Köcski Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Köcski Sándor
Köcski Sándor országbíró pecsétje
Köcski Sándor országbíró pecsétje
Született ?
Elhunyt 1328. február 19. előtt
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása országbáró

Köcski Sándor comes, az Anjou-kor kezdetén kialakuló új arisztokrácia egyik jelentős alakja. Károly Róbert harmadik országbírója. A korabeli iratokban Alexander , vagy Alexandri de Kuchk-ként szerepel.

Származása, rokonai[szerkesztés]

Előnevét a vas vármegyei Köcskről (Kuchk) kapta. Címere alapján a Héder nemzetségből való származása valószínűsíthető - címere a nemzetség Németújvári és Hédervári ágának címerével is jó egyezést mutat. Birtokainak fekvése alapján inkább a Németújvári (Kőszegi) ághoz tartozhatott. Pór Antal szerint apja Sándor comes, anyja Venusz asszony, nagyanyja Káldi Dominika volt - Káld Köcskkel szomszédos település.

Nővére révén az ugyancsak vas megyei Nádasd nemzetség (Nadasth) gelsei ágával kerül rokonságba. Sógora Gelsei László, kinek családját az 1310-es évek közepén pártállása miatt Németújvári János kiirtatta (gelsei hatalmaskodás). Nővérének lánya Gelsei Margit, kit Magyar Pál, a későbbi maior tuarnicorum regis vett feleségül.

Atyai nagybátyja Tamás, kinek fia Köcski Kacsó (Kachow) Miklós és unokája Tamás későbbi iratokban mint örökösei szerepelnek.

Köcski Sándor a Nagymartoni családból nősült, Bajóti (Bayoth) Simon lányát, Klárát vette feleségül. Sógorai Pál és Lőrinc közül Nagymartoni Pál az őt követő országbíró lett.

Fia György, ki 1361-ben utódok nélkül halt meg.

Élete, pályafutása[szerkesztés]

I. Károly magyarországi első évtizedében (1300-1310), mely a korona megszerzésére irányul Köcski Sándor nevével még nem találkozunk. Ezen időszakban az ország nyugati széle a Németújváriak tartományúri befolyása alatt állt, akik III. András magyar király halála után trónkövetelőként a csehországi Vencelt, majd pedig Ottó bajor herceget támogatták.
Kőszegi Henrik családja nevében 1309. június 4-én Gentilis bíboros előtt tett - formális - hűségesküt Károly Róbertnek.
A második évtized (1311-1323) a tartományúri hatalom felszámolásának jegyében telt el, ez azonban csak ennek második felében terjedt ki az ország nyugati részére.
Az 1310-es évek elején a Kőszegiek familiáját elhagyó Köcski, Osl (későbbi Kanizsai) és Nagymartoni család az ország nyugati szélén a tartományúri hatalom letörésében jelentős érdemeket szerzett. A király mellé álló Köcski Sándor és rokonai birtokait a Németújváriak feldúlták.

Nevével először 1312-es sári birtokvásárlásokkal és cserékkel kapcsolatos iratokban találkozunk.
1318 elején Köcski Sándort már a király szentmártoni várnagyaként találjuk. I. Károly, mint szentmártoni várnagynak - kárpótlásképpen - a harcban elesett hűtlen Zook fia Pál Sebes (Sebus), Takács (Takach) és Egered Sopron és Győr megyékben lévő birtokait adományozza.[1]
1319 elején Milutin szerb király a macsói bánságba tört, Macsó várát és a bánság erősségeit elfoglalta. I. Károly a szerb betörés visszaszorítására Gutkeled Miklós ( Felsőlendvai Miklós ) soproni ispánt a dunántúli és délvidéki megyék csapataival a bánságba küldte. A szerb hadjáratban részt vevő Köcski Sándor jelentős érdemeket szerzett, Macsó várának visszavétele során a várból leomló kövektől meg is megsebesült.
A Németúváriak garázdálkodása miatt a délvidékről visszatérő Gutkeled Miklós és Köcski Sándor, Osl Lőrinc és más királypártiak támogatásával letörték a lázadókat, elfoglalták Kabold, Kőszeg, Pölöske, Kanizsa és Kapronca várát. A Németújváriak és az őket támogató osztrák főurak még 1319-ben a Köcski Sándor vezette királypártiaktól Szalafőnél nyílt mezőn is döntő vereséget szenvedtek.

