Tasnádcsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tasnádcsány (Cean)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Sződemeter
Irányítószám 447282
SIRUTA-kód 138832
Népesség
Népesség 275 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 54
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 197 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tasnádcsány (Románia)
Tasnádcsány
Tasnádcsány
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 26′ 40″, k. h. 22° 31′ 14″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 40″, k. h. 22° 31′ 14″

Tasnádcsány (románul: Cean) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése[szerkesztés]

Tasnád városától délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

Tasnádcsány (Csán) nevét az oklevelek 1244-ben említették először Chan néven.

1261-ben Chaan', 1275-ben Csen, Chen, 1329-ben Chan, 1479-ben Chaany, 1588-ban Czian, Chian, 1733-ban Csán néven írták nevét.

1244 előtt Chan Csányi Gerla részbirtoka volt, aki e birtokát 1244-ben - hálából, mert szükség idején őt kitartották - a Szente-Mágócs nemzetséghez tartozó Andrásnak, Péternek, Sándornak és Istvánnak adták át.

1275-ben IV. László király a Csehen nevű puszta földet, mely az utód nélkül elhalt Gela szolnoki várjobbágyé volt a Káta nemzetséghez tartozó Panit fia Ábrahám comesnek adományozta.

1538-ban Csány település részbirtokosa Álmosdi Csire Ferenc volt.

Csány 1588-ig Peéri Thyw (?) Boldizsár birtoka volt, kinek halála után a birtok a kincstárra szált. 1588-ban Báthori Zsigmond fejedelem Fadjasi Horváth Gábort és nejét Zetheni Német Zsófiát iktatta be Csány birtokába.

1715-ben 135 lakost számoltak össze a településen, ebből 117 magyar, 18 román volt.

1750-ben 158 görög katolikus lakosa volt.

1799-ben a település birtokába Nagy-Károlyi Károlyi Antalt iktatták be.

1847-ben 316 lakosa volt, melyből 2 római katolikus, 281 görög katolikus, 23 református, 10 izraelita.

1890-ben Tasnádcsánynak 275 lakosából 40 magyar, 35 német, 200 román volt, melyből 25 római katolikus, 203 görög katolikus, 33 református, 13 izraelita. A házak száma ekkor 63 volt.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, előbb Közép-Szolnok vármegye, majd 1877-1919 között Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 482 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 327 román és magyar nemzetiségű lakos lakta. A magyarok a lakosság 21,7%-át alkotják.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus kőtemploma 1891-ben készült el. Fatemploma 1700-ban épült, külön érdekessége volt, hogy hogy deszkáit nem fűrészelték, hanem fejszével faragták méretre.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 225–230. o. Online elérés
  • Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv.