Országos Iparegyesület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Országos Iparegyesület (korabeli helyesírással országos iparegyesület) 1867-ben alakult meg, a hazai ipar fejlődésének és versenyképességének előmozdítása érdekében. Tevékenységét egészen a második világháború végéig folytatta.

Története[szerkesztés]

Az 1840-es évek során a régi iparegylet igazgatósága eleinte szinte kizárólag iparbarátokból (az akkori kifejezés szerint "lateinerek"-ből) állott és csak kevés céhmester vett részt a tevékenységében. Egyesek a történetét egyenesen 1842-ig, az első iparkiállításig vezetik vissza.[1]

1867-ben megalakult a szűkebb értelemben vett Országos Iparegylet, amelynek az igazgatóságában már kiváló iparosok is helyet foglaltak, akik nemcsak saját iparuk fejlesztése, hanem az egyesületi érdekek emelése által is kitüntették magukat. Ezek mellett és pedig a házi-, a kézmű-, a mű- és gyáripart képviselő iparosok mellett, helyet foglal a közgazdasági élet számos más ágainak hivatott képviselője, a volt kereskedelmi államtitkár, a bányaipar, a tengeri hajózás, a közlekedés és a hitelügy képviselői, főrendiházi tagok, országgyűlési képviselők, városatyák, stb.

Tevékenysége sokrétű volt: bel- és külföldi kiállítások rendezése, illetve a magyar ipar reprezentálása mások által szervezett kiállításokon, az iparosképzés színvonalának javítása, valamint a vállalkozások számára támogatások szerzése volt. Az Iparegyesület segítette a magyar iparral kapcsolatos jogalkotást is.

A GYOSZ megalakulása után (1902) a középipar érdekképviseleti szerve lett.

Történetét 1912-ben Gelléri Mór dolgozta fel, Hetven év a magyar ipar történetéből című könyvében.

Vezetői[szerkesztés]

Első elnöke Eötvös József volt. 1880-tól utóda gróf Zichy Jenő volt. Őt Matlekovits Sándor, majd Tolnay Kornél követte. Alelnökök: Falk Zsigmond lovag és gömöri Szontágh Pál, Mudrony Soma, az Országos Iparegyesület igazgatója, 1867-től az Iparegyesület kötelékében állt. Gelléri Mór, aligazgató; Sámuel Ferenc eleinte mint fogalmazó, egy ideig mint helyettes titkár, később mint az Iparegyesület pénztárnoka és ügyésze volt.

Igazgatósági tagjai[szerkesztés]

  • Ádler Károly.
  • Burchard-Bélaváry Konrád.
  • Busbach Péter.
  • Eisele József.
  • eöri Farkas Kálmán.
  • Fischer Ignác.
  • Forgó István.
  • Ghyczy Béla.
  • Havas Sándor.
  • Herz Zsigmond.
  • Hüttl Tivadar.
  • Jungfer Gyula.
  • Kanczer Kálmán.
  • ifj. Kölber Fülöp.
  • Krámer Samu.
  • Krausz Lajos.
  • báró Lipthay Béla.
  • Lederer Sándor.
  • Lingl Károly.
  • Matlekovics Sándor.
  • Palóczy Antal.
  • Pucher József.
  • Ráth Károly.
  • Rausch Ferencz.
  • Saxlehner Árpád.
  • Topits Alajos József, tésztagyáros.
  • Törley József, pezsgőgyáros.
  • Thék Endre, bútorgyáros.
  • Török György.
  • Ungár Ignác.
  • Walser Jakab.
  • Weisz Berthold.

Időszaki kiadványai[szerkesztés]

  • Anyagi érdekeink (1870 - 1879)
  • Magyar Ipar (1880 - 1944)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]