Kemenespálfa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemenespálfa
Kemenespálfa címere
Kemenespálfa címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Vas
Járás Celldömölki
Jogállás község
Polgármester Biczó Péter[1]
Irányítószám 9544
Körzethívószám 95
Népesség
Teljes népesség 386 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 32,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 13,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kemenespálfa (Magyarország)
Kemenespálfa
Kemenespálfa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 10″, k. h. 17° 10′ 28″
Kemenespálfa (Vas megye)
Kemenespálfa
Kemenespálfa
Pozíció Vas megye térképén
Nagyboldogasszony r.k. templom
Polgármesteri Hivatal új épülete
Révay kastély - romos állapotban
Evangélikus templom

Kemenespálfa község Vas megyében, a Celldömölki járásban, a Marcal bal partján.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község Vas megye délkeleti részén fekszik, Jánosházától északra. Közúton a 8-as főútról vagy a 84-es főútról letérve mellékúton könnyen megközelíthető. Elérhető még a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község Pálfa és Martonfa egyesítésével jött létre. Martonfalva első említése 1457-ből származik. A középkorban közép- és kisnemesi birtokosoké, részben a Veszprém megyei Somló várához tartozott. Később a Pálfalvay, Csáffordy, Martonfalvay családé. 1549-ben egytelkes nemeseké volt. Pálfalva későn, csak 1467-ben jelentkezik oklevélben, ekkor a Kelédi család tartott hozzá jogot. Később is köznemeseké volt. Az 1549. évi rovásadó-jegyzék szerint Pörös Péter, Demjéndi Sandrin, Páhy Pál és Szecsődy Osvát összesen 8 jobbágyportát, 5 zsellért, 1 pusztatelket, 2 allodiális telket és 3 szolgát birtokolt. A középkori falu a mai belterület pálfai része (Fő utca) alatt lehetett. A belterület déli szélén van az Alsómajor, más néven Martonfa. Ennek közvetlen szomszédságában kerültek elő a falu régészeti nyomai. 1733-ban Bél Mátyás "Vas vármegye leírása" című művének tanúsága szerint már állt Mártonfán felsőbüki Nagy (I.) István "tekintélyes rezidenciája". 1797-ben báró Révay Miklós inszurgens ezredes volt a település földesura, aki 1805-ben grófi címet kapott. 1820 körül a rezidenciát kibővítették és klasszicista stílusban átépítették, minden bizonnyal ekkor készült el a középső rész emeleti szakasza is. A Révay család 1556-ban kapott bárói címet, majd egyes ágait 1723-ban, 1804-ben és 1805-ben grófi rangra emelték. A 19. század második felében ismét a felsőbüki Nagy família tulajdonába került a mártonfai birtok és a kúria, 1925-ben az Egyházashetyén lakó felsőbüki Nagy (IlI.) Sándornak 1200, 1935-ben pedig a kiskorú felsőbüki Nagy (VI.) Pálnak 1176 katasztrális holdas birtoka volt a településen. A mártonfai birtokot Krenner Elek intéző vezette a két világháború között, 1927-ben aranyéremmel tüntették ki a gazdaságot kiváló mezőgazdasági eredményei miatt.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyboldogasszony R.k. templom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műemlék templom 1727-ben épült (Jókai utca 13.). Egyhajós, a hajónál keskenyebb, sokszög záródású szentélyének egyik oldalán sekrestye, a másik oldalán oratórium van. Tornya a főhomlokzat előtt áll. Bejárata egyenes záródású, kőkeretes és törtíves szemöldökű, a karzat szintjén egy egyenes záródású, a tetőszinten szellőző, a harangok szintjén félkörív záródású ablakok vannak. A főpárkány egyenes, a sarkoknál követi a lesarkított torony test formáit. A torony gúlasisakkal fedett. A hajó északi oldalán három, a déli oldalán egy kétlépcsős támpillérei, a déli oldalon félkörív záródású ablakokkal tagolt. A torony mellett a karzat feljárata toldalékszerűen megépített. A hajó két csehsüvegboltozattal, a szentély fiókos dongával és fél kupolával fedett. A karzat két pilléren álló, háromnyílásos és boltozott. Barokk berendezéséből a főoltárra helyezett Szent Borbála és Szent Katalin, kétoldalt a Szent István és Szent László-szobrok érdemelnek említést. A templomkülsőt 1968-ban tatarozták.[3]

Révay-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műemlék épület (Jókai u. 24.). Szabadon álló, középrészén emeletes, mellékszárnyain földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület. Homlokzatai részben átalakítottak, az eredeti nyílásritmust sok helyen megváltoztatták, a nyílászárókat újakra cserélték. Az egyszerű kiképzésű ablakok egykor szalagkeretesek voltak, felső részükön stilizált zárókő húzódott. A főhomlokzat szárnyrészeit átépítették - ezek nagyobb része eredetileg is gazdasági célokra szolgált a középrész földszinti részén 1 eredeti vasrácsos ablak látható, az emeleten 5 régi ablak húzódik. A hátsó homlokzat bal szárnya átalakított, középrésze a földszinten 2+2, az emeleten 4 osztású, a jobb szárnyon is 4 eredeti ablak húzódik. (Az 1980-as években a jobb oldali szárnyrész három ablakának díszes kovácsoltvas kosárrácsa még megvolt, ezek mára eltűntek.) Az oldalhomlokzatok felett magas háromszög-oromzat húzódik, amelyek alsó részén 3, felső részén 1 szalagkeretes ablak (néhol vakablak) látható. Belsejében a kapu mögött egykor az előcsarnok húzódott, ahonnan kovácsoltvas korlátos csigalépcső vezet fel ma is az emeletre. A földszinten fiókos dongaboltozatos, stukkódíszes helyiségek sorakoznak. A kúriát igen magas, meredek nyeregtető fedi. A rezidencia mellett az egykori majorsági épületek - magtár, cselédlakások - ma is állnak. Az államosítás után termelőszövetkezeti kezelésébe került a kúria, amelyben szolgálati lakásokat helyeztek el. A leromlott állapotú épületet napjainkban is lakóházként használják.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kemenespálfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. ^ a b c [Kemenespálfa Építési Örökségvédelmi Hatástanulmánya - Gergye Péter-2007.]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemenespálfa témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]