Farkas István (főszolgabíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
boldogfai
dr. Farkas István
Boldogfai Farkas István (1875 – 1921), Zala vármegyei főszolgabíró.
Boldogfai Farkas István (1875 – 1921), Zala vármegyei főszolgabíró.
Született 1875. július 11.
Flag of Hungary (1867-1918).svg Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1921. január 6. (45 évesen)
Flag of Hungary (1867-1918).svg Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa 1f. persai Persay Erzsébet (1885-1913)
2f. pósfai Horváth Johanna (1883-1919)
Szülei boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908)
nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900)
Foglalkozása jogász, főszolgabíró
Kitüntetései II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt

boldogfai  dr. Farkas István aláírása
boldogfai
dr. Farkas István aláírása

Boldogfai dr. Farkas István Imre (Boldogfa, Zala vármegye, 1875. július 11.Budapest, 1921. január 6.)[1] jogász, szolgabíró volt Tapolcán, Nován, Alsólendván és főszolgabíró Sümegen, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, a Sümegvidéki Gazdakör alapítója, a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa.

Élete[szerkesztés]

Családja és származása[szerkesztés]

A boldogfai Farkas család címere. Ez a példány eredetileg dr. Farkas István főszolgabíró tulajdona volt.
Boldogfai dr. Farkas Istvánné persai Persay Erzsébet (1885-1913), a főszolgabíró első felesége.

Farkas István a Zala vármegyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarja, amely több évszázadon keresztül fontos közigazgatási szerepet töltött be Zala vármegyében. Édesapja, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, andráshidai földbirtokos, [2] édesanyja, a nemesnépi Marton családból való Nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) volt. Anyai nagyszülei nemesnépi Marton József (1797-1858), táblabíró, egerszegi, majd a lövői járás alszolgabírája, andráshidai földbirtokos, és verbói Szluha Rozália (1816-1883) voltak. Apai nagyszülei idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, Zala vármegyei táblabíró, boldogfai közbirtokos, és Joó Borbála (1811-1881) voltak. Felmenői között a barkóczi Rosty család, a zalalövői Csapody család, a lovászi és szentmargitai Sümeghy család, a Nádasdy család köznemesi ága, a Zichy család, az osztopáni Perneszy család, és a Szapáry család található.[3] Farkas István édestestvére, vitéz Boldogfai Farkas Sándor ezredes, a zalai vitézi rend székkapitánya volt. Fakas István keresztszülei boldogfai Farkas Imre (1811-1876), főszolgabíró és neje Horváth Alojzia, valamint a fiatal boldogfai Farkas József (1857-1951), jogász, és rokonuk strauszenberghi Strausz Erzsébet kisasszony (1859-1930) voltak.

Korai szolgabírói pályafutása[szerkesztés]

1901. június 25-én végezte a jog- és államtudomány tanulmányait a Kolozsvári egyetemen. 1901. december 8-án Zala vármegye főispánja tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki és szolgálattételre a zalaegerszegi szolgabírói hivatalhoz osztotta be.[4] December 16-án foglalta el a tapolcai járás szolgabírói hivatalt.[2] Ott tevékenykedett közel három évig, és 1903. február 11-én Nován, Farkas István tapolcai szolgabiró feleségül vette a persai Persay család sarját Persay Erzsébet Juliannát (1885-1913), Persay Gyula (1855-1924) novai gyógyszerész és nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) lányát.[5] Persay Erzsébet családja eredetileg Pest megyei származású, ő maga Somogy megyében született Nemesviden, édesapja földbirtokos gyógyszerész volt Nován.

1903. április 12-én a zalai főispán Mezriczky Jenő novai szolgabírót Zalaszentgrótra helyezte át, és Farkas Istvánt Tapolcáról Novára, felesége és apósa községére küldte a helyébe.[6] Nován 5 évig töltötte be a helyi szolgabírói állást, valamint részt vett a közeli hivatalos rendezvényeken. 1904. november 6-án zajlott a zalatárnoki templom szentelése, amelyben jelen volt boldogfai Farkas József (1857-1951) a zalaegerszegi kerület országos képviselője és Farkas István szolgabíró is.[7]

1905. május 25-én a zalaegerszegi és novai járás községi és körjegyzői egylete tartotta gyűlését Nován a nagyvendéglőben. Szervezése a helyi főszolgabíró és a szolgabíró feladata volt. Mayer István novai főszolgabíró felköszöntőt mondott a vármegye alispánjára, Farkas István viszont Hertelendy Ferenc főispánra a sikeres értekezések és a gyűlés társasebéd után.[8]

