Farkas István (főszolgabíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
boldogfai
dr. Farkas István
Boldogfai Farkas István (1875 – 1921), Zala vármegyei főszolgabíró.
Boldogfai Farkas István (1875 – 1921), Zala vármegyei főszolgabíró.
Született 1875. július 11.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1921. január 6. (45 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa 1f. persai Persay Erzsébet (1885-1913)
2f. pósfai Horváth Johanna (1883-1919)
Szüleiboldogfai Farkas Ferenc (1838-1908)
nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900)
Foglalkozása jogász, főszolgabíró

boldogfai dr. Farkas István aláírása
boldogfai
dr. Farkas István aláírása

Boldogfai dr. Farkas István Imre (Boldogfa, Zala vármegye, 1875. július 11.Budapest, 1921. január 6.)[1] jogász, szolgabíró volt Tapolcán, Nován, Alsólendván és főszolgabíró Sümegen, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, a Sümegvidéki Gazdakör lelkes támogatója, a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa.

Élete[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

A boldogfai Farkas család címere. Ez a példány eredetileg dr. Farkas István főszolgabíró tulajdona volt.
Boldogfai Farkas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900), földbirtokos asszony, dr. Farkas István főszolgabíró édesanyja.
Boldogfai dr. Farkas Istvánné persai Persay Erzsébet (1885-1913), a főszolgabíró első felesége.

Farkas István a Zala vármegyei nemesi földbirtokos származású boldogfai Farkas család sarja, amely több évszázadon keresztül fontos közigazgatási szerepet töltött be Zala vármegyében. Édesapja, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai földbirtokos,[2] a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesületnek" a tagja, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt lelkes támogatója, édesanyja, a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) volt. Anyai nagyszülei nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája, andráshidai földbirtokos, és verbói Szluha Rozália (1816-1883) voltak. Apai nagyszülei idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, Zala vármegyei táblabíró, boldogfai közbirtokos, és Joó Borbála (1811-1881) voltak. Felmenői között a barkóczi Rosty család, a zalalövői Csapody család, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család, a nagymádi és várbogyai Bogyay család, a Nádasdy-, valamint a Zichy család köznemesi ága, az osztopáni Perneszy család, és a Szapáry család található.[3] Farkas István édestestvére, vitéz Boldogfai Farkas Sándor ezredes, a zalai vitézi rend székkapitánya volt. Fakas István keresztszülei boldogfai Farkas Imre (1811-1876), főszolgabíró és neje Horváth Alojzia, valamint a fiatal boldogfai Farkas József (1857-1951), jogász, és rokonuk, strauszenberghi Strausz Erzsébet kisasszony (1859-1930), a későbbi nemes Parragh Gyula (18511928) balatonkenesei postamesternek a felesége.

Korai szolgabírói pályafutása[szerkesztés]

Gyermekkorát az andráshidai nemesnépi Marton család kúriájában és földbirtokán töltötte, amely édesanyja oldaláról került a családba. Katonai szolgálatát a magyar királyi 20. honvéd gyalog ezredben, Nagykanizsán, póttartalékosként tette. Anyja végrendelekezése szerint az andráshidai földbirtok és kúria az első házasságból származó legidősebbik fiára, azaz nemesvitai Viosz Ferencre szállt át; a többi testvér pénzben részesült az örökségben. 1900-tól, Farkas István a zalaegerszegi házban lakot atyjával, Farkas Ferenccel. Farkas István Farkas István folyékonyan beszélt magyarul és németül, valamint alaposan ismerte a latin nyelvet is; 1901. június 25-én tette le az államtudományi államvizsgáját, miután végezte a jog- és államtudomány tanulmányait a Kolozsvári egyetemen. 1901. december 8-án, Farkas István jogvégzett zalaegerszegi lakost Zala vármegye főispánja tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki; ekkor a főispén szolgálattételre a zalaegerszegi szolgabírói hivatalhoz is osztotta be.[4] 1901. december 16.-án foglalta el a tapolcai járás szolgabírói hivatalt.[2] Ott tevékenykedett közel két évig 1903. április 12.-éig gáborjányi Szentmiklóssy Gyula (18461931) tapolcai főszolgabíró mellett. Farkas István féltestvére, nemesvitai Viosz Ferenc, a közel 80 km-re Tapolcától "távol eső" novai járás főszolgabírája volt 1892. december 11.-étől 1896. május 12.-éig; ekkor Viosz Ferenc jó baráti viszonyba került a helybeli persai Persay Gyulával (1855-1924), novai gyógyszerésszel, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt novai főfelügyelője, aki alig egy évtizeden belül, Farkas István apósává vált. 1902. december elején Farkas István tapolcai szolgabíró eljegyezte Persay Erzsébet kisasszonyt;[5] 1903. február 11-én Nován, boldogfai Farkas István tapolcai szolgabiró feleségül vette a nemesi származású persai Persay család sarját Persay Erzsébet Juliannát (1885-1913), Persay Gyula (1855-1924) novai gyógyszerész és nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) lányát.[6] Persay Erzsébet családja eredetileg Pest megyei származású, ő maga Somogy megyében született Nemesviden, édesapja földbirtokos és gyógyszerész volt Nován.

