Tök (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tök
Tök központjának légifotója a református templommal, a művelődési házzal és a Kisgöncöl Waldorf Iskola épülettömbjével
Tök központjának légifotója a református templommal, a művelődési házzal és a Kisgöncöl Waldorf Iskola épülettömbjével
Tök címere
Tök címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Budakeszi
Jogállás község
Polgármester Balogh Kálmán (független)[1]
Irányítószám 2073
Körzethívószám 23
Népesség
Teljes népesség 1289 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 56,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tök (Magyarország)
Tök
Tök
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 18° 43′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 18° 43′ 60″
Tök (Pest megye)
Tök
Tök
Pozíció Pest megye térképén
Tök weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tök témájú médiaállományokat.

Tök község Pest megye nyugati határa közelében, a Budakeszi járásban, a Budai-hegység és a Gerecse között elterülő Zsámbéki-medencében. A település központján áthalad az 1-es főutat, illetve az M1-es autópályát a 10-es főúttal összekötő 102-es főút. A Budai-hegység lélekszám szempontjából legkisebb települései közé tartozik; különlegessége még a környező településekkel összevetve az is, hogy nagyon kevés kivételtől eltekintve csak magyar nemzetiségű és református lakói vannak. A Budai-hegység egyik legjobb bortermő települése, a hosszú időkre visszatekintő helyi szőlész-borász hagyományokról a település szinte minden részén megtalálható, gyakran már muzeális jellegű, de ma is használatban tartott pincék árulkodnak.

Fekvése[szerkesztés]

Pest megye nyugati részén, Budapesttől 30 kilométerre nyugatra, a Zsámbéki-medence területén, Zsámbék mellett, attól 2 kilométerre északra található (illetve vele délnyugati irányból gyakorlatilag összeépült) település. A budapesti Óbudai-szigettel nagyjából megegyező földrajzi szélességen helyezkedik el, Komárom-Esztergom megye határán.

Közigazgatási területe hosszan elnyúlik északnyugat-délkeleti irányban. Legnyugatibb pontja a faluközponttól mintegy 2-2,5 kilométerre északnyugati irányban elterülő Anyácsai-tónál található, alig pár száz méterre a megye (már Zsámbék területére eső) legnyugatibb pontjától. Délkeleti irányban a közigazgatási terület mintegy 6-7 kilométerre nyúlik el a település központjától, déli határvonala mintegy 2 kilométer hosszban a Zsámbékot Páttyal összekötő országúttal esik egybe, legdélebbi pontja pedig alig pár száz méterre található Páty utolsó házaitól.

Külterületei szinte kivétel nélkül mező-, szőlő- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló területek. Különálló külterületi településrésze a központtól mintegy 3-4 kilométerre északnyugatra fekvő Anyácsapuszta – amely a második világháború végéig a Darányi család főúri birtoka volt, és még a 20. század utolsó éveiben is száz fő körüli lakossága volt, jelenleg azonban már leginkább lovasturisztikai vállalkozások telephelyei találhatók ott –, valamint a központtól kb. 5 kilométerre délkeletre, a pátyi határ közelében található Újmajor, ahol mezőgazdasági és ipari vállalkozások telephelyei sorakoznak.

Szomszédos községek Pest megyében: Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Zsámbék, Komárom-Esztergom megyében Szomor és Máriahalom. A közvetlenül nem határos települések közül a környezőek közé tartozik Tinnye, Budakeszi (járási székhely), Biatorbágy, Herceghalom, Gyermely és Úny.

Vízrajza[szerkesztés]

A település területén eredő vízfolyások jobbára a Békás-patakba folynak, csakúgy, mint a Budajenő területén eredő és Tök központjától északkeletre beletorkolló Budajenői-patak is; a Békás innen dél felé vezeti el a térség vizeit, majd Biatorbágytól Benta-patak néven halad a Dunáig, melyet Százhalombatta mellett ér el. A község közvetlen közelében, zsámbéki területen eredő, majd egy rövid szakaszon a két település határvonalát képező Bajna-Epöli-vízfolyás azonban már észak-északnyugat felé folyik, Sárisápnál éri el az Únyi-patakot, amely pedig mintegy 80 folyamkilométerrel feljebb, Tokod térségében ömlik bele a Dunába.

