Érszakácsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érszakácsi (Săcășeni)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Beosztott falvak Kegye
Polgármester Ferencz Levente
Irányítószám 447275
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 138789
Népesség
Népesség 1013 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 658
Község népessége 1178 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 153 m
Terület 8265 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Érszakácsi (Románia)
Érszakácsi
Érszakácsi
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 28′ 54″, k. h. 22° 41′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 54″, k. h. 22° 41′ 08″

Érszakácsi (románul Săcășeni) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében,

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Nagykárolytól délkeletre, Tasnádtól 9 kilométerre, Tasnádszarvad és Nagyderzsida között fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét első lakóiról kapta, akik királyi szakácsok voltak.

Története[szerkesztés]

Érszakácsi ősi település, amely már az Árpád-korban is fennállt. Nevét az oklevelek 1240-ben már említették Zaka, 1300-ban pedig Zakachy néven.

Szakácsi a középkorban jelentős hely lehetett, mivel itt már az 1300-as évek közepén is megyegyűlést tartottak, s itt ekkor vámhely is volt.

1354-ben a településnek Szakácsi Erdélyi Jakab szatmári alispán volt birtokosa, s az övé volt még 1374-ben is.

1570-ben Nagyfalusi Serédi Istvánt írták birtokosául.

1570-ben Csűry István ellentmond, amikor Serédy Istvánt a szakácsii birtokba akarják beiktatni.

1583. május 9-én Krakkóban kelt adománylevelében Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Csűry (Chyury/ Chwrÿ) Istvánnak és Genczhy Jánosnak adományozza új adományozás címén a Szakácsi részjószágot minden hozzátartozóval és a benne gyakorolt királyi jogokkal együtt; mert tekintetbe veszi ezeknek az érdemeit s azt a körülményt, hogy e részjószág az őseik birtoka s már ezelőtt is a Csűry István és a Gencsy János tulajdona volt.[null *] A beiktatás 1584-ben történt.[null *] 1586-ban ezeket az ilosvai jószágba is beiktatták.

1597-ben Gencsy János halála után szakácsi javain osztozkodtak özvegye Erdélyi Dorottya és leányai.

1600-ban végigvonulva az Érmelléken felégette az egész Érmelléket, közte Szakácsit is. Ekkor pusztult el a község régi egyháza is.

1620. augusztus 17-én Csűry Miklós átveszi Ilosvai Gencsy Bálintnak gencsi és szakácsi részeit a paposi, jándi, barlatafalvi részekért.

1639-ben Csűry Imre bérbe veszi kilenc forinton Gersenyi János szakácsi részbirtokát.

1699-ben Medgyesi Sámuelné itteni részbirtokát adta zálogba Széchy Guthi asszonynak és gyermekeinek.

1718-ban Ilosvai Dobai György és neje Széchi Judit gyermekei osztoztak meg az itteni részbirtokon. Ez évben újból tűzvész pusztított a településen.

1795-ben a kincstár mint Rákóczi birtokot magának tartotta meg az Aspermont Anna és férje vallomása alapján, mely szerint Szakácsi a tasnádi uradalomhoz tartozott.

1833-ban az előzőeket újabb nagy tűzvész követte, felégetve a községet.

1847-ben 847 lakosa volt, ebből római katolikus 10, görög katolikus 347, református 460, izraelita 30 fő volt.

1880-ban 1254 lakos élt Érszakácsiban, 1890-ben pedig 1486-an éltek a településen. Ebből 1100 magyar, 362 oláh, egyéb nyelvű 12, róm.kat. 18, görög katolikus 374, református 1031, izraelita 31. Házak száma 192.

Érszakácsi a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református temploma - 1760-ban épült újra a régi elpusztult templom helyén.
  • Görög katolikus temploma.
  • A kastély (eklektikus, 1880-ban épült), melyben a polgármesteri hivatal található, régen a Braunecker báró családé volt 1948-ig, amikor a kommunisták államosították.

Lakói[szerkesztés]

Lakosságának többsége magyar, de románok, cigányok, svábok és szlovákok is élnek itt.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)