1905 decemberében a Zala vármegye közgyűlésén Csertán Károly alispán az üresedésben levő első osztályú szolgabírói állásra Farkas István novai szolgabírót jelölte, aki első osztályú szolgabíróvá egyhangúlag megválasztatott.[9] 1908. áprilisi havában miskei és monostori Thassy Lajos zalaegerszegi járási főszolgabíró négyhetes szabadsága alatt Farkas István az ő hivatalát is vezette.[10]

1908. június 24-én gróf Batthyány Pál (1860-1934) zalai főispán Alsólendvára helyezte át Szilágyi Dezsőt helyettesíteni. Alsólendván tartózkodott és szolgabíróként tevékenykedett az év végéig, amíg nem döntötte, hogy pályázni fog a sokkal kedveltebb balatonfüredi főszolgabírói állásra. 1909 februárjában megyei közgyűlés zajlott Zalaegerszegen, amelyen Farkas István és Langer István versenyeztek a Balatonfüredi főszolgabírói állásért. A rendkívüli ritkán népes közgyűlésen Langer győzedelmeskedett, aki az előző főszolgabíró elhunyta óta helyettesítette a járáson. Langer István 192 szavazatot kapott, Farkas István viszont 150 szavazatot, és Gájássy Lajos letenyi szolgabíró - aki szintén pályázott - 40 szavazatot kapott.[11]

Tevékenysége Sümegen[szerkesztés]

Boldogfai dr. Farkas Istvánné pósfai Horváth Jenny (1883-1919), a főszolgabíró második felesége.

A sikertelen balatonfüredi kísérlet után, a majdnem kétéves dél-zalai hivatalától elbúcsúzott. 1910. júliusi havában az alispán áthelyezte Alsólendváról Sümegre, mivel nemes Sólyomy Tivadar (1858-1916) sümegi főszolgabíró lebetegedett.[12][13][14] Onnantól élete végéig Farkas István szorgalmas munka szorosan kötődött a sümegi járásra. Amikor 1910. július 19-én elégett a sümegi bazaltbánya ipartelepe Farkas István szolgabíró jelent meg a helyszínen a tűzoltókkal és a vállalat részvényeseivel és bérlőivel, azonban az épület porrá égett le, a pótolhatatlan kár 200 ezer koronát haladta meg.[15]

Erős kézzel, 1910 szeptemberében a sümegi szolgabíró nagy kampányt indított a város tisztaságáért. Rendeletet adott ki augusztus 25.-én, amelyben kényszerítette a kocsmákat, vendéglőket, kávéházakat a tisztaságot betartani, azzal fenyegetve, hogy személyesen fogja ezt ellenőrizni.[16] Amikor 1911. február 1-jén Sólyomy Tivadar főszolgabíró nyugalomba vonult a hivatala megüresedett. Egy hónappal korábban, amikor nyilvánossá tette döntését, január 15.-én a Kisfaludy kaszinó termében értekezletet tartott a járás értelmisége, amelyet ifj. Tarányi Ferenc dr. (1878-1945)[17], nyírlaki földbirtokos, és Eitner Zsigmond (1862-1926), országgyűlési képviselő hívott össze; ők ketten jó barátságot ápoltak Farkas Istvánnal. A sümegi járás megyebizottsági tagjai egyhangúlag kijelentették, hogy Farkas István szolgabírót óhajtanak főszolgabírául.[18] 1911. február 12.-én hétfőn megtörtént a főszolgabírói választás; Farkas István sümegi szolgabíró nyert 140 szavazattal Gájássy Lajos letenyei szolgabíróval szemben.[19]

1911. március 5-én vasárnap este rendeztek fényes lakomát a sümegiek és környékbeliek Farkas Istvánnak, az új főszolgabírónak tiszteletére. A lakomán 120-an vettek részt, és lelkesen ünnepelték a "szépreményű és tetterős Farkas új főbírót".[20] A főszolgabíró szintén, a veszprémi egyházmegyéhez tartozó, 33 községből álló sümegi járásnak a felelős vezetője, első fokú rendőr bírája is volt. Hamarosan nehéz feladat várt rá, hiszen a nyár alatt kitört Sümegen egy vérhasjárvány, a városi orvosok alig győzték kezelni a betegeket. Farkas főbíró kiküldött emberei kétszáz betegről tettek jelentést, és 1911 szeptemberében megtiltotta, hogy a napi piacra vigyenek gyümölcsöt.[21] Augusztusban már 700 halottat említettek a hírek, két napi temetést. Végre Farkas István megkapta a bakteriológiai intézetből az egy évvel korábban küldött próbamintáknak az eredményeit, amelyeket állított össze a közutak vizeiből.[22] A túlszaporodott baktériumok és gombák nagy kárt okoztak a helybeli vizekben. Októberben, viszont dr. miskei és monostori Thassy Gábor vármegyei főorvos értekezletet tartott Sümegen Farkas István főszolgabíróval és dr. Lukonics Gábor járásorvossal, hogy szervezzenek egy járványkórház létrehozását, amelynek a költségeit nagy részben az állam vállalta.[23] A járványt hamarosan sikeresen megfékezték.