Károly Róbert 1322 szeptemberében Köcski Sándor parancsnoksága alatt mintegy kétezer magyar lovast és négyezer kun íjászt küldött a német-római császári címért döntő hadjáratra készülő Frigyes osztrák herceg támogatására. A Passaunál egyesült sereg szeptember 28-án Mühldorf mellett ütközött meg a késedelmesen felvonuló bajor-cseh sereggel. A csatát eredményesen bevezető magyar segédhad megosztása és későbbi mellőzése Lajos bajor király teljes győzelmét eredményezte. A mühldorfi csatában mindkét fél jelentős - ezer fő feletti - veszteséget szenvedett, a magyar segédhad vesztesége nyolcvan fő lehetett.
1323-ban I. Károly, Köcski Sándornak hősi tetteiért a győr megyei Nagyécs (Nogech) és Pázmánd (Paznan) birtokokat adományozza. Az adománylevél Köcski Sándornak Macsó, Kőszeg és Mühldorfnál szerzett érdemeit, szolgálatát, illetve kiadásait emeli ki.[2] A szeptemberi parancs folytán kiküldött királyi ember és a győri káptalan által meghatárolt birtokok megerősítése 1323. október 31-én történt.[3]
Azonos keltezéssel kiadott oklevélben Károly Róbert Nagyécs és Pázmánd határában lévő királyi és várszolga valamint egyéb kötelezettségű népek földjeit is Köcski Sándornak adományozza.[4]
A király Hermány nembeli Lampert halála után, valamikor 1324. szeptember 26. és október 3. között nevezte ki országbíróvá. E tisztségében elődjétől eltérően nem a „mester” címet használta, hanem „Sándor ispán (comes), a király úr udvarának a bírája” illetve ünnepélyes esetekben a „Sándor ispán (comes), a legfényességesebb és híres fejedelem, Károly úr, Magyarország királya udvarának a bírája” megnevezést. Szűk négy évig - haláláig - viselte a hivatalt, ez időből 141 oklevél maradt ránk. Amint ezekből kikövetkeztethető, a XIV. század első negyedének kaotikus viszonyai után sikeresen hangolta össze tevékenységét a királyi kancelláriával. Bírói illetékessége már kezdettől fogva az egész országra kiterjedt. Minden hivatalos oklevelét Visegrádról keltezte. Ki: "Isten kegyelméből és a király akaratából Magyarország legfőbb bírói méltóságát rendes úton elnyervén, szoros kötelességének ismeri személyi válogatás nélkül mindenkit jogában megoltalmazni".

Mint országbíró honor-ként Beszterce és más Vág melletti várak várnagyi tisztét is elnyerte, amelyek őt követően még hosszabb ideig állandó országbírói honorrá váltak.
1325-ben Köcski Sándor megvásárolja Zeerki Tamás comes nagyécsi birtokrészét, melyen udvarházat építtet.[5]
1325 végén I. Károly Köcski Sándor országbírónak adja az örökösök nélküli néhai Csák Demeter bán Pápoc (Papuch), Ekl (Elk), Csatabér földe (Chataberfeulde) vas megyei és a Rábaközben lévő két Páli (Pauli) nevű birtokát.[6]
Az 1326-ban ismét lázadó Németújváriak visszaszorításában Köcski Sándor újabb érdemeket szerzett. A lázadók négy erősségének Sárvár, Újvár a két kőszegi vár átadását és a lázadók fejének - Németújvári Jánosnak - a király engedelmességre való térését sikerült kikényszerítenie. Ezen közreműködése kapcsán személyes elégtételként Vas vármegye ispánja és Sárvár várnagya lett.
Még 1326-ban szolgálatuk elismeréséül a zászlója alá szegődött Sári Ehellős fiainak Miklósnak és Mihálynak Sár melletti birtokát Mihályföldét (Myhalfelde) ajándékozza.[7]
1327. augusztus 29-én I. Károly, Köcski Sándor országbíró Pápoc, Ekl, Csatabérfölde, Miklósfalva, Somlyó, Zsédeny, Miske, két Páli, Sebes, Takács, Egered, Écs, Pázmánd, Köcsk és Ukk birtokaira saját kérésére - a király által elrendelt és a kiküldött királyi ember valamint a győri káptalan által lefolytatott vizsgálat alapján - birtok megerősítő oklevelet állít ki.[8] Az oklevél Köcski Sándornak és örököseinek jogot ad a birtokok feletti teljes rendelkezésre és vízjogot biztosít a Rábán és Mezőrábán - mint királyi birtokon - malmok létesítésére.
Ez év végén (december 10-én ) már mint vas megyei főispánt Sebes, Takácsi, Egered birtokában a király ismételten megerősíti.[9] Ezen megerősítés Köcski Sándornak Zalafő (Zalafeu), Sárvár (Saruuar), Újvár (Wyuar) és Kőszegnél (Kethkwzegh) tanusított érdemeit emeli ki.
1327 december 21-én Erzsébet királyné Köcski Sándornak adományozza Pázmánd királynéi népek által lakott részeit.[10]
Az év végén már nagy betegen – többek között László kalocsai érsek, Nekcsei Demeter tárnokmester, Micsk szlavón bán – küldöttek előtt végrendelkezik, rendelkezései végrehajtásával fiát Györgyöt bizta meg.
Köcski Sándor a következő év elején halt meg - 1328. január 25-én még ő volt az országbíró, de február 19-én már biztosan nem ő töltötte be a tisztséget.
Birtokait még betegsége előtt felerészben nővére lányának Gelsei Margitnak adta zálogba.Vagyonát fiára és unokatestvérére Miklósra hagyta.
Feleségének hitbér és jegyajándékáról I. Károly 1328. február 19-én állított ki bizonyítványt.[11]

Források[szerkesztés]

Forrás-hivatkozások[szerkesztés]

  1. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./85.|
  2. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./92.|
  3. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./93.|
  4. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./94.|
  5. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár III/68.|
  6. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I/97.|
  7. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár V./90.|
  8. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./99.|
  9. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./101.|
  10. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./102.|
  11. Nagy I.-Paur I.-Ráth K.-Véghely D. : Hazai okmánytár I./103.|