Közlekedés[szerkesztés]

Az 1-es és a 10-es út között fekszik a 102-es úton, ezenkívül a budapesti Szépilonánál elágazó Budakeszi útról is megközelíthető két irányban:

  • Budakeszin végighajtva, majd tovább Páty és Zsámbék érintésével, illetve
  • Budakeszi központjában jobbra elfordulva Telkin, Budajenőn és Perbálon keresztül.

Perbál 3, Tinnye 7, Piliscsaba és Pilisjászfalu 12, Budajenő 9, Telki 11, Biatorbágy 17,5, Herceghalom 10, Mány 12, Bicske 14,5, Páty 10, Budakeszi 18 km távolságra található.

A községnek vasútállomása nincs, legközelebb a 1-es vasútvonal herceghalmi állomása található, kb. 10 km távolságra a községtől.

Története[szerkesztés]

A település és környéke az itt talált leletek szerint már a római korban is lakott hely volt. A település központjától délkeletre található Rossz-tónál még ma is látható a kétlyukú, rómaiak által épített híd, és az általuk duzzasztott tó gátmaradványai. Ezen a hídon haladt át a „Nagy út"-nak nevezett római út, melynek egyes szakaszain a kőburkolat még ma is látható.

Az első ismert okleveles említés, amelyben a község neve beazonosíthatónak tűnik, 1278-ból származik: a kérdéses latin nyelvű oklevélben IV. László király 1278. február 21-én, a somogyi konvent korábbi oklevelét módosítva Illyei Ipolit fiai (Ugrin, Miklós, Bálint és Ipolit) részére adományoz egy „Fonou” nevű pusztaföldet, az okirat keltezésén pedig a „villa Tek” helységnév olvasható. Említi a települést, „Thewk” alakban 1467-ben a Pécsváradi Konvent okirata, majd 1490-ből azonos írásmóddal egy II. Ulászló által kiadott oklevél is, mely a Mátyás halála után Corvin Jánosnak adományozott birtokok közt említi a falut.

Később a török kori adójegyzékekben is gyakran szerepelt a falu neve, mint a budai szandzsákhoz tartozó települések egyike. A török megszállást sikerült átvészelnie – feltehető, hogy komolyabb veszedelmek idején a lakosok a Nyakas-hegylábainál sűrűn sorakozó pincékben találtak rejtekhelyet –, így 1690-ben az egész pilisi járás második legnépesebb települése volt. Tök lakossága 1621 óta folyamatosan a református keresztény vallást gyakorolja, és a lakosok az eltelt évszázadok alatt is végig reformátusok maradtak, leszámítva néhány ide költözött, katolikus vallású muzsikus cigány családot és leszármazottaikat. A település lélekszáma az utóbbi 200 évben alig változott.[3]

Tök település szőlő- és borkultúrája évszázadok óta híres, a szőlőhegy öreg pincéi és pincesora érdekes látnivaló ma is. Itt működik, a település legnagyobb borászataként a Nyakas Pince, amely a Zsámbéki-medence és az Etyek–Budai borvidék egyik legjelentősebb szőlő- és borgazdasága is egyben.

Nevének eredete[szerkesztés]

Tök település nevének eredete nem teljesen tisztázott, de feltehetőleg nem függ össze a tök nevű növénnyel. Valószínű, hogy régebben a település nevét hosszú ő-vel, „Tők” formában ejtették, erre utalhat az is, hogy az idegen (főként latin és német) nyelvű átiratok változatos formában próbálták rögzíteni a név közepén lévő magánhangzót. A településnév néhány történelmi írásmódja a teljesség igénye nélkül: villa Tek, Toki Falv, Thek, Thewk, Possessiones Thewk, Tseckh, Tőckh, Tök, Töke, Tőkh, Teök, Tők, Tökk.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Történelmi emlékek, szakrális művészet, egyéb nevezetességek[szerkesztés]

Múzeumok, kiállítóhelyek, galériák[szerkesztés]

  • Pajta Galéria (Kossuth Lajos utca 16.)

