Kerepes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kerepes
Kerepes címere
Kerepes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Gödöllői
Kistérség Gödöllői
Jogállás város
Polgármester Franka Pál Tibor (Ö.K.E.)[1]
Irányítószám 2144 (Szilasliget: 2145)
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 9943 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 414,24 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 24,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kerepes  (Magyarország)
Kerepes
Kerepes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 33′ 38″, k. h. 19° 16′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 38″, k. h. 19° 16′ 60″
Kerepes  (Pest megye)
Kerepes
Kerepes
Pozíció Pest megye térképén
Kerepes weboldala

Kerepes város Pest megyében, a Gödöllői járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3-as főút vonalán található Budapest és Gödöllő között félúton; a fővárosi Clark Ádám tértől 20 km-re. Legnagyobb önálló nevű településrésze Szilasliget. A 8-as HÉV keresztezi, és a Szilas-patak is átfolyik rajta. A Gödöllői-dombság erdői veszik körbe, a környező dombok közt találjuk a 328 méteres Bolnokát.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen sok régészeti lelőhelyet tártak fel itt, leleteik az újkőkortól kezdődnek. A Csörsz-árok egy szakasza a településtől északra húzódik.

Első okleveles említése 1148-ban, „kerepesi-rév”-ként (kerep: régi magyar szó; jelentése: hajó, csónak). 1400-as évek elején épülhetett a Szent Miklós templom.

1596-ban a tatárdúlás során a lakosság teljes egészében elmenekült, vagy elpusztult, s csak később, 1620-ban épül újra a falu. 1690-es évektől kezd megint benépesülni magyar és német telepesekkel. Kerepes németsége több vonulatban került a településre. Mária Terézia idején, de már korábban is éltek németek kerepesen. Biztosan állíthatjuk, hogy az 1686 utáni hadszíntérré és átvonulási területté vált környék elnéptelenedett, lakossága elmenekült. Kerepesre német családok érkeztek 1690 után ez bizonyított tény. Benkovics Ágoston 1691. április 3-án kelt leveléből, kitűnik, az ő utalása melyben arra mutat rá, hogy kezdetét vették kerepesen az építkezések. Dwornikowich Mihály váci püspök már 1695. június 14-én kelt utasításában letiltja a kerepesieket a Pusztatarcsai birtokok használatától. Az 1699-es összeírásban a német családfők száma 57%, a magyar családfőké 43%. Kerepes német és magyar lakossága elhagyta faluját 1703-ban, melynek súlyos indítékát ma még csak sejtjük. Gondolunk a SzentendreBudaRáckeve környéki rácok pusztító portyáira, amelyek Vácig, Veresegyházig, Fótig, Kókáig, Tápiószecsőig és Szentmártonkátáig hatoltak el. A Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság elmenekült. Csak a váci járásból az 1703-as évhez képest 15 falu hiányzik, főleg Pest körül hatalmas ívben: Dunakeszi, Kerepes, Nagytarcsa, Pécel, Maglód, Ecser stb. mind lakatlan. És ez már így is maradt az 1711. április 30-án megkötött szatmári békéig, addig is a falu üresen állt, elhagyott volt. A régi lakosok közül Ellenpocher Tamás, Horváth András, Schempigl György ás Spielman Gáspár családja, mindössze négy család tért vissza Kerepesre. Az egyik ilyen az a legrégebbi ma is megtalálható kerepesi családnév az Ellenbacher. Az 1690 után elkezdődött szervezett telepítési programok során magyar, német és szlovák családok települtek ide. 1719-től Grassalkovich Antal tulajdonába kerül Kerepes. Ekkortól kezdődött az egyházi anyakönyvezés is. A három nyelv viszonya a XVIII. század második felében úgy alakult, hogy a magyar egyre inkább előtérbe került, tekintet nélkül arra, hogy a nevek alapján a lakosságnak csak 45 százaléka volt eredetileg is magyar. Ezt támasztja alá a helyi közigazgatás magyar és latin nyelve. A szlovák nyelv tartotta pozícióit mintegy egyharmad részben, bár nyilván a szlovák lakosság ekkorra már szintén kétnyelvűvé vált. Az 1779-es és 1842-es canonica visitatiók szerint Kerepes egyházi nyelve 1830-ig német és szlovák volt ezt követően magyar is. A környéken éltek Petőfi Sándor rokonai, s maga a költő is többször megfordult a faluban (ezt emléktábla őrzi). A 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Klapka György és Aulich Lajos tábornokok állomáshelye volt Kerepes.

1867-ben magyar királyi koronabirtok lett. 1882-ben épül megépül a HÉV-vonal Keleti pályaudvar és Kerepes között. 1911-ben villamosították a HÉV vonalát, és a vonalat kibővítették. Az új végállomás Gödöllő lett. 1970-től a HÉV pesti végállomása az Örs vezér tere lett.

1978. december 31-én Kistarcsát és Kerepest Kerepestarcsa néven egyesítették. 1994. december 11-étől Kerepes és Kistarcsa ismét önálló települések lettek. Kerepes az ezredfordulót követő években sokáig hiába próbálkozott a városi cím megszerzésével, végül 2013. július 15. napjával nyilvánították várossá.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepomuki Szent János-szobor
  • Kerepes és Mogyoród határában épült a Magyar Forma-1-es futam helyszíne, a Hungaroring.
  • Templomrom, a Kálvária dombon
  • Római katolikus templom (szecessziós – épült: 1911-1912)
  • Műemlék Nepomuki Szent János-szobor a temetőben
  • Tiszttartói ház és magtár
  • Magyarország első Shaolin-temploma
  • A híres írónő, Szabó Magda Kerepesen töltötte élete utolsó éveit, itt érte a halál 2007. november 19-én.

Testvértelepülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hořice, Csehország
  • Pabianice (Lengyelország)
  • Alsó-Bodok (Szlovákia)
  • Oroszhegy (Erdély)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kerepes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A köztársasági elnök 325/2013. (VII. 10.) KE határozata városi cím adományozásáról (pdf). Magyar Közlöny 2013. évi 118. szám, 64033. oldal, 2013. július 5. (Hozzáférés: 2013. július 13.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]