, k. h. 17° 01′ 46″
Zalabér (Zala megye)
Zalabér
Zalabér
Pozíció Zala megye térképén
Zalabér weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalabér témájú médiaállományokat.

Zalabér község Zala megyében, a Zalaszentgróti járásban. A településen polgárőrség működik.[3] A település a megye északkeleti részén a Zala folyó kanyarulatában fekszik, lakóinak száma 786 fő. A nyolcszáz éves múltú, mezővárosi rangú település, központi elhelyezkedése miatt ma is a környék központja.

Fekvése[szerkesztés]

A Zala folyó mentén található, Zalaegerszegtől 20 km-re északkeletre, Zalaszentgróttól 5 km-re északnyugatra.
Vonattal megközelíthető a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon (Zalabér-Batyk vasútállomás).

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének első Zala tagja a Zala folyó közelségére, míg a Bér régi személynév volt.

Története[szerkesztés]

A település és környéke az újkőkor óta lakott helynek számít; kelták, avarok, rómaiak is éltek itt egykor. A Honfoglaláskor a falu és környéke a gyepűrendszerhez tartozott, később az 1100-as években a Türje nemzetség telepedett le itt.

Nevét az oklevelek 1247-ben említették először Byr alakban, később 1792-ben már mai nevén; Zalabér néven említették. 1254-ben Béri Posa birtoka volt. Valószínűleg az ő idejében épült a Nemestemetőben lévő gyűrű alakú kis földvár a Béri család gazdasági központjának védelmére.

1507-ben Béri István engedélyt kapott II. Ulászlótól arra, hogy itt "fából és kőből erődítményt emelhessen". 1553-ban a Béri család fiúágának kihalása után I. Ferdinánd magyar király Bér falut fele-fele részben adományként Nádasdy Tamásnak és Mérey Mihály királyi helytartónak adta.

1566-ban, a törökök megjelenésekor a nádor utasította a béri örökösöket a béri vár rendbehozatalára. Egy 1569-ben történt felméréskor Turco olasz hadmérnök már palánkkal, bástyákkal megerősített várat mért fel, egyben ez az egyetlen hiteles alaprajz Bér váráról. Többször tartanak a faluban megyegyűlést is. 1590-es években Bérben dolgozik Egerallyai László királyi adószedő, a vármegyei hadak kapitánya. A tizenötéves háború idején a Zala-völgyében is állandósultak a harcok.

1600-ban Kanizsa török kézre került, Zala megye jelentős része meghódolt a töröknek. 1613-ban pedig az országgyűlés Bért végházzá nyilvánította: a törvény értelmében a vár fenntartásáról, a kincstáron keresztül a megye volt köteles gondoskodni. 1617-ben újra Bérben ülésezik a megyei törvényszék. Bér várának védelmét az Ányos családra bízzák. Az állandó török portyák miatt 1640-ben 20 főből állt a vár katonasága. 1644 Húsvétján a kanizsai törökök megkísérelték a vár elfoglalását, de kudarcot vallottak. Július 5-én egy nagyobb portyázó csapat próbálta meg a vár elfoglalását. A szentgróti felmentő sereg a béri templomnál súlyos harcok árán a Zalának szorítja a törököt. A várvédők kitörtek a várból, és nagy öldöklés közepette a török elmenekült. Az ütközetben 20 magyar katona esett el. A menekülő törökök felgyújtották a falut, egyuttal 5 férfit és 2 lányt még magukkal hurcoltak.

1690-ben Kanizsa és vele a Zala-völgye is felszabadult a török uralom alól. A várat elhagyták a katonák, köveit az 1720-as években a pakodi templom és a zalabéri Horváth kastély építéséhez használták fel.

A Rákóczi-szabadságharc alatt portyázó rác katonák néhány házat is felgyújtottak a falu határában. 1711-ben végleg megszűntek a csatározások, Zalabér lassan kiheverte a háborús károkat.

1692-ben egy per kapcsán készült irat a falut mint mezővárost említette, mezőváros is marad egészen 1870-ig.

1722-ben a Horváth család szerezte meg Zalabért és környékét. A horvátországi eredetű családból Horváth Ferenc Ányos Krisztinával való házassága révén szerezte meg Zalabért, majd 1729-ben felvette a Zalabéri előnevet is. Később utódai Zalabéri Horváthokként jelentős megyei posztokat töltenek be. Külsőbérben felépült az új kastély, a vár helyén pedig közút létesült. A Zala vízén újjáépülnek a régi malmok, elkészülnek az első állandó fahidak. 1720-tól iskola, 1771-től takács céh működik a faluban. A község földesurai 1796-ban barokk formában átépítik a falu templomát. Az 1830-as években rövid időre Zalabér a vármegye központja is volt. Horváth János 1832-ben első alispán, majd vármegyei követ volt, kinek zalabéri kastélyában sokat időzött Csány László és Deák Ferenc is, Horváth János Deák mellett a megyei ellenzék vezéralakja volt. Politikai szereplése sok pénzbe került, ezért 1848 elején adóságai miatt kénytelen volt eladni a zalabéri uradalmat. Birtokait Pejacsevics Ferdinánd vette meg. Tőle a Dőry család kezébe került, majd előbb a Klein, utána a Guttmann család lett birtokosa.

Zalabér jelenlegi határai a 19. század közepére alakultak ki, területébe beolvadt a középkori Bozol falu is. 1913-ban eléri a község határát a vasút.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Temploma műemlék jellegű, kriptájában nemesi család nyugszik.
  • A települést övező szőlőhegyen a Szent Antal kápolnánál minden év júniusában búcsú van, mely évről évre egyre több távolabbról érkező érdeklődőt vonz.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Zalai Kismonográfiák [1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zalabér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]