Girókuta
| Girókuta (Giorocuta) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Szopor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Alsószopor |
| Irányítószám | 447292 |
| SIRUTA-kód | 138958 |
| Népesség | |
| Népesség | 747 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 4 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 171 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Girókuta
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 26′ 00″, k. h. 22° 47′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 00″, k. h. 22° 47′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Girókuta (románul: Giorocuta) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.
Fekvése[szerkesztés]
Tasnád várostól délkeletre fekszik a Kraszna partján.
Története[szerkesztés]
Nevét az oklevelek 1423-ban említették először Girokuta néven, 1466-ban Gyrolthkwtha, Gyrolthkutta, 1475-ben Giroltkuta, Gerothkwtha néven volt említve.
1423-ban Zsigmond király beiktató parancsára a váradi káptalan Kusalyi Jakcsi György fiának dénesnek Girókuta szolnoki birtokába iktatja be György másik fiát Jánost, és annak nejét Annát és fiait Lászlót és Györgyöt.
1543-ban a település Sarmasági István és Mihály birtokának volt írva.
1551-ben Girokuta egy részét Sarmasági Borbálának ítélték oda.
1570-ben Sarmasági Borbála Gyerőmonostori Kemény Jánosné birtoka, kiről az fiútestvéreire szállt.
1601-ben Kövesdi Sarmasági Zsigmond végrendeletében mostoha fiaira Jósika Zsigmondra és Gáborra hagyta itteni birtokát.
1641 és 1721 közötti években Kemény János szerezte meg Girókutát.
1847-ben Girókuta 845 lakosából 689 görögkatolikus, 156 református.
1890-ben a település 722 lakosából 58 magyar, 1 tót, 635 oláh, 28 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 6 római katolikus, 660 görögkatolikus, 31 református, 25 izraelita volt.
1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 744 román és magyar lakosa volt.
1992-ben 845 többségében román nemzetiségű lakos lakta.
Nevezetességek[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
Források[szerkesztés]
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 434–438. o. Online elérés
.svg){kind=small}
