Portelek (Románia)
| Portelek (Portița) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Rang | falu |
| Községközpont | Mezőterem |
| Irányítószám | 447326 |
| SIRUTA-kód | 139125 |
| Népesség | |
| Népesség | 236 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 19 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 116 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Portelek
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 22° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 00″, k. h. 22° 25′ 00″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Portelek falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Nagykárolytól délre, Vezend és Iriny között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Pórtelek nevét 1270-ben említette először oklevél castri de Zathmar Pur voc. formában.
1270-ben Irinyi Vid fiai Vencel és László Por(teleket) (terram castri de Zathmar Pur vocatam) kapják V. István királytól adományba.
1354-ben p. Portelek néven volt említve, ekkor a Kusalyi Jakcs család birtoka volt, akik Kusaly nevű birtokukat felosztották, és ekkor megemlítették, hogy a birtok felét a Szatmár megyei Portelek feléért kapták cserébe.
1366-ban is mai formájában írták. A falu ekkor a Porteleki családé volt.
1401-ben Irinyi Tamás Porteleken birtokos. Porteleki pura statucioja, vagyis Portelek birtokába való tiszta (ellentmondás nélküli) beiktatása megtalálható a családi oklevéltárban.
1420-ban a település Pórteleki Pál fiaié volt, majd 1422-ben a Pórteleki lányok révén Kántor Domokos és Rezegey György is kapott itt részbirtokot.
A 16., és 17. században a Rezegey és az Irinyi családok birtoka.
1747-ben Eötvös József kap királyi adományt az egész településre.
A 18. század végén az Irinyi, Geötz, Zimány és Okolicsányi család birtoka.
A 19. század elején rajtuk kívül még a Luby és a báró Luzsénszky családok is birtokosok itt.
A 20. század elején a Luzsénszky birtok és a hozzá tartozó úrilak is Hajagos Benő özvegyének birtoka lett.
1910-ben 483 lakosából 24 magyar, 459 román volt. Ebből 460 görögkatolikus, 11 református, 12 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus templom
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Szatmár vármegye községei
- Irinyi István: Az irinyi Irinyi család levéltára. Szatmár, 1902
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig (Nyíregyháza 2008) ISBN 978-963-7220-63-0
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
.svg){kind=small}