Mosontarcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mosontarcsa (Andau)
Községháza
Községháza
Mosontarcsa címere
Mosontarcsa címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang mezőváros
Járás Nezsideri járás
Alapítás éve1487
Polgármester Matthias Gelbmann (SPÖ)
Irányítószám 7163
Körzethívószám 02176
Forgalmi rendszám ND
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség2285 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület47,3 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 46′ 35″, k. h. 17° 01′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 46′ 35″, k. h. 17° 01′ 48″
Mosontarcsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mosontarcsa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mosontarcsa (németül Andau) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nezsideri járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Mosonmagyaróvártól 17 kilométerre délnyugatra, az osztrák-magyar határ mellett fekszik. Főutcája a Mosonszentandrás (Sankt Andrä am Zicksee) és az országhatár között húzódó L206-os út, Féltoronnyal (Halbturn) az L307-es út köti össze. Az L206-os folytatása a határ magyar oldalán a 8507-es út, ezen érhető el Mosontarcsa Magyarország (Mosonmagyaróvár) felől, Jánossomorján keresztül.

Története[szerkesztés]

Területén már a bronzkorban emberi település állt. Határában a Bachofen-dombon 1896-ban bronzkori csontvázas sírokat találtak. Haidhofon római kori érmékre, bronz és cseréptárgyakra bukkantak, melyek leletei a mosonmagyaróvári múzeumba kerültek.

A települést 1487-ben "Zantho" néven említik először, egyházát is ekkor alapították. 1529-ben és 1683-ban a török, 1605-ben Bocskai, 1620-ban Bethlen Gábor serege, 1704 és 1709 között a kurucok fosztották ki. 1594-ben, amikor a török elfoglalta Győr várát kirabolta, majd felgyújtotta a települést. A 16. században lakói evangélikusok lettek és 1764-ig ők voltak többségben. Katolikus plébániáját csak 1802-ben alapították újra. 1809-ben amikor a franciák megszállták Mosontarcsát katonai tábort építettek itt, parancsnokuk pedig a plébánia épületében lakott. 1848-ban a pákozdi csata után Magyarországról kifelé vonuló horvátok pusztították végig a falut. 1859-ben sáskajárás pusztította el a termést. Az esős időszakokban a gyakori áradások okoztak hatalmas károkat a gazdálkodóknak. Az áradások megfékezésére először 1896 és 1898 között építettek vízelvezető csatornákat és ezzel további területeket vontak be a művelésbe. 1880-ban Albrecht főherceg volt a kegyura.

Vályi András szerint " TARCSA. Andau. Német falu Mosony Várm. a’ Magy. Óvári Uradalomhoz tartozandó, lakosai katolikusok, fekszik a’ Hanság’ szélén, d. M. Óvártól 3 1/2, Nizsidertől pedig 5 órányira; határja egyenes, és sík, fekete homokos földgye közönségesen búzát, és rozsot, de tavaszit is terem, legelője, és réttye a’ Hanságban van; vannak határjában tavai, mellyekben nád, és gyékény szövéshez alkalmatos káka szokott teremni; piatza Nizsideren, és Magy. Óváron, nevezetesen pedig szénájokat Bétsben szokták eladni."[2]

Fényes Elek szerint " Tarcsa, Andau, német falu, Moson vmegyében, a Hanság mellett, 1037 kath. lak. s paroch. szentegyházzal. Van 71 6/ egész telke, 54 telkes gazdája, 200 hold második, 1156 6/ hold harmadik, 208 4/ h. negyedik osztálybeli szántóföldje 634 4/ embervágó rétje. Szénából, szekerezésből sok pénzt bevesznek lakosai. F. u. Károly főherczeg örök. Ut. p. Moson."[3]

Mosontarcsának 1910-ben 2397, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Moson vármegye Magyaróvári járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. A két háború között elsősorban a cukorrépa termesztés hozott jólétet.

A második világháborút követően a háborús pusztítások után újabb próbatételt jelentettek a településnek az 1956-os magyar forradalom következményei. A magyar népnek a sztálinista rezsim elleni felkelését orosz tankok fojtották vérbe. Ennek nyomán 1956 novemberében százezrek indultak meg, hogy az akkor még őrizetlen határon át Ausztriába jussanak. Ekkor vált legendássá a mosontarcsai híd, egy a Hansági-főcsatornán átívelő 7 méter hosszú és 2 méter széles fából készült híd, melyen át a menekülők nagy része távozott az országból. A hidat a szovjetek kétszer is felrobbantották, így a mai már csak emlék, de a hozzá vezető út mentén az erőszak, a kirekesztés és a gyűlölet ellen szóló szobor-alkotások kerültek kiállításra az osztrák oldalon.

2014-ben Ausztria legnagyobb szélerőmű parkjával rendelkezett. A 79 szélerőműve 115.000 burgenlandi háztartás ellátást szolgálja.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklós római katolikus plébániatemplom
  • Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült kápolnaként, 1830 körül klasszicista stílusban átalakították, majd 1931-ben jelentősen bővítették. Ekkor új hajót, szentélyt, altemplomot és két új tornyot is kapott. Az maga idejében Burgenland legmodernebb temploma volt. A templom előtti kőkeresztet 1825-ben állították. [1][halott link]
  • Határában áll az 1956-ban eltávozott 200 000 magyar emlékoszlopa, melyet amerikai magyarok állítottak 1966-ban a falu melletti csatornán átvezető rozzant fahídon eltávozottak emlékére. 1991-ben a fahidat teljesen felújították. [2][halott link]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]