Felsőszentbenedek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Felsőszentbenedek (Kančevci)
A felsőszentbenedeki plébániatemplom.
A felsőszentbenedeki plébániatemplom.
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Muravidék
Statisztikai régió Pomurska
Község Alsómarác
Rang falu
Alapítás éve 1208
Polgármester Alojz Glavač
Irányítószám 9206
Rendszám területkód MS
Népesség
Teljes népesség 55 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 332 m
Terület 4,1 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőszentbenedek (Szlovénia)
Felsőszentbenedek
Felsőszentbenedek
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 45′ 15″, k. h. 16° 14′ 15″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 15″, k. h. 16° 14′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszentbenedek témájú médiaállományokat.

Felsőszentbenedek (korábban Kancsócz, szlovénül: Kančevci, vendül Kančovci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Muraszombattól 15 km-re északkeletre a Vendvidéki-dombság (Goričko) tájegységben a Rátka-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már az ókorban lakott volt, ezt bizonyítja a határában található hat római kori halomsír.

A település 1455-ben "Poss. Kansolcz" alakban szerepel először írott forrásban, de Szent Benedek tiszteletére szentelt apátsági templomát és plébániáját már 1208-ban említik "prope ad acclesiam sancti Benedicti" formában. Lakói a 16. században evangélikusok lettek. 1579-ben alakult meg evangélikus gyűlekezet az evangélikus vallású Nádasdy Kristóf felsőszentbenedeki birtokán.[2] Nádasdy Kristóf, báró Nádasdy Tamás nádor öccse és Egervár ura, az akkori szentbenedeki lelkész halála után átvette a gyülekezetnek egy szőlőjét, melyet Martalócz Gáspár borbély és akkori céhmester Bokrácson ajánlott fel neki. Ezt a szőlőt aztán per successionem az egervári urodalommal együtt Nádasdy Pál, a nádor unokája örökölte. Nádasdy Kristóf és devecseri Choron Margit lánya, Farkas Boldizsárné Nádasdy Zsófia volt, akinek 1586-ban Alsópatyon is volt földbirtoka.[3]

1626-tól 1651-ig evangélikus lelkésze volt Szentbenedeknek, Rakicsány Mihály személyében, akit Kis Bertalan püspök 1626-ben Ujkéren avatott fel és az1646. évi büki zsinatokon is mint szentbenedeki lelkész volt jelen. Ez a Rakicsány volt már itt az 1627. évi egyházlátogatáskor is. Három darab földje volt a gyülekezetnek közel a templomhoz, melyet összesen 14 köböl gabonával lehetett bevetni. Volt egy szőlő is a lelkész használatában, mely azonban „az Nádasdyakhoz elidegenedett".[4] A 17. században az egyik kisbirtokos család a helyi Farkas család volt, amely az alsóeőri Farkas család leszármazottja. Farkas János kancsóci birtokosnak volt két fia, Farkas Lukács és Farkas Péter; a másodiknak az egyik fiától a boldogfai Farkas család származott, amely Zala vármegyében virágzott.

Katolikus plébániáját 1732-ben alapították újra. Filiái Alsószentbenedek, Andorhegy, Berkeháza, Bokrács, Csekefa, Gesztenyés, Kisfalu, Kosárháza, Lendvakislak, Nagytótlak, Pártosfalva, Rátkalak, Újkökényes, Úrdomb, Úriszék és Zsidahegy voltak.

Fényes Elek szerint "Kancsós, vindus falu, Vas vmegyében: 218 evang. lak., híres bortermesztéssel. Többen birják. Ut. p. Radkesburg." [5]

Vas vármegye monográfiája szerint "Szent-Benedek, 65 házzal és 359 r. kath. és ág. ev. vallású, vend lakossal. Postája Mártonhely, távírója Muraszombat. Itt volt hajdan a szent-benedek-rendi apátság." [6]

1910-ben 258, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. Lakosságának száma egyre fogy. 2002-ben 55 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Benedek tiszteletére szentelt plébániatemplomát már 1208-ban említik. Az egyhajós, sokszög záródású szentéllyel épített templomot 1898-ban neoromán stílusban építették át. 1996 és 2001 között megújították.
  • Római kori halomsírok. Magasságuk 2-4 méter, átmérőjük 10,5-től 17 méter.
  • Kulturális emlék az 1868-ban készített kőkereszt és a régi iskola 1910-ben emelt épülete.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt hunyt el 1804. április 11-én Küzmics Miklós magyarországi szlovén (vend) római katolikus plébános, imakönyvszerkesztő, bibliafordító, vallási író, a tótsági kerület esperese, a vend nyelv irodalmának egyik atyja.
  • Itt temették el Szelmár István írót és katolikus plébánost, aki szintén hagyott az utókorra egy vend nyelvű részletekből álló Biblia-fordítást.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szlovén Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. február 28.)
  2. Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)1981-02-15 / 7. szám
  3. Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 13-14. (1979-1980) (Szombathely, 1984). HelytörténetKatona Imre: A Mikesek Vas megyei kapcsolatai
  4. Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története.VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Vas vármegye