Ráth Károly (várospolitikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ráth Károly
Ráth Károly
Ráth Károly
Született 1821. február 20.
Buda
Elhunyt 1897. július 30. (76 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása polgármester
Tisztség Budapest főpolgármestere
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráth Károly témájú médiaállományokat.

Ráth Károly (Buda, 1821. február 20.1897. július 30.) ügyvéd, jogász, az 1873-ban egyesített Budapest első főpolgármestere.

Pályafutása[szerkesztés]

Származása[szerkesztés]

Ráth Károly Budán született 1820-ban, polgári családban. Péter nevű testvére gyógyszerész, országgyűlési képviselő (1812-1873),[1] József testvére budavári plébános, később pozsonyi kanonok a Vaskorona-rend lovagja (meghalt 1882),[2] Adolf (meghalt 1878) testvére pedig ezredes volt.[3]

Pályája[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron folytatta, jogi diplomáját Pesten szerezte. 1841-től a királyi táblai jegyzője lett, egy évig a királyi jogügyek igazgatóságánál működött. Ezután az akkori egyik legnevesebb ügyvédnél, Schillernél dolgozott, készülve jogi vizsgáira. A közügyvédi vizsgát 1842-ben, a váltóit 1843-ban tette le. Ekkor kezdett önálló ügyvédi praxisba. 1848-ban a váltótörvényszék nyilvános váltójegyzővé nevezte ki. Ezután pestvárosi főkapitánysági tisztségre nevezték ki, de Ő Lang Ignác javára lemondott. A városi képviselőként működött. Szerepe volt a pesti huszárőrség megszervezésében, segédtisztként a pesti újoncozási és felszerelési bizottság elnöke volt.

A szabadságharcban részt vett, de a megtorlásokban nem volt része. A szabadságharc után visszalépett a nyilvánosság elől és ügyvédként működött.

1860-ban az országbírói értekezlet tagja lett, ebben a minőségében főleg váltó-, csőd - és kereskedelmi törvényeket felölelő alosztály jegyzője lett és az ezzel a témakörrel kapcsolatos ideiglenes törvények megszerkesztésével is megbízták. 1861-ben a városi tisztújítás és követválasztások vezetésével megbízott fővárosi központi választmány jegyzője lett. Ugyanebben az évben Lipótváros képviselőjének jelölték, de Szalay László jelöltségét hallván visszalépett. Ezután folytatta ügyvédi pályafutását. 1862-ben Angliába utazott tapasztalat szerzés céljából.

Ráth 1873-ban

Már ügyvédként is részt vett a pesti városi politikában, 1865-ben a Budapest-lipótvárosi kerület újra képviselőjének jelölték, de báró Kemény Zsigmonddal szemben alulmaradt. 1867-ben a pesti tisztújítás elnöke lett, elnöklete alatt választották polgármesterré Szentkirályi Mórt. Szentkirályi korábban a Józsefváros országgyűlési képviselője volt és megválasztása után ezt a tisztséget Ráth kapta meg. Képviselőségét nem sokáig gyakorolta, mert az igazságügy minisztérium Ráthot a korona ügyészévé, a királyi jogügyek igazgatójává nevezte ki, ilyen tisztségében azonban nem maradhatott a képviselőházban.

1869-ben a legfőbb ítélőszék bírájává, 1871-ben a királyi tábla alelnöke és egyben a főrendiház tagja lett. A bírói pályán azonban csak 1873-ig maradt, amikor az egyesített Budapest főpolgármesterévé választották. A másik jelölt Házmán Ferenc (1810–1894), Buda addigi és egyben utolsó polgármestere volt, akit szoros versenyben hagyott maga mögött. a harmadik jelölt Havas Sándor volt.[4]

1873. október 25-én, Budapest egyesítésekor a fővárosi közgyűlés első ülésén Ráth Károlyt választották a város első főpolgármesterévé. Ezt az elsősorban reprezentatív célból létrehozott tisztséget haláláig töltötte be. (A város gyakorlati vezetője a polgármesterré választott Kamermayer Károly lett.) Politikájában, így főpolgármesteri működésében is a kormány iránti lojalitás vezette, a városvezetésben ezt tartotta szem előtt mindig.

Ráth Károly gyászmenete

Ráth Károly 24 éves főpolgármesteri működés után 1897. július 30-án hunyt el, temetésére augusztus 2-án került sor. A Kerepes úti temetőben lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra (jobb árkádsor -56-os sír, mely 2004-től védett[5]). Kitüntetései között szerepelt a Lipót-rend középkeresztje, a Ferenc József-rend csillagos középkeresztje (1871).[6]

Családja[szerkesztés]

Feleségétől, Hupf Máriától, Hupf Mihály lányától[7](meghalt 1890. október 20.)[8] hat gyermeke született: Ilona (Horváth Jenőné), Károly, Gizella, Aladár, Aranka (Adler Józsefné) és Imre.
Imre (1855-1884)[7] fia diplomata volt. A bécsi keleti akadémián tanult. Előbb Konstantinápolyban volt a helyi követség attaséja, onnan került át 1883. novemberében Teheránba, az osztrák-magyar követségre. Rudolf trónörökös kísérője volt egyiptomi és jeruzsálemi útján. Teheránban 1884. január 3-án érte a halál, halálának oka tífusz volt.[9] Holttestével január 27-én indultak meg Magyarország felé, február 25-én érkeztek a Kaszpi-tenger partjára Rechtig, honnan hajón Bakuba szállították és a Kaukázuson keresztül utazva március 6-án értek a Fekete-tenger partjára, Ratumba; 8-án folytatták az utat hajóval, 12-én értek Konstantinápolyba, 20-án pedig Triesztbe. Budapestre március 21-én érkeztek meg és 23-án délután öt órakor helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti temető családi kriptájába.[10]
Aranka nevű lánya Adler-Rácz József (1862-1941) miniszteri tanácsos felesége lett. Fiuk Adler-Rácz Antal (1894-1946) sebész, egyetemi tanár volt.[11]

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vasárnapi Ujság, 1873/41. szám
  2. Vasárnapi Ujság, 1882/46. szám
  3. Vasárnapi Ujság, 1878/2. szám
  4. Vasárnapi Ujság, 1873/43.szám
  5. http://www.nkb.hu/?node=104
  6. http://www.kislexikon.hu/rath.html
  7. ^ a b http://epa.oszk.hu/00000/00003/00020/adat034.htm
  8. "Életének 58., házasságának 38. évében" In: Vasárnapi Ujság, 1890/43. szám
  9. Vasárnapi Ujság, 1884/2. szám.
  10. Vasárnapi Ujság 1884/12
  11. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00020/adat002.htm