Szatmári béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyarország a szatmári béke korában
A majtényi kuruc fegyverletételt jelző emlékmű a Kismajtény és Domahida közötti vasútállomás mögött áll[1][2](2007)

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 29-30 között kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen az orosz I. Péter orosz cárral tárgyalt. A szatmárinak nevezett béke aláírására 1711. április 29-én Nagykárolyban került sor Károlyi Sándor a kuruc haderő főparancsnoka és Pálffy János horvát bán, a Habsburg-uralkodó magyarországi haderejének főparancsnoka között, majd ezt követően április 30-án Károlyi Sándor a szövetkezett magyar és erdélyi rendek képviseletében és a demoralizált, rosszul felfegyverzett, bom­lófélben lévő kuruc hadak a majtényi síkon végleg letették a fegyvert a labancok előtt. A szabadságharc küzdelmeit lezáró békekötés kimenetele egy kompromisszum lett a rendiség és a felvilágosult abszolutizmus között, amely egészen 1848-ig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül. [3]

Előzményei[szerkesztés]

1683-tól a második bécsi ostromot követően a török uralom alóli felszabadító ​​háború során, a Habsburgok meghódíthatták a Magyar Királyság azon területeit, amelyek korábban 1699-ig oszmán felséghatóság alatt voltak. Azonban az osztrákok ellen, akiket pedig eredetileg felszabadítóként fogadtak a magyarok, 1703-ban lázadás tört ki Magyarország északkeleti részén. 1703. május 12. keltezéssel Rákóczi Ferenc fejedelem és Bercsényi Miklós gróf kiadta a „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó „Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós…” kezdetű breznai kiáltványt, amellyel elkezdődött a szabadságharc.

Philipp Rugendas: Kuruc lovas – rézmetszet

I. József magyar király a spanyol örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. Az Udvari Haditanács elnöke,a törökverő Savoyai Jenő 1710-ben visszarendelte Sigbert Heistert és egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári haderő élére. A Haditanács rendelkezése értelmében Heisternek azonnal át kellett adnia a hadi pénztárt, a hadi irodát a törzzsel az új császári főparancsnoknak, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.[4]

Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, ahol megállapodtak, hogy Pálffy háromheti fegyverszünetet enged, Rákóczi pedig a királyhoz fordul egy levéllel, melyet Károlyi visz föl Bécsbe.[5] 1711. február 21-én a fejedelem Lengyelországba utazott, hogy az orosz cárral tárgyaljon, amely után azonban már soha többé nem tért vissza Magyarországra.[6] Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. 1711. április 26-án Kassa őrsége, Károlyi rábeszélésének engedve, egyetlen puskalövés nélkül behódolt báró Ebergényi László császári altábornagy seregeinek.

A békeszerződés ratifikálása[szerkesztés]

Comes Joannes Pálffy és Carolus Locher de Lindenheim haditanácsos aláírásai az okmányon
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal

Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze. A béke büntetlenséget ígért a kurucok számára. A szövetkezett magyar rendek 1711. április 27-ikén „gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulansok Szatmárt a templumban, a ki az előtt prófontház volt ”, ahol Károlyi Sándor nyitotta meg az ülést és a rendek ott elfogadták a békességet, mintsem „számkivetettek legyenek”. Április 29-ikén végleg elkészült a békeokmány szövege, amelyet Pálffy János és Locher Károly haditanácsos alá is irtak.[7] A majtényi síkon április 30-án tették le a kurucok a fegyvereiket és zászlóikat, ahol a 149 zászlót leszúrták a földbe, letették a hűségesküt az akkor már két hete halott I. József német-római császárra, magyar és cseh királyra, ám a fegyvereiket megtarthatták és bántatlanul elvonulhattak.[8] A nemesség képviselői a szerződést Szatmárnémetiben a Vécsey-palota helyén egykor állt épületben írták alá. Az aláírás támaszául szolgált ún. „szatmári-asztal”-t,[9] amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik. Ugyanott őrzik azt a feszületet is, amely az asztalon állt a békeszerződés aláírásakor.[10]

Az erdélyi és a magyar rendek képviselői, 44 (egyes források szerint 45) kuruc tanácsúr és tiszt, május 1-én írta alá a béke oklevelét, amelyen még az utolsó percekben is javítottak. Pálffy János május 2-án jelentette Savoyai Jenőnek, az Udvari Haditanács elnökének: „Sok fáradsággal, sok jó és rossz szóval s a szövetségesek által újra támasztott kételyek és nehézségek eloszlatása után sikerült elvégre a szerződésbe idemellékelt békepontokat elfogadtatni velük”.[11].

