Oroszvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oroszvár (Rusovce)
Rusovce kastiel01.jpg
A várkastély
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Pozsonyi
Járás Pozsonyi V.
Turisztikai régió Pozsony és vidéke
Rang Pozsony városrésze
Első írásos említés 1208
Polgármester Dušan Antoš
Irányítószám 851 10
Körzethívószám 02
Népesség
Teljes népesség 2845 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 111 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 133 m
Terület 25,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oroszvár  (Szlovákia)
Oroszvár
Oroszvár
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 03′ 20″, k. h. 17° 08′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 20″, k. h. 17° 08′ 40″
Oroszvár weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Oroszvár (szlovákul Rusovce, németül Karlburg, Rossenburg, Kerchenburg, horvátul Rosvar) Pozsony településrésze Szlovákiában a Pozsonyi kerület Pozsonyi V. járásában. Első írásos említése 1208-ból maradt fenn. 1947-ig Magyarországhoz tartozott.

Oroszvár elhelyezkedése a mai Pozsonyon belül
Oroszvár kastélya

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pozsony belvárosától 8 km-re délre a Duna jobb partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve arra utal, hogy Árpád-kori várát orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település területén a bronzkorban a wieselburgi kultúra települése állt. A vas korban, a i. e. 7. században a hallstatti kultúra embere élt ezen a tájon. A késői vaskorban a la-thénei kultúra népe élt itt. Területén a római korban egy Gerulata nevű település állt. E vidéket a honfoglalás után orosz határőrnépek védték, melyeket Taksony fejedelem telepített ide, valószínűleg egykori várát is ő építtette 947 és 970 között. Oklevél 1208-ban "terra Wruzvar" néven említi először. A várnak már nyoma sincs, mivel 1271-ben Ottokár cseh király leromboltatta. A település a 14. században kereskedelmi központ lett, ahol már 1365 előtt jelentős éves vásárokat tartottak. Ebben az időszakban bukkan fel német neve is először "Kerselburch" alakban. 1410-ban "Orozwar" néven említik. 1446-ban említik harmincadszedő vámállomását. A 15. században a Tompek család birtoka. 1518-ban Jósa istván birtoka, ezután különböző nemesi családoké. A 16. században a török elöl menekülő horvátok telepedtek le itt, majd németek és magyarok érkeztek. 1646-ban Zichy István birtoka lett. 1659-ben említik először iskoláját. 1710-ben alakult meg első céhe a cipészeké. 1794-ben kétszer is erős földrengés rázta meg a települést. 1809. május 16-án Oroszvárt elérték Napóleon csapatai. Kastélyát 1841 és 1844 között gróf Zichy Emánuel építtette. 1872-ben Hugo Henckel vásárolta meg. 1876-ban a település alsó része leégett. 1906-ban a kastélyt gróf Lónyay Elemér vásárolta meg.

Gerulata romjai

Vályi András szerint "OROSZVÁR. Carloburgum. Karlburg. Elegyes német mező Város Moson Vármegyében, földes Ura Gróf Zichy Uraság, Nemes Zichy, és más Urak is bírnak benne. Lakosai leg inkább katolikusok, és számos zsidók, fekszik Duna vizéhez közel, az Ország útban Óvárhoz nem meszsze, ’s a’ földes Uraságnak igen jeles, és pompás Katéllyával, ’s ugyan illy szembetűnő jó ízléssel épűlt gyönyörű Várhoz illő ángolyi kerttel díszesíttetik. Ez a’ Kastély valóban nem tsak e’ Várost, hanem az egész vidéket ékesíti, és az útazót is vidámíttya. Újabb Szentegyházát, melly Sz. Magdalénának emlékezetére épűlt, néhai G. Zichy István építtette, a’ kinek teste is ide helyheztetett," [2] "Városon kivűl északra, vagyon az a’ nevezetes töltés, melly által a’ Nagy Dunának egyik erén ezen Vármegyének nagy költségeivel, nem sok esztendőkkel ez előtt termés kövekből építtetett. Határja egyenes, és róna, három nyomásbéli, földgye rész szerént veres agyagos, és követses; rész szerént pedig fekete, mellyben leg inkább rozs, és árpa terem, búza silányabban, a’ Duna mentében vagyon fűzfa, túl pedig a’ Dunán keményfa erdeje, réttye ’s legelője tsekélyes, piatza Nizsiderben, és Posonyban." [2]

A katolikus templom

Fényes Elek szerint "Oroszvár, németül Carlburg, német-horvát m.-város, Moson vmegyében, a Dunának egy ága mellett, kies vidéken. Lakja 1100 rom. kath., 350 evang., 460 zsidó, kath., anya-, evang. fiók templommal, synagógával. Ékesiti a várost az uraság ritka pompás kastélya, szép angolkerttel. Van derék vendégfogadója, sörfőzőháza, több vizimalma, erdeje. A lakosok 88 6/8 telek után birnak 752 másod, 1402 harmad, 453 negyed osztálybeli szántóföldet és 16 hold rétet. A gazdák főleg csak lovakat tartanak, s erősen fuvaroznak. Birja a várost gróf Zichy Manó; de nemesudvarokat birnak itt Zichy, Jablanczy, Balogh, Csergő, Trsztyánszky nemes családok. Ut. posta Rajka. " [3]

Trianon után is Magyarország része maradt. A település 1947-ben a párizsi békeszerződés értelmében került az akkori Csehszlovákiához, addig Moson vármegye Rajkai járásához tartozott. A második világháború után itt nyitották meg Csehszlovákia első magyar tanítási nyelvű alapiskoláját, amely a hatvanas években beolvadt a helyi szlovák iskolába. Ezt követően az oroszvári magyar gyerekek a pozsony-belvárosi Duna utcai iskolában tanultak, de a kilencvenes évek kezdetétől már nem jár oroszvári gyerek magyar iskolába.[4]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1802 lakosából 1268 német, 439 magyar, 30 szlovák, 20 horvát, 6 rutén és 39 egyéb nemzetiségű volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még:

Források és szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Frecer 2013: Roman lamps of Gerulata and their Role in funeral Rites. Zbor. SNM - Archeológia 23.
  • Horváth Ciprián - Merva Szabina - Tomka Péter 2012: Oroszvár (Rusovce, Sl.) 10-11. századi temetője. In: Liska, A. - Szatmári, I. (szerk.): Sötét Idők Rejtélyei. Békéscsaba, 375-404.
  • Dr. Fejérdy Tamás: Világörökségi jelölés előkészületben: a római Limes magyarországi szakasza - Építész Közlöny-Műhely, 2011.10. (p.10-12.) - Publicitas Art-Media, Bp. 2011. - ISSN 1 789 0934
  • Szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • Klára Kuzmová: Die Südwestslowakei in der frühen römischen Kaiserzeit (p. 130) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • Jaroslava Schmidtova: Di vorrömische und frührömische Besiedlung von Gerulata (p. 133) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • Visy Zsolt: A római limes Magyarországon - Bp. Corvina K. 1989. - ISBN 963-13-2282-3
  • Magda Pichlerová 1978: Kostrový hrob zo staršej doby bronzovej v Bratislave-Rusovciach. AVANS 1977, 198-199.
  • Kőszegi, F. 1958: Az oroszvári bronzkori temető. Folia Archaeologica 10, 43 nn.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszvár témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]