Jungfer Gyula

Jungfer Gyula
Született	1841. január 9. Pest
Elhunyt	1908. november 21. (67 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	díszműkovács
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Jungfer Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jungfer Gyula (Pest, 1841. január 9. – Budapest, 1908. november 21.) műlakatos, díszműkovács, vasárugyáros.

Arcképe az Országos Iparegyesület igazgatósági tagjai között 1893-ban..

Élete és munkássága

Felmenői is – német származású – vasművesek voltak. A pesti lakatoscéh 1786-ban vette fel tagjai sorába nagyapját, Jungfrau (Jungfer) Andrást.

Jungfer Gyula 1866-ban, 25 éves korában kapta meg az iparjogot. 1872-től működött lakatosműhelye, egy segéddel, a Józsefvárosban. 1877-ben már 150 munkást foglalkoztatott és Budapest egyik legjelentősebb műlakatos üzemévé vált.

Tevékenységének fő profilja az építészeti vasmunkák (korlátok, kandeláberek és sok más) voltak. Szerte a kor nagy budapesti építkezésein, a királyi palotában, az Országházban, az Operaházban, a Gresham-palotában csakúgy, mint az egyszerűbb magánházakon megtalálhatók üzemének termékei.

Az 1885-ös Országos Kiállításon saját pavilonjával nagy sikert aratott. Ezen szerepelt először a Fessler Leó mintája nyomán rézből domborított, „középkori műkovácsot” ábrázoló szobor, ami a cég emblémájává vált. Ötlete valószínűleg 1882-ből származott, amikor a hazalátogató Munkácsy Mihály tiszteletére jelmezbált rendeztek, és itt Jungfer Gyula hasonló öltözetben jelent meg, amit fotó is megörökített. Jungfer üzeme ugyanis a művészi vasmunkák mellett más fémekkel is foglalkozott, a lipótvárosi Szent István-plébániatemplom bronz ajtóvereteit, a Steindl Imre tervezte réz örökmécsest, vagy az Országház alumíniumbronz kandelábereit is ők készítették. Az 1873-as gazdasági válság után lakossági igények kielégítésére egyszerűbb, olcsóbb termékeket is gyártott.

Nagy hatást gyakorolt a szakma magyarországi fejlődésére. Üzemében fiatal szakemberek generációi tanultak. Évtizedekig ő volt a lakatos ipartestület elnöke. Nevéhez fűződik a kerámia és a kovácsoltvas együttes alkalmazása lámpákon, asztalkákon. Ő teremtette meg a növényvilág motívumait felhasználó naturalista kovácsoltvas stílusát. Támogatta a Vas- és Fémipari Mintalapok sorozatának megjelenését.

Elismerései

Számos hazai és külföldi kiállításon nyert díjat. 1900-ban Ferenc József is felkereste műhelyét, hogy megtekintse a párizsi világkiállításra készült monumentális vaskaput. Az 1900. évi párizsi világkiállításon Grand Prix-t nyert.

Sok száz munkája van az Iparművészeti Múzeumban.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• Róth Miksa, Thék Endre, Jungfer Gyula. A magyar műipar állócsillagai a XIX-XX. század fordulóján. Kiállítás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában, 2014 szeptember 19. – október 8. Dr. Pandur Ildikó cikke a kiállítás tájékoztató anyagában
• Tudós-Takács Ernő: A szép kapuk mestere – Jungfer Gyula alkotásai reprezentatív középületeinket díszítik. PestBuda honlap, 2021. január 20.

Képgaléria

• Jungfer Gyula művei és emléke
• 

  A párizsi 1900. évi kiállításon bemutatott kapu (Budai Vár, megsemmisült).

• 

  Árpád-házi Szent Erzsébet róm. kat. plébániatemplom, aluminiumbronzból készített koronacsillár.

• 

  A Szent István-bazilika főbejáratának díszkerítése (Jungfer Gyula, 1905).

• 

  A család sírja a Fiumei Úti Sírkertben. Kivitelezők: Gerenday-cég, Jungfer cég

• 

  Jungfer Gyula iparművészeti fémárugyára emléktáblája

• 

  Jungfer Gyula cégreklámja a Gazdasági Mérnök című lapban, 1886-ban

További információk

• Pereházy Károly: Budapest utolsó száz esztendejének kovácsoltvas-művessége és jelentősebb mesterei. In: Major Máté (szerk.): Építés-Építészettudomány - A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 8. kötet, Bp. 1976. 3-4. szám. 349–407. oldal
• Jungfer Gyula köztéri művei a Köztérkép honlapon