Burchard-Bélaváry Konrád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Burchard-Bélaváry Konrád
Burchard Belavary Konrad.jpg
Született 1837. március 23.[1]
Eperjes
Elhunyt 1916. július 2. (79 évesen)
Budapest
Foglalkozása

Burchard-Bélaváry Konrád (Eperjes, 1837. március 23. – Budapest, 1916. július 2.)[2] főrend, a pesti hengermalom volt igazgatója, később alelnöke.

Családja[szerkesztés]

Szülei Burchard János Vilmos (1795-1881)[3] és Wiemuth Karolina (1800-1879).[4] Testvére Burchard-Bélaváry Ottília. Felesége Fuchs Auguszta (1847-1903),[5] akivel 1868. január 11-én kötött házasságot. Nevelt fia Oláh Gusztáv (1857–1944) orvos, neurológus. Unokája Burchard-Bélaváry Erzsébet (1897–1987) pedagógus.

Élete[szerkesztés]

Szülővárosában elvégezte a kollégiumot, majd berlini kereskedelmi akadémián tanult, s ezután a kereskedelmi pályára lépett. Danzigban egy gabonakereskedő és hajózási vállalkozásnál dolgozott, 1862-ben tért haza külföldi tanulmányútjáról. 1864-től a Széchenyi István gróf által alapított Hengermalom Társaság szolgálatába állott, ahol szorgalma és tehetsége 1876-ra az igazgatói székbe emelték. 1892-től 1905-ig a társaság alelnöke, 1906-tól 1916-ig elnöke volt.

Minden erejét a magyar lisztipar fejlesztésének szentelvén, kitartással és sikerrel működött közre a malomipari tanfolyam szervezésében és a magyar lisztipar kiviteli érdekeinek előmozdítása körül. Elnöke volt az országos iparegyesület malomipari szakosztályának, egyik kezdeményezője az országos malomegyesületnek, melynek elnöke is volt. A világhírű malomipar együttes érdekeinek képviselete körül kül- és belföldi kiállításokon sikerrel és hatással működött közre, szóval a magyar malomiparosok között vezérszerepet vitt. Ez érdemeit méltányolta az uralkodó, midőn a főrendiháznak újjászervezése alkalmával 1885-ben annak tagjává kinevezte. Burchard-Bélaváry a magyar nagyiparnak első kinevezett képviselője volt a főrendiházban; kinevezése után csakhamar a pénzügyi bizottság tagja lett. A király 1891. november 23-án kelt elhatározásával megengedte, hogy Burchard családja régi nemesi nevét, a Bélaváryt ismét viselhesse, valamint családi címert is adományozott neki.[6]

1884 és 1896 között egyúttal Brazília budapesti főkonzulja volt. Részt vett 1873-ban a bécsi, 1878-ban pedig a párizsi világkiállításon. 1885-ben és 1986-ban a budapesti országos kiállítás csoportzsűri-elnöke volt.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A Centro da Lavoura e Commercio brazíliai kávégyűjteménye az 1885. évi budapesti országos kiállításon. (Bp., 1885)
  • Rapport sur l’état de la menneire en Hongrie. (Bp., 1887)
  • A malomipar az ezredéves országos kiállításon. (Bp., 1898)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Patrik Derfiňák 2016: Pred sto rokmi zomrel Konrád Burchard-Bélaváry. Dejiny 2/2016.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.