1903. április 12-én a zalai főispán Mezriczky Jenő novai szolgabírót Zalaszentgrótra helyezte át, és Farkas Istvánt Tapolcáról Novára, felesége és apósa községére küldte a helyébe.[7] Nován 5 évig töltötte be a helyi szolgabírói állást, Mayer István novai főszolgabíró mellett. Farkas István aktívan vett részt a közeli hivatalos rendezvényeken; 1904. november 6-án zajlott a zalatárnoki templom szentelése, amelyben jelen volt boldogfai Farkas József (1857-1951) a zalaegerszegi kerület országos képviselője és Farkas István szolgabíró is.[8] 1905. május 25-én a zalaegerszegi és novai járás községi és körjegyzői egylete tartotta gyűlését Nován a nagyvendéglőben. Szervezése a helyi főszolgabíró és a szolgabíró feladata volt. Mayer István novai főszolgabíró felköszöntőt mondott a vármegye alispánjára, Farkas István viszont Hertelendy Ferenc főispánra a sikeres értekezések és a gyűlés társasebéd után.[9] 1905 decemberében a Zala vármegye közgyűlésén Csertán Károly alispán az üresedésben levő első osztályú szolgabírói állásra Farkas István novai szolgabírót jelölte, aki első osztályú szolgabíróvá egyhangúlag megválasztatott.[10] 1908. áprilisi havában miskei és monostori Thassy Lajos (18571925) zalaegerszegi járási főszolgabíró négyhetes szabadsága alatt Farkas István az ő hivatalát is vezette.[11]

1908. június 24-én gróf Batthyány Pál (1860-1934) zalai főispán Alsólendvára helyezte át Szilágyi Dezsőt helyettesíteni. Alsólendván tartózkodott és szolgabíróként tevékenykedett az év végéig, amíg nem döntötte, hogy pályázni fog a sokkal kedveltebb balatonfüredi főszolgabírói állásra. 1909 februárjában megyei közgyűlés zajlott Zalaegerszegen, amelyen Farkas István és Langer István versenyeztek a Balatonfüredi főszolgabírói állásért. A rendkívüli ritkán népes közgyűlésen Langer győzedelmeskedett, aki az előző főszolgabíró elhunyta óta helyettesítette a járáson. Langer István 192 szavazatot kapott, Farkas István viszont 150 szavazatot, és Gájássy Lajos letenyi szolgabíró - aki szintén pályázott - 40 szavazatot kapott.[12]

Tevékenysége Sümegen[szerkesztés]

Boldogfai dr. Farkas Istvánné pósfai Horváth Jenny (1883-1919), a főszolgabíró második felesége.

A sikertelen balatonfüredi kísérlet után, a majdnem kétéves dél-zalai hivatalától elbúcsúzott. 1910. júliusi havában az alispán áthelyezte Alsólendváról Sümegre, mivel nemes Sólyomy Tivadar (1858-1916) sümegi főszolgabíró lebetegedett.[13][14][15] Onnantól élete végéig Farkas István szorgalmas munka szorosan kötődött a sümegi járásra. Amikor 1910. július 19-én elégett a sümegi bazaltbánya ipartelepe Farkas István szolgabíró jelent meg a helyszínen a tűzoltókkal és a vállalat részvényeseivel és bérlőivel, azonban az épület porrá égett le, a pótolhatatlan kár 200 ezer koronát haladta meg.[16]

