Boldogfai Farkas család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Boldogfai Farkas család címere. Léránt János (18751942)[1] festőművész alkotása (1915)

A boldogfai Farkas család egy ma is élő ősrégi magyar nemesi család, amely Boldogfáról (jelenlegi neve Zalaboldogfa), Zala megyéből származik.

Története[szerkesztés]

A család ősei[szerkesztés]

A boldogfai Farkas család ősei azokhoz a Vas vármegyei határőrökhöz tartoztak, akiket I. Károly magyar király Borostyánkő és Németújvár között telepített le. 1327. július 1-jén Óváron[2] ezeket a királyi őröket (spiculatores nostri) nemcsak a régi (IV. Béla, V. István és IV. László) királyok idejében élvezett kiváltságaikban erősítette meg Károly Róbert, hanem egyszersmind az országos nemesek közé is sorozta és részükre külön „őrnagyságot” szervezett. Ezeknek a népes királyi nemes szolgáknak az utódai 1582. február 18-án Rudolf magyar királytól még 64 határőri családdal együtt,[3] majd később 1611. február 16-án Alsó- és Felsőeőrre nyertek adományt.[4][5] A család több vármegyébe ágazódott ki és ezért évszázadok után szinte lehetetlen egyenes leszármazást összeállítani. A családnak egy ága a Vas megyei Kancsóc nevű településre került, ahol Farkas Mihály és Ádám, Farkas Lukács fiai, és egyben Farkas János unokái, 1690. április 2-án nyertek címereslevelet I. Lipót magyar királytól.[6] Farkas Lukács fivérétől, Farkas Pétertől származik a későbbi boldogfai Farkas család.[7]

A család érkezése Boldogfára[szerkesztés]

A zélpusztai kápolna. Boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán építtette 1767-ben a családi magán földbirtokán
A zalaboldogfai templom. Boldogfai Farkas Ferenc (17131770) zalai alispán felújította és bővítette

A Farkas család a Török hódoltság alatt Vas megyében tartózkodott a Kancsóc nevű településen ahol Farkas János földbirtokos fegyverviselő ember volt a 16. század végén.[8] Az egyik gyermeke, Farkas Péter, vélhetően a 17. század elején született Kancsócon és később, édesapja halála után vásárolt lakást Zalalentin, ahonnan gyakran felment Kancsócra rokonaihoz látogatóba.[9] Farkas Péter Zalabaksán megházasodott, ahol gyermekei születtek, azonban Vas megyébe kényszerült Mihály, György és István gyermekeivel együtt, majd a béri Balogh család pórszombati birtokára kerültek ahol árendát fizetett gabonában.[10] Tanúvallomások szerint, 1653-ban Farkas Péter már nagyon idős ember volt, aki nehezen tette a járást.[10] Az egyik fia Farkas György vele maradt Pórszombaton, azonban a másik, Farkas Mihály, elment Zalalövőre 7 vagy 8 évvel a Szent Gotthárdi csata előtt (1656 körül), és ott fegyverrel szolgált a helyi lövői várban. Farkas Mihályt híres, hős katonának mondják a még élő volt bajtársai 1717-es tanúvallomásaikban.[10][11] Nem sokkal ezután, Farkas Mihály török fogságba esett és az oszmán kézben lévő Nagykanizsára vitette magát, ahol majd a tömlöctartónak 4 tallért, és a török úrnak 200 tallért fizetett megváltásáért.[12] Kiszabadulása után lakást vett Zalaegerszegen és Egry Pál egerszegi hadnagy[13] lányát vette feleségül.[10] 1664 nyarán, miután a török felégette a várost,[14] elment Ságodra, ahol később Szarka Gábor bíró lányát vette el. Onnantól ságodi Farkas Mihálynak hívatta magát, és utána pénzen vásárolta a boldogfai birtokát.[12] Farkas Mihálynak az utolsó felesége, és a gyermekei anyja, ságodi Péter Éva lett, akinek az édesapja, ságodi Péter Mihály, aki 1623-ban,[15] majd 1649-ben zalai alszolgabíró volt. Péter Éván keresztül, gyermekei örökölték azt a pórságodi birtokot, amelyet ságodi Péter Mihály 1608-ban 400 forintért örök jogon vásárolt padoci Máttefalvay Mátyástól és feleségétől, szentpéterfalvi Potrán Eufrozsinától.[16] Farkas Mihály halála után, 1687. április 16-án, özvegye, ságodi Péter Éva, tarródi és németszecsődi Tarródy Mihály felesége, és a boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházása ügyében a három árva Farkas gyermekei gyámjaként szerepelt. Tarródy Mihály zálogosította a birtokokat 600 forintért Duinovicz István és Ferenc testvéreknek a Farkas István Péter és János mostohagyermekeitől elidegenítve.[17] Nem sokkal később, Tarródy Mihály adományt is kérvényezett, mostohagyermekeit mellőzvén, és végül nejével ságodi Péter Éva úrnővel együtt 1699. november 6-án adományt kaptak Halastóra, Bükre és Alibánfára.[18]

