Császárkőbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Császárkőbánya (Kaisersteinbruch)
Szent Rókus és Szent Sebestyén római katolikus templom
Szent Rókus és Szent Sebestyén római katolikus templom
Császárkőbánya címere
Császárkőbánya címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Rang Királyhida része
Alapítás éve1576
Polgármester Gerlinde Weiss
Irányítószám 2462
Körzethívószám 0 21 62
Forgalmi rendszám ND
Népesség
Teljes népességismeretlen
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Császárkőbánya (Ausztria)
Császárkőbánya
Császárkőbánya
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 59′ 00″, k. h. 16° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 00″, k. h. 16° 42′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Császárkőbánya témájú médiaállományokat.

Császárkőbánya (németül Kaisersteinbruch) falu Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nezsideri járásban. Közigazgatásilag Királyhida község része.

Fekvése[szerkesztés]

A Lajta-hegység északi oldalában fekvő burgenlandi település, közvetlenül Alsó-Ausztria határában.

Története[szerkesztés]

Az újkőkortól a római korig folyamatosan lakott település volt. A falu mellett római útmaradványokat is találtak, mely a Cartunumból a Lajta-hegységen keresztül vezető út része volt. Hogy már a rómaiak is bányásztak itt követ, arra Titus Calidius Severus Bécsben őrzött sírköve a példa. Szarmata kori kőfejtője is ismert és közelében 6. századi longobárd temetőt is tártak fel. A római falakon épített sáncokkal és saroktornyokkal ellátott kisebb erődítmény állt itt, mely a Karoling korban nem uradalmi központnak, hanem az utasok elszállásolására és ellátására szolgált.

A mai falu területét 1203-ban Imre király a heiligenkreuzi cisztercita apátságnak adta. Az adományt 1317-ben Károly Róbert király is megerősítette. A ciszterciek nyomban hozzá is kezdtek itt a királyudvari apátság felépítéséhez, mely azonban befejezetlen maradt. Mindazonáltal a királyudvari apáti címet még a 20. században is adományozták. A török 1529-es hadjárata során Királyudvart is feldúlta. Ezután Jó János ciszterci apát 1531-ben a területet 50 évre zálogba adta. Ebben az időszakban pusztultak el végleg az épületek, köztük a templom maradványai is. 1990-ben már csak csekély falmaradványok látszottak.

Az 1529-es török pusztítás után sok kőre volt szükség az újjáépítéshez. Itt, Bécshez és Pozsonyhoz közel erre különösen alkalmas kemény mészkő volt kitermelhető. A fehértől az okkersárgáig váltakozó, gyakran kékes színű kő megmunkálva hasonló volt a márványhoz, így a reneszánsz és a barokk építészet igényeit maximálisan kielégítette. Kitűnő minősége miatt a „Kaisersteinnek” azaz Császárkőnek nevezték el. Ebből a kőből épült számos bécsi templom és palota, köztük a Hofburg és a Schönbrunni kastély több része, oltárok, lépcsők, kapuzatok is. Innen vittek követ a Stephansdom 1861-ben megkezdett újjáépítéséhez is.

A mai falut a 16. század végén alapították a heiligenkreuzi apátság kőfejtői. Első írásos említése 1576. június 13-án „Steinbruch am Leythaberg” néven történt. 1660-ban I. Lipót császártól a település kiváltságokat kapott, mely szerint lakói szabadok lettek és felmentést kaptak a katonaság ellátása alól. Ezeket a jogokat 1747-ben Mária Terézia is megerősítette. A kőbányászat fellendülése magával vonzotta a többi iparág megjelenését is. Az így kialakult élénk kereskedelem hatására a település vásártartási jogot kapott. A kereskedelem nyomában kialakult csempészet megakadályozására az egyik fióktelepen harmincad vámot alapítottak. Alighogy vége lett a Rákóczi-szabadságharcnak, 1711-ben itt is pestis pusztított. A helyi közösségre nagy terhet rótt 1809 júliusában a megszálló francia katonaság ellátása. A 19. század közepén a császári hadvezetés a Bruckban létesített katonai kiképzőtábor jelentős bővítését határozta el mely nagy területet érintett a falu határában is.

Az első világháború idején mintegy 3000 fős hadifogolytábor működött a falu alsó végén. Trianonig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott. 1921-ben Ausztriának ítélték, és Burgenland tartomány része lett.

1934-től a volt fogolytábor egy részén politikai foglyokat, szocialista, kommunista és szakszervezeti vezetőket tartottak fogva. 1938-tól Ausztria német megszállása után kibővítették. A második világháborúban ismét hadifogolytáborként működött. A legtöbb foglyot 1941 februárjában tartották itt fogva 73583 katonát, 970 tisztviselőt és 220 civilt. A nagy számú halottra való tekintettel a tábor közelében hadifogoly temető létesült. Egy 1955-ös dokumentum szerint 9584 szovjet hadifogoly halt itt meg.

1951. március 7-én a Burgenlandi Tartományi Gyűlés újra alapította Császárkőbánya községet. 1956-57-ben több ezer magyar menekültet szállásoltak el a volt fogolytábor barakkjaiban. 1971-óta Császárkőbánya a szomszédos Királyhida része. 2005-ben mintegy 280 lakos élt itt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1617-ben építették. 1683-ban Bécs török ostroma idején súlyos károkat szenvedett. 1692-ben renoválták, majd 1745-ben bővítették és barokk stílusban építették át. Az 1814. évi tűzvészben újra súlyosan megsérült, ezt követően 1825-ig állították helyre. A II. világháború és a szovjet megszállás újra súlyos károkat okozott benne, helyreállítása 1962-ben fejeződött be.
  • A plébánia épülete 1649-ben készült el.
  • A temető barokk kapuját a 17. század második felében építették.
  • A két pestiskereszt közül az egyiket 1646-ban Paul Cleritz, a másikat 1648-ban Ambrose Regondi olasz kőfaragómester készítette.
  • A Kőfaragó Múzeum 1990-ben létesült. Benne római érmegyűjtemény, lapidárium, kő megmunkálásra alkalmas szerszámok, fotók láthatók.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Kaisersteinbruch
A Wikimédia Commons tartalmaz Császárkőbánya témájú médiaállományokat.