Perneszy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Osztopáni Perneszy István (fl. 16471663) (†1663), a zalalövői vár főkapitánya, zalai és somogyi földbirtokos 17. század második felében.

Élete[szerkesztés]

Az ősrégi és vagyonos osztopáni Perneszy család sarja. Édesapja, osztopáni Perneszy Ferenc († c. 1651), lövői kapitány, Zala vármegye egyik alispánja, édesanyja Szombathelyi Zsófia volt. Apai nagyszülei, osztopáni Perneszy János, a kanizsai vár lovaskapitánya, Zala vármegye alispánja, a lövői várkapitány, és pákosi Paksy Katalin voltak. Anyai nagyszülei Szombathelyi György, mosoni alispán, és Vizkeleti Ilona voltak.

Fiatal korától gróf Batthyány I. Adám familiárisa volt, és 1647-től apja nyomdokában a Kanizsa ellen vetett végek láncolatában fekvő lövői erősség kapitánya is lett.[1] 1651. december 20-án, Ányos Ferenccel együtt birtokadományban részesült III. Ferdinánd magyar királytól Pozsony vármegyében.[2] 1653-ban Perneszy István lövői kapitány 20 lovas fogadására kapott pénzt és posztót a főkapitánytól.[3] Perneszy István, az apjához hasonlóan gyakran vett részt különféle, a végvárak ügyeit érintő küldetésekben, ahogy például 1654-ben történt, amikor Lövő kapitányaként utazott Bécsbe a Haditanácshoz, hogy a végváriak hátra maradt zsoldja ügyében tárgyaljon.

Perneszy István kapitánysága alatt érte el a vár legnagyobb számú királyi fizetésű haderejét, a katonai számát 20 főről 40 főre emelték.[4] Perneszy István még a télen megkapta a kért friss sereget, mert az 1654 februárjában Egerszegen tartott mustrán már 40 lovassal jelent meg. A fizetés azonban ekkor sem zajlott le zökkenőmentesen. 1654 tavaszán ismét nézeteltérésbe keveredett, ekkor a szomszédos kis várnak, Magyarósdnak kapitányával, nádasdi Darabos Gáspárral, akinek három jobbágya a lövői hadba kéretőzött szolgálatra. 1654-ben készíttetett egy új bástyát Perneszy István, de ez a bővítés nem biztos, hogy elegendő hellyel szolgált a megduplázódott végvári seregnek. 1655. augusztus 10-én Perneszy István levelet írt Lövőről gróf Batthyány Ádámnak, amelyen megkérte, hogy szigorúan büntesse meg a hássagyi lakókat, mivel ezek nem adtak hírt a török jöveteléről.[5] 1656. november 3-án ismét értesíti Batthyányt a történtetekről: a török Boncodföldén és Bagodban járt, a helybeliek mégsem adtak hírt róla, holott a híradást Bathhyány pátens rendelte el; ekkor 6 asszonyt és gyermeket, hódolatlanokat vitt el a török.[6] Több neves katona harcolt a lövői várban Perneszy István kapitánysága alatt; az egyik például, nemes Farkas Mihály, törökverő hadnagy, a boldogfai Farkas család alapítója, akörül fegyverrel szolgált az erődítményben.[7] 1658-ban ismét Bécsben járt és a Dunántúlon tartózkodó Batthyány Ádámnak intézett levelet.[8] 1659-ben Perneszy teljes praedialis birtokrészét kozmadomjani és jahonyi praediumokban 100 tallérért örök jogon eladta szenttamási Bertalan Györgynek.[9]

Perneszy Borbála Csány György özvegye, öregségében és elhagyottságában, testvérétől, Perneszy Istvántól 50 tallért vett fel. Ezzel, a teljes zalalövői várrészét, továbbá a salomvári szőllő a hegyjogot, Malomhoz nevű malomrészét nevezett testvérének zálogosította el.[10] 1661. augusztus 5-én gróf Batthyány Kristóf intézett egy levelet Lobkovitzhoz, amelyen tudósította, hogy Perneszy Istvánt és egy szolgáját követségben Bécsbe küldi.[11] 1663-ban elhalálozása következett be; leányai, Perneszy Zsófia, Justina és Anna Juliánna zsenge korban voltak még és ezért atyjuk testvérbátyja Perneszy János lett a gyámja.[12]

Házassága és Leszármazottjai[szerkesztés]

Felesége nyéki Rauch Zsuzsanna, akinek a szülei nyéki Rauch Dániel (fl. 16131663), kamarai főharmincados, földbirtokos és Fürnberg Anna Jusztina (fl. 1657). Házasságakor a tehetős Rauch Zsuzsanna 3000 forintot és 1000 forint értékű ékszert, ruházatot, fehérruházatot kapott. Házasságukból egyetlenegy fiú- valamint több leánygyermek született:

  • osztopáni Perneszy Ferenc, aki 1675 és 1683 között a lövői véghely főkapitánya volt. Perneszy Ferenc és leszármazottjai nem örökölték a család hatalmas több ezer holdas és több száz jobbágyas birtokállományát; leánytestvérei és férjei lettek családi vagyon örökösei. Később, Csapody István révén, a barkóczi Rosty család és a boldogfai Farkas család tagjai örököltek több földbirtokot a 18. század elején. Felesége: felsőkáldi Káldy Rebeka, béri Balogh István (†1678) özvegye.
  • osztopáni Perneszy Anna Julianna (fl. 16571715). Eső férje: vizeki Tallián Gergely, soproni harmincados. Második férje: idősebb nagyszarvi Babocsay Ferenc veszprémi főkapitány.
  • osztopáni Perneszy Zsófia (fl. 16511702). Férje: a zalalövői Csapody család sarja, zalalövői Csapody István (†1703), győri lovas alparancsnok, aki az utolsó zalalövői várkapitány volt.
  • osztopáni Perneszy Jusztina (fl. 1694). Férje: nemes Vukovics Mihály, földbirtokos. Lányuk Vukovics Éva, bodorfalvi Baranyay Péter felesége, zalalövői birtokosok.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012) Tanulmányok II. Dominkovits Péter: Az állami pénzügyigazgatás és főúri szolgálat kettőssége. A kamarai hivatalviselő, főúri familiáris Rauch Dániel
  2. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 10. kötet - 653-654. oldal
  3. Zágorhida-Zalalövő - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 24. Zalalövő 24.504. 94
  4. Zalai végeken 3. - Egervár, Zalalövő forrás: varvadasz.bloglap.hu. [2018. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 17.)
  5. Alibánfa-Átalfalud - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 1. Alsószilvágy (Ma: Szilvágy része) 1.10. 62
  6. Bázakerettye-Boncodfölde - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 3.Boncodfölde 3.64. 71
  7. MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717. aug. 31.
  8. MNL. Batthyány-missilisek. 36411
  9. Kissziget-Kürtös - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 13.Kozmadombja 13.269. 49
  10. Pusztaszentlászló-Sárkánysziget - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 20.Salomvár 20.411. 99
  11. Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai 3. füz., A XVII. századból származó oklevelek kivonatai. (Budapest, 1901.)
  12. Arcanum KézikönyvtárTurul 1883-195019031903-4A MAGVASZAKADT ZALALÖVŐI CSAPODY CSALÁD TÖRTÉNETE.