A boldogfai előnevet Farkas Mihály és ságodi Péter Éva gyermekei, Farkas Péter, Farkas István és Farkas János kezdték használni. 1700-ban boldogfai Farkas István, Péter és János visszaváltották a mostohaapjuk által 6 elzálogosított birtokrészt, a 600 forintot és még 120 forint ráadást fizetve. A három testvérre 1716. március 22-én III. Károly magyar király megparancsolta az örököségen keresztül szerzett porsagodi, boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokok átruházását, és ezzel lerendezte a vitákat a tarródi és németszecsődi Tarródy féltestvéreivel.[19] Ezután, 1716-ban az uralkodó adományozta a három testvérnek a boldogfai, andráshidai és alibánfai birtokot.[20] Az akkori családfő, Boldogfai Farkas János (†1724), volt az első, aki testvéreivel együtt, formálisan használta Boldogfáról, a főbirtokáról származó nemesi előnevet. A 18. században Farkas János fia és unokái, úgy szerepeltek, mint "de Boldoghfa", azonban később, a reformkorban lekopott a "h" betű a nemesi előnévről.[21]

Boldogfai Farkas János 1712 és 1721 között a zalaegerszegi járás alszolgabírája volt,[22] és később 1723-tól főszolgabíró-helyettesként tevékenykedett.[23] Akkoriban a birtokai között szerepeltek az andráshidai és az alibánfai is. Farkas János felesége, Sidy család sarja Sidy Dorottya (16931775) volt,[24] akinek a szülei Sidy Mihály, egervári vicekapitány, és szenterzsébeti Therjék Mária voltak. Az anyai nagyszülei, szenterzsébeti Terjék János, a nyitrai püspökség provizora, és Maholányi Borbála voltak.[25]

Az 1714-ben III. Károly magyar király által kiadott protestánsok elleni rendelet nyomán, ahogy a királyság többi részén, Zala vármegyében is kezdtek az erőszakos kálvinista templomfoglalások zajlani. Az egyik ilyen megrohanás 1718. augusztus 24-én történt meg a mileji protestáns templom ellen, amikor boldogfai Farkas János alszolgabíró és az egerszegi esperes és plébános, Kalmanczory Ferenc, katonákkal megrohanták és megkísérelték elfoglalni.[26]

Ferenc alispán és Rosty Anna gyermekei[szerkesztés]

A Boldogfai Farkas család bagodi kápolnája, amelyet Farkas Imre (18111876) főszolgabíró számára építtetett az özvegye 1881-ben
Boldogfai Farkas József (1857-1951), politikus, országgyűlési képviselő
A 19. századi boldogfai Farkas-kúria Bagodban. 1986-ban Makovecz Imre alakította át faluházra

Farkas János és Sidy Dorottya egyetlen fia, boldogfai Farkas Ferenc (17131770), zalai alispán volt 1761. október 26-ától 1769. május 2-ig és számos birtoka volt. Ferenc alispán építette újjá a zalaboldogfai régi templomot, sekrestyét, oratóriumot és kriptát építve hozzá.[27] Ugyanakkor, Zalaszentgyörgynél építette a zélpusztai kápolnát, amely 230 személyt tudott befogadni.[28] 1767. július 13-án nagymányai Koller Ignác veszprémi püspök levelet írt Farkas Ferencnek, amelyben megengedte a magánkápolna építését, és kötelezte őt és leszármazottjait gondoskodni róla.[29]