Egyéb épületek, kastélyok, házak[szerkesztés]

  • A Pettler-ház műemlék épülete (Kútvölgy tér 5.)
  • Művelődési ház (Kútvölgy tér 15.)
  • Népi lakóházak a község több pontján
  • Kőboltozatú présházas, 100-200 éves lyukpincék az egykori járványkórház környékén, a szőlőhegyi védett pincesoron és az Aligváromban

Természeti értékek[szerkesztés]

Vendéglátóhelyek[szerkesztés]

Önkormányzat[szerkesztés]

A magyarországi rendszerváltás előtti évtizedekben Tök község nem rendelkezett önálló tanácsi hivatallal, a település közigazgatási ügyeinek ellátása Zsámbék–Tök Közös Tanácsának feladata volt. [Tök részint ennek köszönheti németországi testvérközségi kapcsolatát, hiszen miután a zsámbékiak az 1980-as évek végén partnerkapcsolati megállapodást kötöttek azzal a Wettenberg településsel, ahova 1946-ban a kitelepített zsámbéki svábokat telepítették, pár évvel később a tökiek saját testvértelepülési szerződéssel is kapcsolódtak a megállapodáshoz.]

1997-től a település polgármestere Baksa László volt, aki az 1998-as önkormányzati választáson megerősítette pozícióját, a Magyar Igazság és Élet Pártja jelöltjeként, az egyetlen ellenjelölttel, a független ifj. Balogh Kálmánnal szemben. Baksa 1999 elején, akkori alpolgármesterével közel egy időben lemondott, így a helyét az 1999 tavaszán lefolytatott időközi választás eredményeként Balogh Kálmán foglalhatta el. A 2002-es önkormányzati választáson mégis ismét Baksa nyerte el a polgármesteri címet, csakúgy, mint 2006-ban [ez utóbbi választáskor a MIÉP olyan jelöltjeként, akinek az indulását a Fidesz-KDNP koalíciója is támogatta.

Testvértelepülések[szerkesztés]

A partnerkapcsolat előzménye, hogy Zsámbék és Tök Közös Tanácsa még az 1980-as években partnerkapcsolatot kötött a németországi településsel, mert az 1946-ban kitelepített zsámbéki svábok jelentős részét oda telepítették le. A kapcsolathoz a rendszerváltással önálló településsé vált Tök 1996-ban csatlakozott, egy testvérközségi megállapodás németországi aláírásával, majd a megállapodást a következő évben, 1997. július 9-én Magyarországon is aláírták.[7]

Kiadványok[szerkesztés]

Helyi média[szerkesztés]

Tök község helyi lapja a Töki Hírek, amely 1997. februárjában jelent meg először, önkormányzati kiadványként, felelős kiadója azóta folyamatosan a mindenkori hivatalban lévő polgármester. Az alapításkori szándék szerint kéthavi megjelenésű periodika lett volna, de eddig még egyetlen évben sem jelent meg négynél több lapszáma, és akadt olyan esztendő, amikor csupán egy vagy két szám jelent meg belőle, az év utolsó hónapjaiban. Eleinte az újság 4 oldalas terjedelmű kiadvány volt, 2004-től már többnyire 8 oldalasak voltak a lapszámok. A 2015-16 téli lapszámtól kezdte 16 oldalon számol be a település híreiről.

