Moson vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Moson vármegye
Moson vármegye címere
Moson vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Magyaróvár
Népesség
Népesség 94 479 fő (1910)
Nemzetiségek németek, magyarok
Földrajzi adatok
Terület2 013  km2
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép
Domborzati térkép
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moson vármegye témájú médiaállományokat.
Moson vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Moson vármegye (szlovákul Mošoň, németül Wieselburg, latinul Mosoniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság nyugati részén. Területe ma Ausztria, Magyarország és Szlovákia között van felosztva.

Földrajz[szerkesztés]

A vármegye területe szinte mindenhol síkság volt, csak északnyugati sarkába nyúlt be a Lajta-hegység egy csoportja. A vármegye síkságának tengerszint fölötti magassága 112–120 méter között van mindenhol. Fontos folyói a Duna, a Lajta, és a Rábca, valamint lényeges tava a Fertő. Északnyugatról Ausztria, északkeletről Pozsony vármegye, délkeletről Győr vármegye, délről és nyugatról pedig Sopron vármegye ihatárolta.

Történelem[szerkesztés]

A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Mosonvár központtal.[1]

Székhelye régente Moson volt, később Magyaróvár lett. A 17. században Alsó-Ausztria a sárfenéki (Scharfeneck) uradalom négy községét (Sommerein (Lajtasomorja), Au, Hof, Mannersdorf) bekebelezte (ezt megelőzően Lajtafalutól (Potzneusiedl) délre a vármegye nyugati határát megszakítás nélkül a Lajta folyó képezte). A községek visszatéréséért a vármegye követei 1662 és 1848 között 12 alkalommal interveniáltak a pozsonyi rendi országgyűlésen.

A trianoni döntés után keleti része Magyarországnak maradt, a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, a Duna balpartján lévő csekély terület pedig a Cseh-Szlovák állam része lett.

1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Győr és Pozsony vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét, melynek neve a második világháború után Győr-Moson megye lett. 1947-ben a párizsi békekötéskor 3 község (Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún) Csehszlovákiához került a pozsonyi hídfő kiszélesítéséhez. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megye egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye.

Lakosság[szerkesztés]

1910-ben a vármegyének összesen 94 479 lakosa volt, ebből:

Közigazgatás[szerkesztés]

A vármegye három járásra volt felosztva 1910-ben:

A vármegye ispánjai, főispánjai, vezetői.[szerkesztés]

  • Héder 1146
  • Győr nembeli Poth 1199–1214
  • Botiz 1219–1220
  • Lőrinc 1264–1267
  • Héder nembeli Herrand 1268–1269
  • Máté 1277 után
  • Péter 1279
  • Amadé 1285
  • Héder nembeli Kőszegi (Németújvári) Iván 1287–1290
  • Győr nembéli Óvári Jakab 1292
  • Héder nembeli Kőszegi János 1303
  • Hencfi János 1317–1335
  • Wolfurti Ulrik 1350–1352
  • Wolfurti Rudolf 1350–1359
  • Wolfurti Konrád 1357–1359
  • Nezdei Besenyő János 1360–1362
  • Kusalyi Jakcs 1362
  • Hédervári Miklós 1368–1371
  • Oroszvári Tompek György 1401
  • Hédervári Lőrinc 1421–1447
  • Hédervári Imre 1447
  • III. Ferdinánd király 1641
  • gróf Draskovich Miklós 1662
  • herceg Esterházy Pál 1702–
  • gróf Esterházy Ferenc 1793–
  • gróf Győry Ferenc –1807
  • gróf Szapáry József 1807–1822
  • gróf Zichy Károly 1822–1836
  • gróf Nádasdy Ferenc 1836–1845
  • gróf Zichy Henrik 1845–1848 és 1861–1867
  • gróf Hunyady László 1867–1871
  • herceg Esterházy Pál 1871–1872
  • gróf Batthyány József 1872–1879
  • báró Miske Imre 1879–1884
  • Simon Gyula 1884–1892
  • gróf Pálffy-Daun Vilmos 1893–1900
  • Dr. Hegyi Gyula –1918
  • Szontagh Jenő –1919
  • Zsembery István 1920
  • Berg Miksa 1920
  • Réthey Ferenc 1920–1923

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

További információk[szerkesztés]