Gersekarát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Gersekarát
A Sárvíz-tó madártávlatból
A Sárvíz-tó madártávlatból
Gersekarát címere
Gersekarát címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
MegyeVas
JárásVasvári
Jogállás község
Polgármester Pászthory Istvánné
Jegyző Babos-Szőllősy Gabriella
Irányítószám 9813
Körzethívószám 94
Népesség
Teljes népesség 639 fő (2015. jan. 1.)[1]
Népsűrűség32,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gersekarát (Magyarország)
Gersekarát
Gersekarát
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″
Gersekarát (Vas megye)
Gersekarát
Gersekarát
Pozíció Vas megye térképén
Gersekarát weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gersekarát témájú médiaállományokat.

Gersekarát község Vas megyében, a Vasvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Vasvártól nyugat-délnyugatra 10 km-re, Körmendtől kelet-délkeletre 16 km-re, a Sárvíz-pataktól északra terül el a Kemenesháton.

Története[szerkesztés]

Területén hosszú ideig erdőség volt. Erre vonultak az 1051-es német támadás csapatai. Gerse első okleveles említése 1272-ből, Karátföldé 1313-ból való. Mindkettő irtásfalu. A település gersei részének neve a középkorban Golsa, Gelse majd Gerse.

1316 előtt a település birtokosa Csapó (Chapow) ispán unokája Gelsei László volt - kinek felesége az országbírói tisztséget is betöltő Köcski Sándor nővére - más forrás szerint pedig nagynénje - volt.

A település ezen zavaros időszakban a Németújváriak tartományúri befolyása alá tartozott. Az 1310-es évek közepén a Németújváriak famíliájából a király pártjára átálló - Nádasd nemzetségből (Nadasth) származó és Gelsét is birtokló - Gelsei László családját Németújvári János kiirtatta. A "gelsei hatalmaskodás" során a birtokra törő Németújváriak martalócai Vörös Salamon vezetésével, a templomba menekült Gelsei Lászlót és három emberét megölték majd onnan kihurcolták és lefejezték. Az udvarházba kilenced magával bezárkózó Gelsei Dénesre a házat rágyújtották, a hatalmaskodásból dajkája jóvoltából csak Gelsei László leánya Margit menekült meg.

Gelsei Margitot I. Károly magyar király 1332-ben - már mint Magyar Pál feleségét - fiúsította , így később atyja minden javainak örököse lett.

A vérontásra a tartományúri befolyás alóli nyílt átállás - Köcski Sándor, Gersei László és Dénes ; Köcski Sándor 1318-ban már szentmártoni várnagy – miatt került sor. Annak, hogy a tragikus esemény után a birtokok nem a Márk fia Pethő ágra szálltak egyetlen oka lehet mégpedig az, hogy ez az ág még ekkor nem a király oldalán állt. Így pár évvel később a birtokokat Magyar Pál kapta meg királyi adományként.

1324 november elején a győri káptalan I. Károlynak írt jelentéséből Magyar Pál gimesi várnagynak Gerse és Mákfa (Makua) vas vármegyei valamint Zala és Páhok (Paah) zala vármegyei birtokokba való beiktatásáról értesülünk. A család másik ágának nevében Gelsei Márk fia Pethő a beiktatásnak ellentmond, a király elé idézve azonban ellentmondását visszavonja.[2]

1332. november 11-én Károly Róbert Magyar Pált megerősíti az 1324 évi Gerse, Mákfa, Zala és Páhokra vonatkozó adományában. A királyi megerősítés bizonyosan szorosan kapcsolódik feleségének Gelsei Margitnak ezt három nappal megelőző fiúsításához is.[3]

1343. augusztus közepén László csázmai prépost - királyi titkos kancellár és kápolna ispán – előtt Magyar Pál Gerse, Gerl, Nagymézadó (Nogmezadow) és Kismézadó (Kysmezadow) vas vármegyei birtokait és Hosszúpáh (Hwzwpah) zala vármegyei birtokát a feleségének adta.[4] Az adományozást feltehetően a Nádasd nemzetség Pethő ágának örökösödés – ősiség - címén 1340-ben feltámasztott jogigénye váltotta ki. Minek folytatásaként 1346-ban I. Lajos király előtt Magyar Pál és fia László valamint Margit asszony, másfelől Márk fia Pethő megállapították, hogy őseiktől örökölt irtokaikat: Gelse, Makwa, Mezado, Sarfewmezado, Hodaz, Zalateluk, Pah és Derze tőlük az idők folyamán elidegenítették, ezeket azonban Károly király örökjogon Margit asszonynak adományozta. Margit asszony Makwa, Hodaz és Zalateluk birtokokat feltételesen Márk fia Pethőnek – ekkortól: Makwai Pethew - adja.[5]