Habár sose politizált aktívan, úgy ahogy atyja, Farkas Ferenc is, Farkas István szintén szívén viselte az 1848-as eszméket. 1912. február 1-jén Farkas István főszolgabíró kettős ünnepélyt szervezett Sümegen, amely ragyogóan sikerült az akkori újságok szerint: elsősorban a Főispáni fogadtatás és a nagyon várt Csány szobor bál zajlort. Dr. sipeki Balás Béla főispánt és nejét üdvözölték a városi tanácsteremben ahol tartották az ebédet, majd este a kaszinó termében fényes, közigazgatási bál zajlott, melynek a célja volt pénzt gyűjteni Csány László 1848-as szabadságharcos mártír egy zalaegerszegi szobor készítésére. A főszolgabíró nagy szorgalommal igyekezett támogatni ezt az adománybált.[24] A bálba nem csak a vármegye legtekintélyesebb személyek mentek, hanem kedves rokonai is, ahogy a szintén társadalmi presztizzsel rendelkező unokahúga, boldogfai Farkas Margit (1888-1972) úrnő, akinek a férje, udvardi és básthi dr. Udvardy Jenő, ügyvéd, tanácsos volt. Udvardyné Farkas Margit asszony mellet, boldogfai dr. Farkas Tiborral a keresztapja fiával is tartott közeli kapcsolatot.

A kisebb gazdák helyzete javítására Farkas István kezdeményezte a sümegi gazdakör létrehozását. Éles Károly a kör titkárával 1912. május 27-én elutazott Sümegprágára és ott buzdító beszédet tartott, amivel sikerült több gazdát bevonni a körbe.[25] 1913. április 23-án hosszú szenvedés után az utolsó szülésnél kialakult fertőzéstől elhunyt felesége Persay Erzsébet, aki három árva gyereket hagyott maga után.[26] Onnantól a főszolgabíró kezdett leépülni lelkileg és az egészsége is kezdett romlani. Két hónappal később, 1913. június 24-én, Zalaegerszegre utazott Sümegről egy küldöttség, amelyet dr. Lukonics Gábor főorvos vezetett és tagjai közül volt dr. Tarányi Ferenc földbirtokos és Farkas István főszolgabíró, hogy a főispánnal tárgyalják a sümegi reáliskola fejlesztését, valamint, hogy megakadályozzák azt, hogy a szentgrótiak szerezzenek egy kis járásbíróságot, mivel ezzel a sümegit kéne kettőbe osztani és igen hátrányos lett volna.[27]

1914. májusi havában új feleséget, nevelőanyját a gyermekeinek választott ki. Farkas Lajos testvére nejének a nővérét, pósfai Horváth Johanna (1883-1919) úrhölgyet jegyezte el Nagykanizsán, majd 1914. június 25-én elvette.[28] Horváth Jenny szülei, pósfai Horváth János (1839-1919), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, a Ferenc József lovagrend lovagja,[29] és forintosházi Forintos Irma (1860-1916) voltak. Horváth Johanna két gyermeket adott a főszolgabírónak: Farkas Ferenc (1916-1922) és Farkas István (1818-1975).[30]

Az első világháború alatt teljesített önfeláldozó szolgálatainak jutalmául II. osztályú Polgári Hadi Érdemkeresztet kapta. Az igen közkedvelt személyiség 1917 szeptemberében elismerő okiratot kapott a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete érdekében a világháborúban kifejtett nemes és buzgó érdemeinek elismerésül főszolgabíróként.

1916 szeptemberében a sümegi járáson a fuvardíjakat megállapította; ez a szabályozás, az első volt a vármegyében és nagy mértékben hozzájárult az alapanyagok és egyéb termékek könnyebb szállításához.[31] Az első világháború alatt kialakult élelmiszerhiány, nagy krízist okozott, amelyben visszaéltek a kereskedők Sümegen. 1917 decemberében Farkas István "erélyes fellépése vetett gátat a már-már elviselhetetlen gaz uzsorának és árdrágításnak". Először a piacon jelent meg a csendőrökkel és rendőrökkel, majd bejárták az egész várost, hogy kötelezzék a kereskedőket, hogy mindent összeírjanak, feltüntessék az árát mindenen, valamint hogy ezek méltányosak legyenek. Ezzel a tettel jelentősen megjavult a város életszínvonala.[32]