Erős kézzel, 1910 szeptemberében a sümegi szolgabíró, helyettes főszolgabíró, nagy kampányt indított a város tisztaságáért. Rendeletet adott ki augusztus 25-én, amelyben kényszerítette a kocsmákat, vendéglőket, kávéházakat a tisztaságot betartani, azzal fenyegetve, hogy személyesen fogja ezt ellenőrizni.[17] Amikor 1911. február 1-jén Sólyomy Tivadar főszolgabíró nyugalomba vonult a hivatala megüresedett. Egy hónappal korábban, amikor nyilvánossá tette döntését, január 15-én a Kisfaludy kaszinó termében értekezletet tartott a járás értelmisége, amelyet ifj. Tarányi Ferenc dr. (1878-1945),[18] nyírlaki földbirtokos, és Eitner Zsigmond (1862-1926), országgyűlési képviselő hívott össze; ők ketten jó barátságot ápoltak Farkas Istvánnal. A sümegi járás megyebizottsági tagjai egyhangúlag kijelentették, hogy Farkas István szolgabírót óhajtanak főszolgabírául.[19] 1911. február 12-én hétfőn megtörtént a főszolgabírói választás; Farkas István sümegi szolgabíró nyert 140 szavazattal Gájássy Lajos letenyei szolgabíróval szemben.[20] Farkas István szolgabíró, helyettes főszolgabíró a város korszerűsítés érdekében, az ő kezdeményezésére kezdték tervezni 1911. elején a sümegi villanyvilágítást, illetve, az ottani telefonhálózat kezdték tervezni, amelyet teljes mértékben véglegesítettek majd a főszolgabírósága alatt.[21]

1911. március 5-én vasárnap este rendeztek fényes lakomát a sümegiek és környékbeliek Farkas Istvánnak, az új főszolgabírónak tiszteletére. A lakomán 120-an vettek részt, és lelkesen ünnepelték a "szépreményű és tetterős Farkas új főbírót".[22] A főszolgabíró szintén, a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járásnak a felelős vezetője, első fokú rendőr bírája is volt. Hamarosan nehéz feladat várt rá, hiszen a nyár alatt kitört Sümegen egy vérhasjárvány, a városi orvosok alig győzték kezelni a betegeket. 1911. augusztusában már 700 halottat említettek a hírek, két napi temetést. Végre Farkas István megkapta a bakteriológiai intézetből az egy évvel korábban küldött próbamintáknak az eredményeit, amelyeket állított össze a közutak vizeiből.[23] A túlszaporodott baktériumok és gombák nagy kárt okoztak a helybeli vizekben. 1911. szeptemberére Farkas István sümegi főszolgabíró is megbetegedett.[24] Farkas főbíró kiküldött emberei kétszáz betegről tettek jelentést, és 1911 szeptemberében megtiltotta, hogy a napi piacra vigyenek gyümölcsöt.[25] Októberben, viszont dr. miskei és monostori Thassy Gábor vármegyei főorvos értekezletet tartott Sümegen Farkas István főszolgabíróval, aki addigra már meggyógyult, és dr. Lukonich Gábor járásorvossal; az értekezlet célja az volt, hogy szervezzenek egy járványkórház létrehozását, amelynek a költségeit nagy részben az állam vállalta.[26] A járványt hamarosan sikeresen megfékezték.

Habár sose politizált aktívan Farkas István szintén szívén viselte az 1848-as eszméket. 1912. február 1-jén Farkas István főszolgabíró kettős ünnepélyt szervezett Sümegen, amely ragyogóan sikerült az akkori újságok szerint: elsősorban a Főispáni fogadtatás és a nagyon várt Csány szobor bál zajlott. Dr. sipeki Balás Béla főispánt és nejét üdvözölték a városi tanácsteremben ahol tartották az ebédet, majd este a kaszinó termében fényes, közigazgatási bál zajlott, melynek a célja volt pénzt gyűjteni Csány László 1848-as szabadságharcos mártír egy zalaegerszegi szobor készítésére. A főszolgabíró nagy szorgalommal igyekezett támogatni ezt az adománybált.[27] A bálba nem csak a vármegye legtekintélyesebb személyek mentek, hanem kedves rokonai is, ahogy a szintén társadalmi presztízzsel rendelkező unokahúga, boldogfai Farkas Margit (1888-1972) úrnő, akinek a férje, udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő, ügyvéd, tanácsos volt. Farkas István nemcsak Udvardyné Farkas Margit asszonnyal, de a keresztapjának, Farkas Józsefnek a fiával, boldogfai dr. Farkas Tiborral, is tartott közeli kapcsolatot.