1353 végén Gersei Margit a budai káptalan előtt, betegágyában férje és fia László beleegyezésével végrendeletet tesz ( Gelse, Ollár, Sarfeumézadou és Derze-t érintően ) az óbudai Klarissza apácák javára.[6] Közvetlenül ezt megelőzően, majd 1354. január elején Makuai Márk fia Pethő mester a vasvári káptalan előtt eltiltja Magyar Pált és feleségét az előzőekben érintett birtokok elidegenítésétől.[7]

1354. január végén I. Lajos király átírja és megerősíti Margit asszonynak az óbudai Klarisszák javára tett adományát.[6]

1357 végén Gelsei Margit a budai káptalan betegágyához kiküldött kanonokjai előtt az atyjától reá szállott szőlőjét a Gelse villában és a Gelse sessiót a Vasvár civitasban székelő domonkos barátoknak adományozza.[8]

Gelsét érintő igényének a Pethő-ág csak Gelsei Margit 1372 évi halálát követően tud majd érvényt szerezni. Még ezt megelőzően 1371-ben, Gelsét Magyar Pál özvegye I. Lajos királynak eladja.[9]

1448-ban a gersei jobbágyok fellázadnak a vármegye hivatalnokai ellen. A lázadás leverése során a falut elfoglalták a vármegyeiek, akik csak Hunyadi János parancsára adták vissza a korábbi birtokosainak, a Gersei Pethőknek.

Gerse a török időkben kétszer is elnéptelenedett. Kara Haszán török szpáhi telepítette újra. Több török támadást szenvedett el Karátföld is, Gerse is.

1766-ban újabb jobbágylázadás zajlott. Ennek részesei bíróság elé kerültek. A francia támadás idején a nem érintett Rábán inneni Vas vármegyéhez tartozott. A XVIII. század végére a Festeticsek szerezték meg Gersét. Karátföld, mint nemesi község, egészen, 1848-ig őrizte kiváltságainak maradványait.

Az 1868-as népoktatási törvény hatására előbb Karátföld, majd Gerse is községi iskola alapításába fogott. 1906-ban ide települ a körjegyzőség. 1907-től postahivatala van. Az első világháború után itt is pusztított a spanyolnátha és a tífusz.

1930-ban új iskolaépületet adtak át Gersén. Ez volt az „emeletes iskola”, ami ma az önkormányzat és a körjegyzőség épületeként funkcionál. 1927-től kapcsolták be Gersét a telefonhálózatba. A kir. Belügyminiszter 1937-ben egyesíteni akarta a két közeli községet, de a helyiek ellenállásán ez a szándék megbukott. 1938-tól önálló orvosi körzetet alakítottak ki Gerse központtal.

Az egyesítésre 1950. október 1-jei hatállyal került sor. Ekkor az egyesített községnek a Gersekarát ideiglenes nevet kapta a település. 1951-től megkezdődött a falu villamosítása. 1952-ben megépült a karátföldi iskola épülete. 1953-ban hozott a tanács határozatot az utcák ma is használatos elnevezéséről. 1954-ben megszűnt az első t.sz.cs. 1957-től megindult a buszközlekedés. 1963-ban átadták az új Művelődési Házat. 1964-ben felavatták a helyi víztornyot. 1966-tól közös tanácsa volt Sárfimizdóval. 1969-ben megépült az óvoda. Ekkor Gersekarát a megszűnő vasvári járásból átkerül a körmendihez. 1970-től közös tanácsa volt Telekessel. 1985-ben a községbe látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke. 1986-ban átadták az új iskolaépület első ütemét a Honvéd utcában.

2001-től a község déli határában a Sárvíz-patak felduzzasztásával 33,3 ha területű mesterséges tavat alakítottak ki.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 0,2% németnek, 0,2% szlováknak, 0,3% szlovénnek, 0,3% cigánynak mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 0,5%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 1,1% (23,6% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu határában talajvíz táplálta állóvíz a Fiastó. Partján védett növények nőnek. Az egyik szőlőhegyén, a Mihályfai hegyen kápolna és védett présházak („pincék”) állnak. A falutól délre 33,3 hektáros tó található. Ennek egy részén horgászni lehet, a másik a strandolóké, jetskiseké. A tó partján kemping, a faluban kiadó szobák, házak várják a pihenni vágyókat. A másik szőlőhegye karátföldi Bükk-hegy. Itt az utóbbi években felelevenítették a hegyi búcsú hagyományát. Május elején misével és rendezvényekkel folytatják a korábban élő, aztán elmaradt hagyományt.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./129.
  3. Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./192.
  4. Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./274.
  5. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:90927
  6. ^ a b A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91460
  7. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91459
  8. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91505
  9. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91786
  10. Gersekarát Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gersekarát témájú médiaállományokat.