Mária Terézia korában, Farkas Ferenc alispánnak 10 úrbéri birtoka volt – összesen 697 úrbéri holdja megye szerte–, 31 jobbágya, 38 zsellére. Tehát a köznemességen belül, az egyik legtehetősebb zalai földesúr volt.[30] Farkas Ferenc felesége a barkóci Rosty családból való barkóci Rosty Anna (1722–1784), Rosty László és zalalövői Csapody Mária lánya volt, aki magával hozott néhány jelentős birtokot a családba. Általa örökölték a csébi birtoknak egy részét, amely Rosty Anna anyai nagyanyja öröksége után, zalalövői Csapody Istvánné osztopáni Perneszy Zsófia után szereztek meg.[31][32] Sógornője, Rosty Katalin férje, szalapatakai Nagy Mihály (1706–1756) halála után, a muraszerdahelyi birtokát megkapta Farkas Ferenc alispán 900 forintért 1762. június 5-én gróf Althann Mihály János zalai főispántól. A szerződésben a főispán pontosította, hogy visszavonhatatlan, amíg ő életben volt, azonban halála után, Althan örökösei és Farkas Ferenc örökösei beleegyezése szükséges volt a megtartásához, mivel a megállapodás szerint a főispán gyermekei per nélkül visszakaphatták, ha úgy akarták volna.[33]

Rosty Anna 13 gyermeket adott Farkas Ferencnek: az egyik fia, akit úgyszintén boldogfai Farkas Ferencnek hívtak, jezsuita szerzetes, táblabíró volt, 30 évig nemesapáti plébánosa, esperese volt, majd később veszprémi kanonokká nevezték ki. [1] Az alispán másik fia, Farkas Lajos piarista pap lett. A harmadik fia, boldogfai Farkas János (17411788), a királyság hites ügyvédje (juratus advocatus), 30 évesen 1771. május 1-jén lett a vármegye első aljegyzője, e tisztséget 1773. április 14-ig töltötte be,[34] amikor Zala vármegye főjegyzője lett egészen 1786. július 14-ig.[35] Ideiglenesen vármegyei másodalispán volt 1783-ban,[36] valamint 1783-ban szintén felesküdt rendes jegyzőként szerepelt a helytartótanácsnál.[37] Farkas János 1772. április 26-án Alsóbagodban feleségül vette a lovászi és szentmargitai Sümeghy család sarját, Sümeghy Juditot (17541820), Sümeghy Ferenc alsó- és felsőbagodi földbirtokos és pókafalvi Póka Marianna lányát. Farkas János leánytestvérei, Farkas Erzsébet (17611800), tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828) felesége, és Farkas Anna (1746–1804), aki férjhez ment csáfordi Csillagh Ádámhoz (1739–1797), egerszegi királyi postamesterhez, majdani zalai főadószedőhöz.[38]

Ferencnek és Rosty Annának egy másik gyermeke boldogfai Farkas Lajos (1750–1779) volt, aki 1775-ben feleségül vette felsőőri Bertha Klárát (1753–1776), Bertha Imre és Szily Kata lányát,[39] és szüléskori elhunyta után, a második felesége hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Klára (17601816) lett, Hertelendy Boldizsár és a nemesi Foky család sarja Foky Erzsébet lánya, aki a söjtöri lakos Lochuk Lászlóhoz ment férjhez.[40] Farkas Lajosnak az egyik testvére boldogfai Farkas András (1740–1782) zalai főszolgabíró volt és felesége csányi Csány Anna, László és Hertelendy Krisztina lánya volt. Boldogfai Farkas Ignác (17471808) táblabíró, Farkas Ferenc és Rosty Anna gyermekének az első felesége muzsaji Dóczy Kata (1764–1794) volt, Dóczy Antal és prosznyákfalvi Prosznyák Éva lánya. A második neje, bocsári Svastics Julianna (1771–1832), Svastics Ferenc és koltai Vidos Borbála lánya volt.[41] Másrészt, Ignác testvére, boldogfai Farkas László (1747–1796) alszolgabíró neje, lovászi Jagasics András zalai alispán és szalapatakai Nagy Magda lánya, Jagasics Margit (1764–1818) volt.[42] Farkas László és Jagasics Margittól született boldogfai Farkas György (1788–1823) örökölte a nemes-zéli birtokot. Ahogy más rokonai, Farkas György is a Győri királyi jogakadémián végezte tanulmányait; György bölcseletből diplomázott 1807-ben.[43] Felesége Szladovits Erzsébet volt, akitől született lánya, gyulai Gaál Károlyné boldogfai Farkas Franciska (1813–1895) lett a zélpusztai jószág egyetlen örököse.

