Felsőrépás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felsőrépás (Vyšné Repaše)
Slovakia15Spis40.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rang község
Első írásos említés 1323
Polgármester Žofia Kurucová
Irányítószám 053 71
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám LE
Népesség
Teljes népesség96 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság805 m
Terület9,47 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőrépás (Szlovákia)
Felsőrépás
Felsőrépás
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 14″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 14″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőrépás témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőrépás, (szlovákul: Vyšné Repaše, németül: Oberripsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 107 lakosából 96 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Lőcsétől 10 km-re északkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A Görgey család 1278-ban kapta meg a répási erdőt, ahol a 14. század elején két Répás nevű falu keletkezett. 1323-ban "Keeth Repas" néven említik először a szepesi káptalan birtokaként. 1342-ben "Kysrepach", 1343-ban "Wyerpach", 1344-ben "Wyuagas", 1400-ban "Wyuagas" alakban említik az írásos források. 1787-ben 71 házában 441 lakos élt. 1828-ban 88 háza volt 638 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, pásztorkodással, erdei munkákkal, teknővájással, fazsindely készítéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "Alsó, és Felső Répás. Két tót falu Szepes Vármegyében, földes Uraik a’ Szepesi Káptalan, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és ó hitüek, fekszenek Lőtséhez mintegy kis mértföldnyire; határbéli földgyeik közép termékenységűek, javaik meglehetősek."[2]

Fényes Elek szerint "Répás (Alsó és Felső), két egymáshoz közel fekvő tót falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez északra 1 1/2 mfd., az elsőben lakik: 50 rom., 608 gör. kath., a másodikban 449 r., 82 g. kath., 5 evang. A.-Répáson gör., Felsőn rom. kath. parochia van. F. u. a Görgei nemzetség."[3]

1910-ben 398, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. Az 1961-es tűzvészben a faluban nagy károk keletkeztek. Lakói a mezőgazdaságon kívül Lőcse és Igló üzemeiben dolgoztak.

Nevezetességei[szerkesztés]

A községben a 15. századból származó gótikus Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom található, korabeli freskórészletekkel. 1730-ban barokk stílusban építették át. Szűz Mária-szobra a 15. század második felében épült. Kálváriája 18. századi barokk népi építmény. Kápolnái a 18.-19. században készültek.

2001-ben 128 lakosából 125 szlovák volt.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]