Nagymajtény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagymajtény (Moftinu Mare)
A majtényi sík a szatmári béke emlékművével
A majtényi sík a szatmári béke emlékművével
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Kismajtény
Irányítószám 447206
SIRUTA-kód 138262
Népesség
Népesség 900 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 439
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 119 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagymajtény (Románia)
Nagymajtény
Nagymajtény
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 40′ 35″, k. h. 22° 39′ 22″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 35″, k. h. 22° 39′ 22″

Nagymajtény (románul Moftinu Mare, németül: Großmaitingen) falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykárolytól 14 km-re keletre a Kraszna bal partján fekszik, Kismajtényhoz tartozik, melytől 5 km-re keletre van.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve valószínűleg szláv eredetű, korábbi alakja Mochtin lehetett.

Története[szerkesztés]

1330-ban Mothen néven említik először, 1348-ban Mothen, 1387-ben Mahtin, 1490-ben már Maythen Oppidum alakban írják.

Hajdan nevezetes község volt, a 14. században már egyházas hely volt.

1360-ban földesurai Miklós és Petten, Szántai (Zanthoui) Tomay fiai.

1390-ben a Báthori-család tagjaié, akik 1417-ben újabb részt kaptak benne. Ettől kezdve az Ecsedi uradalomhoz tartozott, és annak egyik középpontja volt. Hozzátartozott Dob, Zsadány, Ombod, Amacz, Bazán, Givács, és Szentmiklós.

1609-ben a Báthoryak magvaszakadása után királyi birtok lett.

1638-ban mezővárosi kiváltságai voltak, de a 17. század közepétől ismét az ecsedi uradalomhoz csatolták, és a Bethlenek, majd a Rákócziak birtoka volt. 1647-ben egy itt álló udvarházat említenek a források. II. Rákóczi Ferenc 1698-ban elzálogosítja báró Károlyi Sándornak.

1711. április 30-án[2] a falu melletti síkságon (a későbbi Kismajtény ugyanis ekkor még Nagymajtényhoz tartozó puszta volt) tette le zászlóit a császári főparancsnok előtt a kuruc hadsereg.

Károlyi Sándor zálogjogon a szatmári béke után is megtartotta, de csak fia, Károlyi Ferenc szerzi meg végleg a Rákóczi-örökös Aspremontoktól (1746). A háborúk által nagyon megviselt községből a még itt lakó kevés reformátust Károlyi Sándor Börvelybe telepítette, helyükre pedig Württembergből hozott svábokat.

A majtényi kuruc fegyverletétel

1791-ben a község nagy része a templommal együtt egy nagy tűzvészben leégett.

1900-as évek elején gróf Károlyi Lajos birtoka volt.

1910-ben 1894, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.

Források[szerkesztés]

Itt születtek[szerkesztés]

  • Vajthó László (Nagymajtény, 1887. június 21. – Kecskemét, 1977. december 23.) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa.
  • Kese György (Nagymajtény, 1906. november 6. – Kolozsvár, 1977. november 27.) orvos, nőgyógyász, orvosi szakíró.
  • Hegyi Endre (Nagymajtény, 1916. április 9. – Budapest, 1995. július 14.) költő, műfordító, nyelvész.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. A legtöbb kézikönyv és lexikon hibásan május 1-jére teszi a zászlóletételt. A helyes dátumra lásd: A szatmári béke története és okirattára. Közzétette, történeti bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Lukinich Imre. (Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek.) Bp., 1925. 139–140. és főként 351. (magának Pálffy Jánosnak május 2-i jelentése a régens királynéhez!)