Rosty Anna végrendeletét nehezen fogadták el, 1791-ben az ingó és ingatlan javakat még egyenetlenségben bírták a gyermekei.[44] Farkas Ferenc (1742–1807) nemesapáti plébános lett az új családfő, pereskedéseknél testvérei érdekeit képviselte. Az egyik konfliktus forrása, amiért a megmaradt testvérek összefogtak főleg az volt, hogy Farkas András (1740–1782) zalalövői főszolgabíró gyermektelenül hunyt el és ezzel özvegyét, Csány Annát (†1800) illette a vagyona. Egyben Farkas András az egyetlen kedvezményezett volt, amikor nagynénje, özv. szalapatakai Nagy Mihályné Rosty Katalin, 1760. július 14-én kelt végrendeletében[45] ráhagyott minden ingó és ingatlan javát az unokaöccsére, és ezek is Csány Anna kezébe kerültek férje halála után.[46] Birtokait részben elzálogosította pallini Inkey Imrének[47] a Csány testvérei adóssága lerovására, másrészt testvéreire ráhagyta az özvegy[48] (az egyik fivére Csány Boldizsár, Csány László édesapja volt).

1794. augusztus 18-án egyezmény jött létre boldogfai Farkas Ferenc plébános, Farkas László, Farkas Ignác, özvegy Farkas Jánosné lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit, aki gyermekei Farkas János Nepomuk és Farkas Ferenc gyámja és a beperlő csébi Pogány Ádám (1746–1814) között.[49] Pogány Ádám a Gömör vármegyei Kelemér nevű településen lakó szolgabíró elhatározta, hogy vissza fogja szerezni a családja ősi birtokait és több családot is beperelt akkor (köztük az Eszterházyt és a Gyulafit). Zalában felkereste a boldogfai Farkas családot, és majd sikerült szerezni 1000 arany vinculumot tőlük, mivel ők barkóci Rosty Annán keresztül örökölték polyanai Brodarics Mátyásné csébi Pogány Sára ősanyjának a zalai birtokai egy jelentős részét.[50]

A boldogfai Farkas család úgy lépett be a 19. századba, hogy a javai legnagyobb része elenyészett és az özvegyek (Farkas Andrásné Csány Anna, Farkas Lajosné Hertelendy Klára, utána Lochuk Lászlóné) vagy a Farkas leányok (Csillagh Ádámné Farkas Anna, Tuboly Lászlóné Farkas Erzsébet) gyermekei kezébe került. Farkas János (1741–1788) főjegyző volt aki tovább vitte a családot és tőle származik a család két ága, amely a 21. századig jutott.

Boldogfai Farkas Kálmán (18801944), felsőbagodi földbirtokos, zalaszentgróti főszolgabíró.

János és Skublics Angéla ága[szerkesztés]

Boldogfai dr. Farkas Tibor (18801940), jogász, országgyűlési képviselő, földbirtokos, tartalékos huszárkapitány

A 19. század elején élt Farkas János Nepomuk (17741847), táblabíró, a korábban említett boldogfai Farkas János (1741–1788) főjegyző és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754–1820) fia. Farkas János Nepomuk elnökként szolgált a zalai számvevői törvényszéken 1826-től 1827-ig, majd 1827-től 1828-ig, 1831-ben, 1837-ben, 1838-ban és 1839-ben és majd helyettes alispán volt Deák Antal lebetegedése után.[51] Farkas János felesége besenyői és velikei Skublics Angéla (1777-1848), Skublics János és zalalövői Csapody Erzsébet lánya volt.[52] János a családja ősi birtokát, Boldogfát, az öccsének boldogfai Farkas Ferenc (17791844) táblabírónak hagyta, aki 1825-ben 46 évesen házasodott meg először agglegénységét elhagyván.[53] 1823. június 3-án, Farkas János, az egyedülálló, gyermektelen testvérei és a saját gyermekei terheit felvállalván, örök jogon eladta a söjtöri, tófeji és pusztaszentlászlói osztályába jutott rész jószágokat. Felesége Skublics Angéla eladta a Skublics családjától örökölt birtokait és a házaspár összesen 42000 forintért közösen megvásárolta báró kissenyei Sennyey Károlytól az alsó- és felső bagodi, valamint a hagyárosi birtokát, rétjeivel, jobbágyaival együtt.[54] A Mária Terézia kori úrbérrendezés szerint, ezek a birtokok összesen 203 úrbéri holdból állt, valamint 9 jobbágy és 3 zsellér lakott rajta.[55] Ezek után, odaköltözött Farkas János és neke Skublics Angéla gyermekeivel együtt. Az 1829-es nemesi összeírásban, már természetesen szerepelt mint a települések egyik földbirtokosa.[56]

