Gelléri Mór

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gelléri Mór
Gelléri Mór (1854–1915)
Gelléri Mór (1854–1915)
Született Glück Mór
1854. január 14.[1]
Apátfalva
Elhunyt 1915. szeptember 1. (61 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Gelléri Mór témájú médiaállományokat.

Gelléri Mór (eredeti családneve: Glück) (Apátfalva, 1854. január 14.Budapest, 1915. szeptember 1.)[2] közgazdasági és ipartörténeti író, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja.

Életpályája[szerkesztés]

Gelléri (Glück) József (1825–1904)[3] ügynök és Klein Róza (1830–1915)[4] fia. Gimnáziumi tanulmányait Szarvason végezte el, majd Szegeden folytatta tanulmányait, kereskedelmi iskolában. Iskolai tanulmányai elvégzése után a Szegeden, az Általános Takarékpénztár gyakornoka lett, majd az Általános Biztosító Társaságnál folytatta gyakornokoskodását. 1869-ben már újságokban publikált Szegeden.

1872-ben Budapesten az Országos Iparegyesület írnoka lett, szerkesztette az Iparosegyesület heti lapját, a „Heti Posta” folyóiratot, majd 1873-ban a Kézműiparosok Lapját.

1876-ban országos iparkiállítást szervezve alapította meg az „Alföldi Iparlap”-ot. Ekkor lett tagja a szegedi ipartársulat, az iparoskörnek, valamint az iparos ifjúsági egyletnek, előbb titkári, majd ügyvezető alelnöki feladatkörben.

1879-ben Budapestre költözött. A magyar iparral foglalkozva a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Lapnak, majd a Magyar Iparosok Lapjának lett a szerkesztője 1879-ben belépett a budapestiKönyves Kálmán” szabadkőműves páholyba, melynek számos vezető tisztségét betöltötte.

Gelléri Mór sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető 5-1-24.

1880-ban az Iparosegyesület titkárává választották. Szerkesztette a „Magyar Ipar” című lapot, az Egyesület lapját. Kiállításokat szervezett, javasolta a Kereskedelmi Múzeum felállítását, annak első szabályzatát is kidolgozta.

1881-ben kezdeményezője és titkára volt az első országos női iparkiállításnak. Ugyanebben az évben megnősült, december 18-án Budapesten feleségül vette Schön Jakab gyáros és Glantz Mária lányát, Rebekát.[5][6]

1882-ben megalapította a „Világosság” című szabadkőműves újságot.

1883-ban kinevezték az 1896-os millenniumi kiállítás titkárává és az Iparegyesület aligazgatójává. Tagja lett az Országos Ipartanácsnak, az Országos Háziipar Bizottságnak és az Országos Iparoktatási Bizottságnak is.

1887-től 1891-ig iparhatósági biztos volt. 1896-ban Országos Iparegyesület igazgatóhelyettesévé választották.

18871888-ban Aigner Lajossal együtt szerkesztették a „Hajnal”-t és a német nyelvű „Orient”-et, a szabadkőművesek lapját.

1889-ben részt vett a „Demokratia” szabadkőműves páholy megalapításában, haláláig ennek a páholynak maradt a tagja, számos tisztséget viselt benne. Részt vett a szabadkőműves rituálé átdolgozásában, ennek elismeréséül a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy főtitkárává választották.

1889-től 1909-ig a „Kelet” és az „Orient” szabadkőműves újságok szerkesztője volt.

A millenniumi kiállítás 1896. május 2-án nyitotta meg kapuit, a kiállítás titkáraként a király királyi tanácsosi címmel jutalmazta.

1906-tól a Projectograph Rt. igazgatósági tagja, majd az igazgatóság elnöke volt.

Publikációi nemcsak szaklapokban, hanem napilapokban is megjelentek, munkatársa volt az „Egyetértés” ipari és kiállítási rovatának, valamint a Hírlapírói egyesület és a Hírlapírók Nyugdíjintézetének igazgatósági tagja volt.

Megírta a „Könyves Kálmán” páholy történetét. Szerkesztője volt a „Demokratia” páholy kiadványsorozatának.

Az 1870-es évektől jelen volt valamennyi hazai kiállításon. Tanulmányozta az 1873-as bécsi, 1878-as párizsi, valamint 1883-as amszterdami kiállításokat.

Fő művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]