Bántornya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bántornya (Turnišče)
Bántornya déli részének látképe.
Bántornya déli részének látképe.
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Muravidék
Statisztikai régió Pomurska
Község Bántornya
Rang nagyközség
Alapítás éve 1379
Polgármester Jožef Kocet
Irányítószám 9224
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 1555 fő (2002) +/-
Népsűrűség 30,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 170 m
Terület 23,6 (8,07) km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Bántornya (Szlovénia)
Bántornya
Bántornya
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″Koordináták: é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″
Bántornya község elhelyezkedése
Bántornya község elhelyezkedése
Bántornya weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bántornya témájú médiaállományokat.

Bántornya (szlovénül Turnišče, vendül: Törnišče vagy Türnišča) település és községi központ a Muravidéken, Szlovéniában. Ezt a magyar nevét a 19. század végi magyarosítási hullám során kapta, azóta ez elavult, a muravidéki magyarok sem használják, a térképeken sem így szerepel.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 15 km-re délkeletre a Dolinsko nevű tájegységben található, a Lendva folyó jobb partja közelében.

A község települései[szerkesztés]

A községhez tartoznak még Lendvaerdő, Lendvaszentjózsef és Zorkóháza falvak.

Története[szerkesztés]

Területén már az ókorban is éltek emberek, ezt bizonyítják a határában található római kori halomsírok.

Első írásos említése 1379-ből származik "Toronhel" néven. 1389-ben "Turnicha", 1403-ban "Tornischa", 1405-ben "Tornisa", 1411-ben "Thornisca", 1428-ban "Tornissa", 1481-ben "Thurnissa", 1524-ben "Tornysthya" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nemti (Lenti) várának uradalmához tartozott.[1]

Először az Bánffy család alsólindvai (Lendva) ága birtokolta, aztán a Csáky család birtokába jutott. A település 1548-ban mezővárosi rangot kapott. 1524-ben történt említés a piactérről. Bántornyán fejlett volt a kézművesség. 1760-ban cipész, 1770-ben pedig szabó céh alakult, melyeknek latin nyelvű alapítólevelét Mária Terézia is megerősítette. A falu a 19. század második feléig Turniscsa néven szerepelt a térképeken, ezután magyarosították.

Vályi András szerint " TURNISA. Tót Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik A. Lendvához 1 mértföldnyire; határja középszerű, piatzi jövedelmek, és két országos vásárjok is van." [2]

Fényes Elek szerint " Turnische, vindus-tót m.v., Zala vmegyében, A.-Lendva mellett, 864 kath. lak. Kath. paroch. temploma igen régi nevezetes góth épület. Lakosai robotra nem járnak, hanem többnyire mesteremberek, u. m. vargák, szűr, és apró szabók, timárok, de a sok tüz miatt szegények. F. u. a Gyika nemzetség. Ut. p. A.-Lendva." [3]

Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A Vendvidéki Köztársaság a területből még Bántornya mezővárosát ide tudta csatolni, ahonnét vezetője is származott. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben Bántornyának 1555 lakosa volt, a község teljes lakossága 3422 fő volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Az északi fal képei:
utolsó ítélet,
Mettercia,
Katalin-legenda,
Borbála-legenda,
Zsuzsanna-legenda,
szent Ferenc stigmatizálása.
A déli falon mártíriumok láthatók:
szent Péter keresztre feszítése,
szent Lőrinc vértanúsága.
a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent Miklós alakja áll.

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források[szerkesztés]

  • Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns) (Egyetemi nyomda, Budapest, 1938)
  • László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám (Budapest, 1993)
  • Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 193. o. ISBN 9630568217  
  • Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. (Méry Ratio Kiadó, Helikon, 2006)
  • Az Aquila út ismertető táblája Veleméren

További információk[szerkesztés]