Girókuta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Girókuta (Giorocuta)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Alsószopor
Irányítószám 447292
SIRUTA-kód 138958
Népesség
Népesség 747 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 4
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 171 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Girókuta (Románia)
Girókuta
Girókuta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 26′ 00″, k. h. 22° 47′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 00″, k. h. 22° 47′ 53″

Girókuta (románul: Giorocuta) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése[szerkesztés]

Tasnád várostól délkeletre fekszik a Kraszna partján.

Története[szerkesztés]

Nevét az oklevelek 1423-ban említették először Girokuta néven, 1466-ban Gyrolthkwtha, Gyrolthkutta, 1475-ben Giroltkuta, Gerothkwtha néven volt említve.

1423-ban Zsigmond király beiktató parancsára a váradi káptalan Kusalyi Jakcsi György fiának dénesnek Girókuta szolnoki birtokába iktatja be György másik fiát Jánost, és annak nejét Annát és fiait Lászlót és Györgyöt.

1543-ban a település Sarmasági István és Mihály birtokának volt írva.

1551-ben Girokuta egy részét Sarmasági Borbálának ítélték oda.

1570-ben Sarmasági Borbála Gyerőmonostori Kemény Jánosné birtoka, kiről az fiútestvéreire szállt.

1601-ben Kövesdi Sarmasági Zsigmond végrendeletében mostoha fiaira Jósika Zsigmondra és Gáborra hagyta itteni birtokát.

1641 és 1721 közötti években Kemény János szerezte meg Girókutát.

1847-ben Girókuta 845 lakosából 689 görög katolikus, 156 református.

1890-ben a település 722 lakosából 58 magyar, 1 tót, 635 oláh, 28 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 6 római katolikus, 660 görög katolikus, 31 református, 25 izraelita volt.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 744 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 845 többségében román nemzetiségű lakos lakta.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Görög katolikus temploma 1800-ban épült. Anyakönyvet1826-tól vezetnek.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 434–438. o. Online elérés