1919. január közepén egy nagy tömeg betört a sümegi főszolgabírói hivatalán keresztül magán lakásába és ott követeléseik során fizikailag erősen bántalmazták és kezdték lakásást kirabolni. Ezt követően állásáról lemondott és elköltözött második feleségével a mihályfai forintosházi Forintos család kúriájába, ahol jó barátja dr. forintosházi Forintos Géza (1868-1954) honvédelmi minisztérium tanácsos ellátást biztosított neki és unokahúgának, pósfai Horváth Jennynek. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt sógora, boldogfai Farkas Zsófia (1884-1948) húga férje, a zalaegerszegi lakós Fangler Béla az alsólendvai ellenforradalom egyik szervezője volt, és letartoztatása után élete veszélybe került, a másik volt sógora, Persay Andor (1889-1938) viszont Grazba kényszerült menekülnie.[33] A már súlyosan lebetegedett Farkas Istvánt erős csapás ért, 1919. május 14-én a második felesége is elhunyt. Az egészsége fokozatos romlása miatt Budapestre szállították fel, ahol később, 1921. január 6-án este fél 7 kor, a Hieronymi u. 1-es szám alatt, a Szent János kórház egyik épületében, gyomorfekélyben hunyt el.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

Boldogfai dr. Farkas István (1875-1921) sümegi főszolgabíró és gyermekei: Margit, Endre és Gyula (ölében)

Boldogfai dr. Farkas István 1903. február 11.-én vette feleségül Nován a persai Persay családból való persai Persay Erzsébet Julianna (1885-1913) kisasszonyt, akinek szülei persai Persay Gyula (1855-1924), gyógyszerész, vármegye bizottsági tag, Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, birtokos, és a nemeskéri Kiss család sarja, nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) voltak. A házasságkötésnél a násznagyok nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918) a nagykanizsai főszolgabíró, Farkas István féltestvére anyai ágon, és Mayer István novai főszolgabíró voltak. A házasságból született:

1914. július 25.-én vette el Mihályfán a második feleségét, a pósfai Horváth családból való pósfai Horváth Johanna Ernesztina Emília (1883-1919) úrleányt, pósfai Horváth János (1839-1919), a Magyar királyi államvasutak gépgyárának az igazgatója, és forintosházi Forintos Irma (1860-1916) leányát. Ebből a házasságból született:

  • boldogfai Farkas Ferenc (1916-1922).
  • boldogfai Farkas István Sándor (1918-1975), főhadnagy. Első felesége, Sáfár Enikő, majd elválása után Szabó Margit.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 346.o.
  2. ^ a b Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. Zalai Gyűjtemény. 405. o.
  3. A boldogfai Farkas család. Boldogfai Farkas Ákos András. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 56.o.)
  4. Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám) • 1901-12-08 49. szám
  5. Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám) • 1903-02-15 / 7. szám
  6. Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám) • 1903-04-12 15. szám
  7. Magyar Paizs, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám) • 1904-11-10 45. szám
  8. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 1-26. szám) • 1905-05-28 22. szám
  9. Zalamegye, 1905 (24. évfolyam, 27-53. szám) • 1905-12-17 / 51. szám
  10. Zalamegye, 1908 (27. évfolyam, 1-26. szám) • 1908-04-19 / 16. szám
  11. Zalamegye, 1909 (28. évfolyam, 1-26. szám) • 1909-02-14 / 7. szám
  12. Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám) • 1910-07-07 27. szám
  13. Széchenyi National Library - gyászjelentések - Sólyomy Tivadar
  14. "csertán%20ferenc"%20horváth&pg=377&layout=s Bodri László – Madarász Gyula – Zsadányi Oszkár: Zalavármegye ismertetője (1933)HARMADIK RÉSZ.VÁRMEGYEI ISMERTETŐ. Személyi adattár
  15. Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám) • 1910-07-31 31. szám
  16. Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám) • 1910-09-01 35. szám
  17. Deák Ferenc megyei könyvtár: Tarányi Ferenc életrajza
  18. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám) • 1911-01-22 / 4. szám
  19. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)1911-02-16 / 7. szám
  20. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám) • 1911-03-05 10. szám
  21. Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám) • 1911-09-03 36. szám
  22. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám) • 1911-08-31 35. szám
  23. Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám) • 1911-10-05 40. szám
  24. Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-02-08 6. szám
  25. Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám) • 1912-06-06 23. szám
  26. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-05-01 / 18. szám
  27. Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám) • 1913-06-26 26. szám
  28. Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám) • 1914-05-21 / 21. szám
  29. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1898 (10. évfolyam)
  30. Szluha Márton (2011). Vas vármegye nemes családjai. I. kötet. Heraldika kiadó
  31. Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)1916-11-26 / 40. szám
  32. Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám) • 1917-12-09 49. szám
  33. Nagy, Károly. Az alsólendvai ellenforradalom. Zalaegerszeg. (1920). 56. o.