A helyi könyvtárban elérhető lapszámok többségének szerkesztője Tamássy Teréz volt, az ő neve kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve az 1997-es első évfolyamtól a 2007-es XI. évfolyamig fel-felbukkan a lap impresszumában; ez időszak alatt más szerkesztő nincs nevesítve egyik hozzáférhető számban sem. Amelyik lapszámban ezen időszak alatt nem ő szerepel szerkesztőként, annak a számnak az impresszuma hiányosan, szerkesztő megjelölése nélkül jelent meg, vagy pedig szerkesztőként és a lap kivitelezőjeként is egy gazdasági társaság neve lett benne feltüntetve. A 2008-2011 között megjelent lapszámoknál szerkesztőt nem tüntettek fel az impresszumban [ha egyáltalán volt impresszum], a kiadó önkormányzat megnevezésén és a felelős kiadó személyén felül egyedül a nyomdai előkészítést végző Rezessy Szabolcs neve szerepelt ezen lapszámok impresszumában.

A 2011. évi első, januári és a 2015-16 téli lapszámok között egyetlen lapszám sem található meg a helyi könyvtár archívumában, így elképzelhető, hogy ez idő alatt végig szünetelt a lap megjelenése, ez azonban még tisztázást igényel. A 2015-16 téli és 2016 tavaszi lapszámokat Pataki Ildikó szerkesztette, e két lapszám már 16 oldalas terjedelemben, és teljes terjedelmében színes kivitelben készült el.

Helytörténeti kiadványok a településről[szerkesztés]

  • Betfia László: Tök község földrajza, Közlemények a debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből, 1940.
  • Kecskeméti Károly: Tök község parasztsága az Urbáriumtól az úrbéri per végéig, 1770–1879., Petőfi Emlékkönyvtár és Művelődési Ház, Tök, 2009.
  • Czene Attila (szerk.): Történelmi forrásgyűjtemény Tök község (Pest megye) levéltári forrásaiból 1848-ig. Tök, 2015.
  • Kemény Attila: A társas élet szokásai a töki szőlőhegyen. Töki Helytörténeti Füzetek 2., 2015.
  • Böhm András (szerk.): A Nyakas-tető természeti képe. Töki Helytörténeti Füzetek 3., 2015.
  • Ónodi Szabó István: Tárgyi emlékek Tök múltjából, Függeléke: Kemény Attila: A töki templom festett famennyezete. Töki Helytörténeti Füzetek 4., 2015.
  • Czene Attila (szerk.): Így emlékszem. Szabó Lajosné Vecsei Margit, Sütő Istvánné Nagy Irén és Farkasdi István mesélnek a múltról. Töki Helytörténeti Füzetek 5., 2015.
  • Kemény Attila: Tök község kulturális és természeti értékei. 2015.
  • Schwarcz Gyula: Tök turisztikai térképe. 2015.
  • Bereczky Zoltán (szerk.): Töki református templom mennyezetkazettáinak színezője. Kortárs Képzőművészetért 2004 Alapítvány, keltezés nélkül.

Híres szülöttei, lakosai[szerkesztés]

Érdekességek[szerkesztés]

  • 1922-ben a településen is gyűjtött népdalokat a Zsámbéki-medencét érintő népdalgyűjtő körútja során Kodály Zoltán.[9]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tök települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Tök Anno digitális képtár. (Hozzáférés: 2016. július 17.)
  4. Czene Attila (szerk.): Történelmi forrásgyűjtemény Tök község (Pest megye) levéltári forrásaiból 1848-ig. Tök, 2015.
  5. Tök község értéktára a település honlapján (Elérés: 2016-06-19)
  6. Wettenbergi kapcsolat. Töki Hírek, I. évf. 2. szám, 1997. május, p01.
  7. Baksa László: Vendégeink voltak. Töki Hírek, I. évf. 3. szám, 1997. szeptember, p01.
  8. Pataki Ildikó: Sokszínű életünk. Töki Hírek, 2015-16 tél, p06-07.
  9. Kodály Zoltán 1922-es gyűjtéséből. (Hozzáférés: 2016. július 17.)

További információk[szerkesztés]