Girókuta

Girókuta (Giorocuta)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Szopor
Rang	falu
Községközpont	Alsószopor
Irányítószám	447292
SIRUTA-kód	138958
Népesség
Népesség	755 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	4
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	171 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 25′ 56″, k. h. 22° 47′ 52″47.432257, 22.797694
Sablon Wikidata Segítség

Girókuta (románul: Giorocuta) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése

Tasnád várostól délkeletre fekszik a Kraszna partján.

Története

Nevét az oklevelek 1423-ban említették először Girokuta néven, 1466-ban Gyrolthkwtha, Gyrolthkutta, 1475-ben Giroltkuta, Gerothkwtha néven volt említve.

1423-ban Zsigmond király beiktató parancsára a váradi káptalan Kusalyi Jakcsi György fiának dénesnek Girókuta szolnoki birtokába iktatja be György másik fiát Jánost, és annak nejét Annát és fiait Lászlót és Györgyöt.

1543-ban a település Sarmasági István és Mihály birtokának volt írva.

1551-ben Girokuta egy részét Sarmasági Borbálának ítélték oda.

1570-ben Sarmasági Borbála Gyerőmonostori Kemény Jánosné birtoka, kiről az fiútestvéreire szállt.

1601-ben Kövesdi Sarmasági Zsigmond végrendeletében mostoha fiaira Jósika Zsigmondra és Gáborra hagyta itteni birtokát.

1641 és 1721 közötti években Kemény János szerezte meg Girókutát.

1847-ben Girókuta 845 lakosából 689 görögkatolikus, 156 református.

1890-ben a település 722 lakosából 58 magyar, 1 tót, 635 oláh, 28 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 6 római katolikus, 660 görögkatolikus, 31 református, 25 izraelita volt.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szilágy vármegye részeként. 1910-ben 744 román és magyar lakosa volt.

1992-ben 845 többségében román nemzetiségű lakos lakta.

Nevezetességek

• Görögkatolikus temploma 1800-ban épült. Anyakönyvet1826-tól vezetnek.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 434–438. o. Online elérés