Farkas János és Skublics Angéla egyik gyermeke Farkas Imre (1811-1876) Zala megye táblabírája, főszolgabírája,[57] aki későn nősült meg a nemtelen származású Horváth Alojziával (1831-1919)[58] és 1876-ban halt meg Alsó-Bagodon 60 éves korában. A másik fia Farkas János Nepomuknak és Skublics Angélának, ifjabb boldogfai Farkas János (18131858), az egerszegi járás gyámi szolgabírája volt;[59] Farkas János 1834-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri királyi jogakadémián.[60] Ifjabb Farkas János felesége, az alsóhahóti születésű bodorfalvi Baranyay Julianna Petronella (1822-1892) volt. Baranyay Julianna, bodorfalvi Baranyay Menyhért (17951868), táblabíró, királyi postamester és boldogfai Farkas Julianna (17961825) lánya.[61] Ez a boldogfai Farkas Julianna pedig boldogfai Farkas Ignác és Svastics Julianna házasságából született.

Farkas Imrének Horváth Alojzia három fiúgyermeket adott: boldogfai Farkas Imre (18601895) hagyárosi földbirtokos, aki nemesvitai Viosz Máriát (18631935), nemesvitai Viosz Lajos (1836-1869) és nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) lányát vette feleségül.[58] Farkas Imre és Viosz Mária egyetlen lánya és örököse, boldogfai Farkas Margit (18881972) asszony, udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő (18801941) kormányfőtanácsos, jogász felesége volt; boldogfai Farkas Gábor (18631925) alsóbagodi földbirtokos, akinek nem volt neje; és utolsóként boldogfai Farkas József (1857-1951) országgyűlési képviselő, söjtöri földbirtokos és politikus volt. Boldogfai Farkas József házastársa, lovászi és szentmargitai Sümeghy Rozália (18571924),[62] lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819-1869) táblabíró, söjtöri földbirtokos, főszolgabíró, országgyűlési képviselő,[63] és nemes Séllyey Magdolna (18221901) lánya volt.[64] A Sümeghy család kihalásával az 1920-as években, boldogfai Farkas József és gyermekei örökölték egy jelentős részét a vagyonnak, egy söjtöri birtok is beleértve.

A 20. század elején, boldogfai Farkas József fia 1922-től 1939-ig boldogfai dr. Farkas Tibor (18831940) jogász, ügyvéd, bagodi földbirtokos, országgyűlési képviselő volt és a Cambridge Egyetemen doktorált le. A zalai jogi nagy tudós több ízben utazott vissza vendégségbe az angol egyetemre előadásokat tartani a magyar jogról.[2] Farkas Tibor neje, a pacsai születésű pálfiszeghi Pálffy Judit (1906-1993), pálfiszeghi Pálffy László (1872-1946) pacsai főszolgabíró és véssei Véssey Ilona (18821956) leánya volt. Farkas Tibor és családja voltak az utolsó tulajdonosai a bagodi boldogfai Farkas nemesi kúriának, amely eredetileg nagybátjyaé, boldogfai Farkas Gáboré volt. A kúria 1986 óta Bagod község faluháza lett.

Farkas Tibor egyik öccse boldogfai Farkas Dénes (18841973) politikus, országgyűlés képviselő, 1956-ban részt vett a forradalomban, amikor 1956. november 1-jén a Kossuth Rádióban felhívást tett közzé a DNP újjászervezésére. Farkas Dénes felesége, szentjánosi Szűcs Mária (18911956), szentjánosi Szűcs István (18621925), huszár alezredes, és szentmártoni Radó Mária (18681945) lánya volt, akitől egy két gyermeke született: boldogfai Farkas Irma (19131997), a férje, dr. Újlaki Andor (19001974) győri újságíró, és boldogfai Farkas Ferenc. A legidősebb testvére Tibornak és Dénesnek, az agglegény boldogfai Farkas Kálmán (18801944), zalaszentgróti főszolgabíró volt, aki a bagodi birtokán gazdálkozott.[65]

Ferenc és Joó Borbála ága[szerkesztés]

Boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) andráshidai földbirtokos és Zala vármegye pénzügyi számvevője, számellenőre.[66]
Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) asszony, nemesvitai Viosz Lajos özvegye.
dr. Boldogfai Farkas István (18751921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (ölében)

Farkas János (1741-1788) vármegyei főjegyzőnek és Sümeghy Juditnak egy lánya, boldogfai Farkas Marianna (1783-1819), Szladovits József (1773-1829), cs. és kir. kapitánynak, táblabírónak[67] a felesége lett; a vármegyei főjegyzőnek a legfiatalabb fiúgyermeke, boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844) táblabíró, boldogfai földbirtokos volt, 1801-ben végezte a jogi tanulmányait a Győri királyi jogakadémián.[68] Farkas Ferenc táblabíró igen későn vette el a nála 38 évvel fiatalabb perenyei születésű második feleségét Joó Borbálát (1811-1880),[58] aki öt gyermekkel áldotta meg őt, és korán megözvegyült.

Özvegy Farkas Ferencné Joó Borbála megtartotta a boldogfai ősi birtokot kúriájával együtt, és egyedül nevelte fel az öt gyermekét. Vagyona gyarapítása érdekében, a fiatal özvegy 1857. június 9-én 4 év pereskedés után megállapodást kötött a lovászi és szentmargitai Sümeghy családdal miután megkísérelte érvényesíteni az állítólagos jogait a közösen bírt söjtöri erdő fölött. Az alperes, lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (18191869), az elhunyt Farkas Ferenc unokatestvére, ezt a követelést utasította el, még leánytestvérei nevében is. Farkas Ferencné Joó Borbála anyósa, Sümeghy Judit és öccse Sümeghy József zalai alispán közti 1806. május 12-én kötött osztályos megállapodást Sümeghy Ferenc nem ismerte el.[69]

Farkas Ferencné Joó Borbála három lánya helyi köznemesi urakhoz mentek férjhez: boldogfai Farkas Krisztina (18361883) strauszenberghi Strausz Sándor (18311922), nagylengyeli földbirtokos, egerszegi esküdt neje,[70] boldogfai Farkas Erzsébet (18401872), tóthfalusi Tóth Benedek felesége, és Farkas Amália nemes Török Sándor házastársa lett.[58] Az egyik fia boldogfai Farkas László (1842-1901),[71] vármegyei írnok, aki a teskándi születésű kurtakeszi Baranyay Alojziát (1848-1898) vette feleségül.[72] A másik fia Farkas Ferencnek és Joó Borbálának, boldogfai Farkas Ferenc (18381908) Zala megye számvevője, pénzügyi ellenőr volt.[73] Farkas Ferenc, nemesvitai Viosz Lajosnak (1836-1869), a legjobb barátjának az özvegyét, az andráshidai nemesnépi Marton Zsófiát (1842-1900) vette el.[58] Nemesnépi Marton Zsófia, nemesnépi Marton József (17971858) táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos,[74] és Szluha Rozália egyetlen lánya és örököse volt.[75] Marton Zsófia egyben az unokatestvére volt a söjtöri Nemesnépi Marton földbirtokos testvéreknek. Zsófia három fiú- és egy lány gyermeket adott Farkas Ferencnek.[58]

Az egyik gyermeke Farkas Ferencnek és Marton Zsófiának, boldogfai Farkas Lajos (18781930) volt, aki részt vett az I. világháborúban népfelkelő szakaszvezető címzetes őrmesterként.[76] Korábban, gróf Festetics Jenő (18521933),[77] herceg Festetics Tasziló öccse, 1905. augusztusban a csáktornyai uradalmába ispánná nevezte ki, ahol dolgozott körülbelül egy évtizedig.[78] Farkas Lajos első feleségétől, Margitai Eugéniátó (18821908), Margitai József állami képzőintézeti igazgató, kormányfőtanácsos lányától született egy fiúgyermeke: Boldogfai Farkas Sándor (19071970), szobrász- és éremművész. Boldogfai Farkas Sándor művei közül Apor Vilmos síremléke Győrben, a Szűz Mária szobor a Pasaréti téren és Szent Imre szobra a budapesti Szent István Bazilikában található. Boldogfai Farkas Sándor második neje, a pósfai Horváth család sarja, pósfai Horváth Irma (1885-1959), pósfai Horváth János és forintosházi Forintos Irma lánya, aki több gyermekkel áldotta meg őt: köztük, boldogfai Farkas Mária (19112000), Ispánki József szobrászművész felesége.[79]