A kisebb gazdák helyzete javítására Farkas István kezdeményezte a sümegvidéki gazdakör fejlesztését, valamint erősen dolgozott, hogy tagjai számát gyarapísa. Éles Károly a kör titkárával 1912. május 27-én elutazott Sümegprágára és ott buzdító beszédet tartott, amivel sikerült több gazdát bevonni a körbe.[28] 1913. április 23-án hosszú szenvedés után az utolsó szülésnél kialakult fertőzéstől elhunyt felesége Persay Erzsébet, aki három árva gyereket hagyott maga után.[29] Onnantól a főszolgabíró kezdett leépülni lelkileg és az egészsége is kezdett romlani. Két hónappal később, 1913. június 24-én, Zalaegerszegre utazott Sümegről egy küldöttség, amelyet dr. Lukonich Gábor főorvos vezetett és tagjai közül volt dr. Tarányi Ferenc földbirtokos és Farkas István főszolgabíró, hogy a főispánnal tárgyalják a sümegi reáliskola fejlesztését, valamint, hogy megakadályozzák azt, hogy a szentgrótiak szerezzenek egy kis járásbíróságot, mivel ezzel a sümegit kéne kettőbe osztani és igen hátrányos lett volna.[30] Farkas István sümegi főszolgabíró mellett, dr. Gózony István, a sümegi szolgabírói hivatalt töltötte be 1912-től 1914. szeptember 1.-jéig, amikor nyugdíjba vonult.[31] 1914.-től pedig dr. Oltay László lett a sümegi szolgabíró egészen 1917.-ig; utána, 1917-től 1919-ig Paál Viktór tevékenykedett sümegi szolgabíróként dr. boldogfai Farkas István főszolgabíró mellett.

1914. májusi havában új feleséget, nevelőanyját a gyermekeinek választott ki. Farkas Lajos testvére nejének a nővérét, pósfai Horváth Johanna (1883-1919) úrhölgyet jegyezte el Nagykanizsán, majd 1914. július 25-én elvette Mihályfán. Az esküvői tanúk, forintosházi dr. Forintos Géza, a menyasszony nagybátyja, és nemesvitai Viosz Ferenc, a vőlegény bátyja.[32] Horváth Jenny szülei, pósfai Horváth János (1839-1923), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, a Ferenc József lovagrend lovagja,[33] és forintosházi Forintos Irma (1860-1916) voltak. Horváth Johanna két gyermeket adott a főszolgabírónak: Farkas Ferenc (1916-1922) és Farkas István (1818-1975).[34]

Az első világháború alatt teljesített önfeláldozó szolgálatainak jutalmául II. osztályú Polgári Hadi Érdemkeresztet kapta. Az igen közkedvelt személyiség 1917 szeptemberében elismerő okiratot kapott a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete érdekében a világháborúban kifejtett nemes és buzgó érdemeinek elismerésül főszolgabíróként.

1916 szeptemberében a sümegi járáson a fuvardíjakat megállapította; ez a szabályozás, az első volt a vármegyében és nagy mértékben hozzájárult az alapanyagok és egyéb termékek könnyebb szállításához.[35] Az első világháború alatt kialakult élelmiszerhiány, nagy krízist okozott, amelyben visszaéltek a kereskedők Sümegen. 1917 decemberében Farkas István "erélyes fellépése vetett gátat a már-már elviselhetetlen gaz uzsorának és árdrágításnak". Először a piacon jelent meg a csendőrökkel és rendőrökkel, majd bejárták az egész várost, hogy kötelezzék a kereskedőket, hogy mindent összeírjanak, feltüntessék az árát mindenen, valamint hogy ezek méltányosak legyenek. Ezzel a tettel jelentősen megjavult a város életszínvonala.[36] 1918. március 21-én javasolták a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt kitüntetését boldogfai Farkas Kálmán főszolgabíró számára, amelyet meg is kapott.

Az 1919-ik. Magyarországi Tanácsköztársaság alatt egy nagy tömeg betört a sümegi főszolgabírói hivatalán keresztül Farkas István magán lakásába és ott követeléseik során fizikailag erősen bántalmazták és kezdték lakását kirabolni. A főszolgabírói majorság, valamint más hozzátartozó épületek is nagy károkat szenvedtek a fosztogatások alatt. Farkas István főszolgabírót még egy erős csapás érte, 1919. május 14-én a második felesége is elhunyt Nagykanizsán tüdőhurutben. Egy idő után ezt követően állásáról lemondott és elköltözött második felesége családjához, a mihályfai forintosházi Forintos család kúriájába, ahol jó barátja dr. forintosházi Forintos Géza (1868-1954) honvédelmi minisztérium tanácsos ellátást biztosított neki és unokahúgának, pósfai Horváth Jennynek. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt sógora, boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948) húga férje, a zalaegerszegi lakós Fangler Béla az alsólendvai ellenforradalom egyik szervezője volt, és letartoztatása után élete veszélybe került, a másik volt sógora, Persay Andor (1889-1938) viszont Grazba kényszerült menekülnie.[37] Farkas István egészsége fokozatos romlása miatt Budapestre szállították fel, ahol később, 1921. január 6-án este fél 7 kor, a Hieronymi u. 1-es szám alatt, a Szent János kórház egyik épületében, gyomorfekélyben hunyt el.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

Boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (ölében)

Dr. boldogfai Farkas István 1903. február 11-én vette feleségül Nován a nemesi származású persai Persay családból való persai Persay Erzsébet Julianna (*Nemesvid, 1885. július 26. – †Sümeg, 1913. április 23.) kisasszonyt, akinek szülei persai Persay Gyula (1855-1924), gyógyszerész, vármegye bizottsági tag, Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, birtokos, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt novai vezetője, és nemeskéri Kiss Erzsébet Mária Klementina Alojzia (1867-1888) asszony voltak. Apai nagyszülei persai Persay János (18131870), áporkai földbirtokos, és tornóczi Szalay Terézia (18191857) asszony voltak. Apai ágon, Persay Erzsébet, az ősrégi tápióbicskei Bitskey család leszármazottja, anyai ágon pedig a nemeskéri Kiss család sarja volt. Édesapjának az unokatestvére dr. persai Persay Ferenc, jogász, Bars vármegye alispánja, a Területi Védelmi Ligájának a jeles tagja, a Honvédelmi Párt korelnöke. A házasságkötésnél a násznagyok nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918) a nagykanizsai főszolgabíró, Farkas István féltestvére anyai ágon, és Mayer István novai főszolgabíró voltak. Farkas István és Persay Erzsébet házasságából született:

1914. július 25-én vette el Mihályfán a második feleségét, a pósfai Horváth családból való pósfai Horváth Johanna Ernesztina Emília (*Budapest, 1883. március 11. -†Nagykanizsa, 1919. május 27.) úrleányt, pósfai Horváth János (1839-1923), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, a Ferenc József-rend lovagja, és forintosházi Forintos Irma (1860-1916) leányát. Pósfai Horváth Johanna apai ági a felmenői között a nemes Fleischhacker-, anyai ági a tekintélyes zalai forintosházi Forintos-, lomniczai Skerlecz-, barkóczi Rosty családok voltak. Az esküvőn a násznagyok nemesvitai Viosz Ferenc (18611918) nagykanizsai főszolgabíró, és forintosházi dr. Forintos Géza (18681954) jogász, minisztériumi tanácsos voltak. Ebből a házasságból született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 346. o.
  2. a b Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 405. o.
  3. Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56. o.)
  4. Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám) • 1901-12-08 49. szám
  5. Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)1902-12-11 / 50. szám
  6. Zalamegye, 1903 (22. évfolyam, 1-26. szám) • 1903-02-15 / 7. szám
  7. Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám) • 1903-04-12 15. szám
  8. Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám) • 1904-11-10 45. szám
  9. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 1-26. szám) • 1905-05-28 22. szám
  10. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 27-53. szám) • 1905-12-17 / 51. szám
  11. Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám) • 1908-04-19 / 16. szám
  12. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-02-14 / 7. szám
  13. Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám) • 1910-07-07 27. szám
  14. Széchenyi National Library - gyászjelentések - Sólyomy Tivadar
  15. "csertán%20ferenc"%20horváth&pg=377&layout=s Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)HARMADIK RÉSZ.VÁRMEGYEI ISMERTETŐ. Személyi adattár
  16. Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám) • 1910-07-31 31. szám
  17. Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám) • 1910-09-01 35. szám
  18. Deák Ferenc megyei könyvtár: Tarányi Ferenc életrajza
  19. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám) • 1911-01-22 / 4. szám
  20. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)1911-02-16 / 7. szám
  21. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)1911-02-05 / 6. szám
  22. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám) • 1911-03-05 10. szám
  23. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám) • 1911-08-31 35. szám
  24. Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)1911-09-05 / 203. szám
  25. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám) • 1911-09-03 36. szám
  26. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám) • 1911-10-05 40. szám
  27. Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-02-08 6. szám
  28. Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-06-06 23. szám
  29. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-05-01 / 18. szám
  30. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-06-26 26. szám
  31. Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)1914-05-21 / 21. szám
  32. Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám) • 1914-05-21 / 21. szám
  33. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1898 (10. évfolyam)
  34. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I. kötet. Heraldika kiadó
  35. Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)1916-11-26 / 40. szám
  36. Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám) • 1917-12-09 49. szám
  37. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 56. o.