Perneszy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Osztopáni Perneszy István († c. 1661), a zalalövői vár főkapitánya, zalai és somogyi földbirtokos 17. század második felében.

Élete[szerkesztés]

Az ősrégi és vagyonos osztopáni Perneszy család sarja. Édesapja, osztopáni Perneszy Ferenc († c. 1651), lövői kapitány, Zala vármegye egyik alispánja, édesanyja Szombathelyi Zsófia volt. Apai nagyszülei, osztopáni Perneszy János, a kanizsai vár lovaskapitánya, Zala vármegye alispánja, a lövői várkapitány, és pákosi Paksy Katalin voltak. Anyai nagyszülei Szombathelyi György, mosoni alispán, és Vizkeleti Ilona voltak.

Fiatal korától gróf Batthyány I. Adám familiárisa volt, és 1647-től apja nyomdokában a Kanizsa ellen vetett végek láncolatában fekvő lövői erősség kapitánya is lett.[1] 1651. december 20.-án, Ányos Ferenccel együtt birtokadományban részesült III. Ferdinánd magyar királytól Pozsony vármegyében.[2] 1653-ban Perneszy István lövői kapitány 20 lovas fogadására kapott pénzt és posztót a főkapitánytól.[3] Perneszy István, az apjához hasonlóan gyakran vett részt különféle, a végvárak ügyeit érintő küldetésekben, ahogy például 1654-ben történt, amikor Lövő kapitányaként utazott Bécsbe a Haditanácshoz, hogy a végváriak hátra maradt zsoldja ügyében tárgyaljon.

Perneszy István kapitánysága alatt érte el a vár legnagyobb számú királyi fizetésű haderejét, a katonai számát 20 főről 40 főre emelték.[4] Perneszy István még a télen megkapta a kért friss sereget, mert az 1654 februárjában Egerszegen tartott mustrán már 40 lovassal jelent meg. A fizetés azonban ekkor sem zajlott le zökkenőmentesen. 1654 tavaszán ismét nézeteltérésbe keveredett, ekkor a szomszédos kis várnak, Magyarósdnak kapitányával, nádasdi Darabos Gáspárral, akinek három jobbágya a lövői hadba kéretőzött szolgálatra. 1654-ben készíttetett egy új bástyát Perneszy István, de ez a bővítés nem biztos, hogy elegendő hellyel szolgált a megduplázódott végvári seregnek. 1655. augusztus 10.-én Perneszy István levelet írt Lövőről gróf Batthyány Ádámnak, amelyen megkérte, hogy szigorúan büntesse meg a hássagyi lakókat, mivel ezek nem adtak hírt a török jöveteléről.[5] 1656. november 3.-án ismét értesíti Batthyányt a történtetekről: a török Boncodföldén és Bagodban járt, a helybeliek mégsem adtak hírt róla, holott a híradást Bathhyány pátens rendelte el; ekkor 6 asszonyt és gyermeket, hődolatlanokat vitt el a török.[6] Több neves katona harcolt a lövői várban Perneszy István kapitánysága alatt; az egyik például, nemes Farkas Mihály, törökverő hadnagy, a boldogfai Farkas család alapítója, akörül fegyverrel szolgált az erődítményben.[7] 1658-ban ismét Bécsben járt és a dunántúlon tartózkodó Batthyány Ádámnak intézett levelet.[8] 1659-ben Perneszy teljes praedialis birtokrészét kozmadomjani és jahonyi praediumokban 100 tallérért örök jogon eladta szenttamási Bertalan Györgynek.[9]

Perneszy Borbála Csány György özvegye, öregségében és elhagyottságában, testvérétől, Perneszy Istvántól 50 tallért vett fel. Ezzel, a teljes zalalövői várrészét, továbbá a salomvári szőllő a hegyjogot, Malomhoz nevü nevü malomrészét nevezett testvérének zálogosította el.[10] 1661 augusztus 5.-én gróf Batthyány Kristóf intézett egy levelet Lobkovitzhoz, amelyen tudosította, hogy Perneszy Istvánt és egy szolgáját követségben Bécsbe küldi.[11]

Házassága és Leszármazottjai[szerkesztés]

Felesége nyéki Rauch Zsuzsanna, nyéki Rauch Dániel, kamarai, főharmincados, és Anna Justina Fürnberg, lett. Házasságakor a tehetős Rauch Zsuzsanna 3000 forintot és 1000 forint értékű ékszert, ruházatot, fehérruházatot kapott. Házasságukból egyetlenegy fiú- valamint több leánygyermek született:

  • osztopáni Perneszy Ferenc, aki 1675 és 1683 között a lövői véghely főkapitánya volt. Perneszy Ferenc és leszármazottjai nem örökölték a család hatalmas több ezer holdas és több száz jobbágyas birtokállományát; leánytestvérei és férjei lettek családi vagyon örökösei. Később, Csapody István révén, a barkóczi Rosty család és a boldogfai Farkas család tagjai örököltek több birtokot a 18. század elején.
  • osztopáni Perneszy Anna Julianna, előbb vizeki Tallián Gergely, soproni harmincados, majd nagyszarvi Babócsay Ferenc (†1710), veszprémi főkapitány neje.
  • osztopáni Perneszy Zsófia (1667), férje, a zalalövői Csapody család sarja, zalalövői Csapody István (†1703), győri lovas alparancsnok, az utolsó zalalövői várkapitánya volt.
  • osztopáni Perneszy Jusztina, Vukovics Mihály felesége. Lányuk Vukovics Éva, bodorfalvi Baranyay Péter felesége, zalalövői birtokosok.

Jegyzetek[szerkesztés]