Farkas Ferenc és Marton Zsófia egyetlen leánygyermeke, boldogfai Farkas Zsófia (18841948) volt, befolyásos asszonyság a zalaegerszegi társadalomban, aki hosszú éveken át elnöke volt a helyi katolikus nőegyletnek és Pehm József plébános mellett tevékenykedett. Farkas Zsófia férje, a zalaegerszegi születésű Fangler Béla, nemzetgyűlési képviselő volt. Farkas Zsófia egy másik fiútestvére,vitéz boldogfai Farkas Sándor (1880-1946), ezredes volt. Az Első Világháborúban vett részt és később Zala vármegye vitézi rend főkapitánya, valamint a Zala megyei Országos Nemzetvédelmi bizottság parancsnoka volt. Felesége adorjánházi Csomasz Katalin (1897–1964), Csomasz Béla és Papkovács Irén lánya volt, aki két fiú gyermeket adott neki.

Farkas Ferenc és Marton Zsófia legidősebb fiúgyermeke, dr. Boldogfai Farkas István (18751921) sümegi főszolgabíró,[80] és a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járásnak volt felelős vezetője, elsőfokú rendőrbírája. Első feleségétől, persei Persay Erzsébettől (1885-1913), persei Persay Gyula (1855-1924) novai földbirtokos, gyógyszerész és nemeskéri Kiss Erzsébet (18671888) lányától született két fiú- és egy leánygyermeke: a legidősebb fiú boldogfai Farkas Gyula (19071938) főhadnagy volt; öccse, boldogfai Farkas Endre (19081994), vezérkari őrnagy volt a második világháború idején, és az élelmiszer ellátásának a tervezésével foglalkozott a visszacsatolt területeken. Boldogfai dr. Farkas István főszolgabírónak a második feleségétől, pósfai Horváth Johanna (18831919) asszonytól, egy fiúgyermeke, boldogfai Farkas István Sándor (19181975) született.

Farkas Endre (19081994) vezérkari százados, a jómódú polgári származású Lenz családból való Lenz Klára Mária Herminát vette feleségül 1942-ben Budapesten. Édesapja, a budapesti Lenz József (18971965) nagykereskedő, földbirtokos és kereskedelmi tanácsos, édesanyja, Topits Klára (19011993), akinek az apja Topits Alajos József (18551926), vegyész, a "Topits József fia" nevű Első Magyar gőztésztagyár tulajdonosa volt. E házasság révén, boldogfai Farkas Endre szerzett az 1000 holdas Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kocsordos földbirtokot és annak a kis kúriáját, amely Tiszadob mellett feküdt, és ezzel a boldogfai Farkas család akkori legtehetősebb tagjává vált. Farkas Endre a nyilas párt elleni mozgalmakkal szimpatizált és a második világháború után kényszerült Venezuelába, Dél-Amerikába menekülni a családjával, ahol letelepedett és nőttek fel a gyermekei. Farkas Endre vézérkari őrnagy nővére, boldogfai Farkas Margit „Gitka” (1905-1990) pedig a mihályfai földbirtokos forintosházi Forintos család sarja, forintosházi dr. Forintos György (19021958), jogász, az Igazságügyi minisztérium osztályfőnökének a felesége lett, aki dr. forintosházi Forintos Géza honvédelmi minisztériumi osztálytanácsos és Starmeg Paulina fia volt. Forintos György és Farkas Margit Forintos György 1956-os forradalmár szűlei voltak.

A család címere leírása[szerkesztés]

A boldogfai Farkas család címere (1690): „Reneszánsz pajzsban, kék udvarában, zöld mezőn jobbra futó természetes színű farkas. A sisakdísz: kiemelkedő vörös ruhás puskát tartó vitéz. Takarók: kék-arany és vörös-ezüst”.