Az okirat ratifikálására május 26-án Bécsben került sor.[12][13] A leendő új magyar király a Habsburg-házból származó osztrák főherceg III. Károly, 1711. július 20-án erősítette meg ünnepélyesen Barcelonában a megszületett békét.[14] 1712 elején Bécsbe érkezése után, a legelső dolgainak egyike volt Magyarország teljes kibékítése, koronázó országgyűlést hirdetett, majd 1712. május 22-ikén Pozsonyban megtörtént a koronázása. Ez volt az első olyan rendi gyűlés, amelyen az uralkodó és a magyar rendek megkezdték a szatmári megegyezés elvi talaján a közös viszony újraértelmezését.[15][16]

..így végződött a magyar háború, e békekötéssel, amelynek eredetijét kezeimbe tevék le. Sohasem tulajdonítám ezen eseményt a nemzet könnyelműségének, hűtelenségének, avagy végre személyemtől való elfordulásának: mert hiszen, hogy hozzám ragaszkodott, annak folyvást a legmegindítóbb jeleit adta.
II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól a végéig (1711), 298. oldal[17]

Rákóczi egy zászló alá tudta hívni a különböző vagyoni és társadalmi helyzetben lévő embereket és a magyarok mellett az országban élő nemzetiségeket, köztük a szlovákokat, a románokat és a ruszinokat. Fő célja az volt, hogy diplomáciai eszközökkel elérje a francia–magyar szövetség hivatalossá tételét, Magyarország sorsa pedig egy nemzetközi konferencián dőlhessen el.[18]

Mészáros Kálmán hadtörténész véleménye szerint, Károlyi jó békét kötött Rákóczi ellenében.[19] Magát a békeokmány egyik eredeti példányát, az Osztrák Állami Levéltárban őrzik.[20] Egy másik ismert eredeti példánya pedig antikváriumi forgalomból a 19. században került a bécsi közgyűjteménybe.[21]

A szerződés legfontosabb intézkedései[szerkesztés]

  • megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
  • a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
  • a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
  • vallásszabadságot ígérnek
  • Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdag) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról, fenntartották Magyarország és Erdély alkotmányát, de nem egyesítették a két országrészt.[22]

A szatmári béke eredményei[szerkesztés]

  • Közkegyelmet biztosított.
  • A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
  • Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
  • A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szatmári béke emlékoszlopa A majtényi fegyverletétel emlékműve. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  2. A Rákóczi–megemlékezés a majtényi síkon. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  3. Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014) A rendiség és a szatmári béke. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  4. R. Várkonyi Ágnes: Esélyek és alternatívák a szatmári béketárgyalásokon 1710–1711. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  5. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Pálffy tárgyalásai Károlyival és Rákóczival. A szatmári békekötés és a majtényi meghódolás.. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  6. 1711. február 21.. Rubicon. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  7. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története - József király halála. A szatmári béke., 1895. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  8. Laczlavik György – Németh István: II. Rákóczi Ferenc pecsétjei. Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  9. A “szatmári asztal” is látható a füzérradványi Károlyi-kastélyban Archiválva 2018. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, nemzetimuemlek.hu
  10. A Szatmári-feszület a füzérradványi Károlyi-kastélyban. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  11. Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi. Akadémiai Kiadó, 1991. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  12. Oross András: A szatmári béke. Magyar Nemzeti Levéltár. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  13. Czigány István: A kuruc állam katonai helyzete és a szatmári béke (pdf). Hadtörténelmi közlemények. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  14. Kalmár János: III.Károly és Magyarország 1711-ben, Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám pp. 47. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  15. Forgó András: Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével. Veszprém Megyei Levéltár. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  16. Szalay József- Baróti Lajos: A magyar nemzet története III. Károly. (1711–1740.) (html). (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  17. II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól a végéig (1711). (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  18. 1711. április 30. | Majténynál a kurucok leteszik a fegyvert, rubicon.hu
  19. Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként
  20. Honismeret, 39. évf. 4. sz. (2011.), epa.oszk.hu
  21. Mészáros Kálmán: Szatmár és Nagymajtény, 1711-2011, Honismeret 2011/4. Honismeret. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  22. Magyarország beilleszkedése a Habsburg Birodalomba
  23. R. Várkonyi Ágnes: Rálóczi tanulmányok - Végig nem vitt viták: A Szatmári béke a történetírásban pp. 299. L’Harmattan Kiadó. (Hozzáférés: 2020. január 6.)

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]