Bogdánd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bogdánd (Bogdand)
Bogdánd református temploma
Bogdánd református temploma
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Községközpont Bogdánd
Beosztott falvak Bábca, Szér, Szilágykorond
Polgármester Aurel Bojan
Irányítószám 447060
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 137130
Népesség
Népesség 948 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 1057
Község népessége 2872 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 163 m
Terület 82,94 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bogdánd (Románia)
Bogdánd
Bogdánd
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 24′ 55″, k. h. 22° 55′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 55″, k. h. 22° 55′ 48″
Bogdánd weboldala

Bogdánd (románul Bogdand) falu Romániában Szatmár megyében, Szilágycsehtől 21 km-re nyugatra, Szatmárnémetitől és Zilahtól egyaránt 60 km-re.

Története[szerkesztés]

A falumúzeum

Bogdánd nevét az oklevelek 1383-an említették először, Bogdand néven. 1454-ben Magdand, 1475-ben Bagdan, 1543-ban Baghdand, 1547-ben Bogdan, 1553-ban Bogdaan formában írták nevét.

1383-ban Mária királynő Jakcsi mester 5 fiának; Györgynek, Istvánnak, Andrásnak, Dénesnek és Dávidnak adományozta. Később a birtokot Jakcsi László Drágfi Bertalannak zálogosította el. 1451-ben egy birtokperben Kusalyi Jakcs László fiai András és László ellenében Báthory Szaniszló fiának Istvánnak ítélték. 1543-ban a birtok Jakcsi Mihály és panaszi Pázmány Péter között oszlott meg. 1505-ben Kusalyi Jakcs László és neje Krisztina és fiuk György itteni birtokrészüket elzálogosították Bélteki Drágfi Györgynek és Jánosnak. 1570-ben I. Miksa király új adományul Jakcsi Boldizsárnak és Kusalyi Jakcs Mihálynak adta a birtokot. 1703-ban Wesselényi István Közép-Szolnok megyei főispán birtokának írták.

1890-ben végzett összeíráskor 840 lakosa volt, melyből 831 magyar, 9 oláh, ebből 8 görög katolikus, 816 református, 16 izraelita. A házak száma 195.

A 20. század elejei feljegyzések a falu jellegzetességeként írták le a házak ablakainak rikító kék színre festését, és több helyen a házak tövét is kék sáv futotta körül.

A Kőtető hegycsúcson a 20. század elején még kivehető volt egy 40 méter hosszú, és 25-30 méter széles négyszögű vár alapfala is. A néphagyomány ennek eredetét a 13. század, és a 14. század körüli időkre tette.

Földházak nevű határrészéről azt tartották, hogy az a tatárok idején lakott hely volt.

Nevezetességek[szerkesztés]

Népviseletek, népszokások[szerkesztés]

Bogdánd férfi lakosainak nyári öltözete még az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején is határtalanul bő, ránczos gatya, fehér perklis ing, elöl cifrázott, sötétkék mellény és szalmakalap volt. A legények szalmakalapján kék szalag futott körbe, s kakastoll díszítette. A férfiak télen "kozsókot", fehér gubát és sapkát vagy csárdás kalapot viseltek. A lábbelijük télen-nyáron a csizma; bocskort csak szántáskor kötöttek.

A nők számtalan ráncú, csinos pendelyt, cifrázott mellényt, fekete alapszínű s rózsásszélű rojttal díszített hosszú nyakkendőt viseltek, melyet a derékon úgy kötöttek át, hogy a rojt csaknem lábikráig ért, valamint fekete alapszínű, virágos szélű rojtnélküli fejkendőt, hosszú és széles, szépen ránczolt kötőt, könyökig érő, hullámokba vasalt nagy buggyú, s a könyöknél a karhoz feszült ingujjat.

A lányok öltözete is hasonló volt, csak a nyak- és fejkendő rikító színe ütött el a férjes nők ruházatától.

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 133–142. o. Online elérés
  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

További információk[szerkesztés]