A család jelentősebb tagjai[szerkesztés]

A családfa a 20. század első feléig[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org - Léránt János gyászjelentése
  2. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 272a. oldal
  3. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 269 - 271. oldal
  4. Magyarország vármegyei és városai: Hont vármegye nemes családjai. Irta ifj. Reiszig Ede dr.
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 6. kötet - 266 - 273. oldal
  6. Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó (384. o.)
  7. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1715. dec. 20.
  8. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. május 10.
  9. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. május 20.
  10. ^ a b c d MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. aug. 31.
  11. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zágorhida-Zalalövő) Zalalövő 24.504. 94
  12. ^ a b MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. jan. 20.
  13. Bodorkós Zsolt: Gutorfölde története (Zalai Kismonográfiák 8., Zalaegerszeg, 2004) Molnár László: A község története az őskortól a török kor végéig. 19. o.
  14. Pesthy Pál dr.: Zalaegerszeg multja és jelene; képekkel és a város térképével ellátott Utmutató (1931) Zalaegerszeg történeti múltja. 12. o.
  15. ZALA VÁRMEGYE jegyzőkönyvei - 1138
  16. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 148 - 149. oldal
  17. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 149. oldal
  18. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 24. kötet - 628-629. oldal
  19. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 147 - 155. oldal
  20. E 227 - Magyar Kamara Archivuma - Libri donationum - 17. kötet - 610. oldal
  21. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 7. doboz. 271., 272. pallium.
  22. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
  23. ZML. XIII. 20. László család iratai. 1. doboz. fasc. 5. No. 55
  24. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4412
  25. ZML. XIII. Farkas család (Boldogfai) iratai. 1. doboz. 8. pallium
  26. Zala megye történelmi olvasókönyve. Helytörténeti szöveggyűjtemény. ZML. 1996. 127. o.
  27. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zágorhida-Zalalövő). Zalaboldogfa 24.498. 64
  28. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Zalaszentmárton-Zovajka). Zél (Ma: Zalaszentgyörgy része) 26.522. 23
  29. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 7. doboz. 285. pallium
  30. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927–928. o.)
  31. Farkas Ákos András (boldogfai) – ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 10. o.
  32. ZML. XIII. 10. Farkas család (boldogfai) iratai. 1. doboz. 6. pallium
  33. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 133. p.
  34. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg (256. o.)
  35. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
  36. [http://www.zml.hu/nyilvantartasok/earchivum/segedletek/lajstrom/xiii.10.farkas.csalad.iratai.1328.-.1869.pdf ZML. Lajstrom. IV.17. Alispánok és szolgabírák előtti perek 1761–1848]
  37. Dunántúli Protestáns Lap – 7. évfolyam – 1896.I. Vezérczikkek és értekezések
  38. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg (260. o.)
  39. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 168. o.
  40. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 554. o.
  41. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 548. o.
  42. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. 645–646. o.
  43. Zalai történeti tanulmányok – Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  44. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 155. p.
  45. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 131. p.
  46. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 3. doboz. 153. p.
  47. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 180. p.
  48. ZML. XIII. 10. Farkas család iraitai. 3. doboz. 151. p.
  49. Szinnyey József. Magyar írók élete és munkái: Csébi Pogány Ádám.
  50. ZML. XIII. 10. farkas család iratai. 3. doboz 156. p.
  51. ZML. Lajstrom. IV.17. Alispánok és szolgabírák előtti perek 1761-1848
  52. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó (517. o.)
  53. http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1829/232.jpg
  54. ZML. XIII. 10 Farkas család iratai. 1836 . 4. doboz. 186. pallium
  55. Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérrendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. 651.o.
  56. http://www.zml.hu/adatbazisok/nemesi.kataszter/1829/216.jpg
  57. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (278. o.)
  58. ^ a b c d e f MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Bagodvitenyéd A4413.
  59. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (282. o.)
  60. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  61. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Hahót A3759.
  62. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Söjtör A5446.
  63. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (267. o.)
  64. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Söjtör A546.
  65. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (344. o.)
  66. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 405. o.
  67. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Babat-Batyk). Bagod 2.24. 71
  68. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  69. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 4. doboz. 221. p.
  70. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (321. o.)
  71. Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám) • 1901-12-26 / 52. szám
  72. MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katolikus. Boncodfölde A4421.
  73. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (333. o.)
  74. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (279. o.)
  75. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. (653. o.)
  76. Budapesti Közlöny, 1916. április (50. évfolyam, 75-99. szám)
  77. Myfamilysearch.com Festetics Jenő gróf gyászjelentése.
  78. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 27-53. szám) • 1905-08-27 35. szám
  79. Szluha Márton (2012) Vas vármegye nemes családjai II kötet. Heraldika kiadó. (410-411. o.)
  80. Zala megye archontológiája 1338-2000 Szerkesztő: Molnár András Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) (346. o.)

Források[szerkesztés]