Kiskolcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kiskolcs (Culciu Mic)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
Rang falu
Községközpont Nagykolcs
Irányítószám 447119
SIRUTA-kód 137595
Népesség
Népesség737 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság425
Földrajzi adatok
Tszf. magasság129 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kiskolcs (Románia)
Kiskolcs
Kiskolcs
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 45′ 40″, k. h. 23° 02′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 40″, k. h. 23° 02′ 07″

Kiskolcs falu Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmárnémetitől keletre, a Szamos bal partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

Kiskolcs nevét a korabeli okiratok már 1325-ben említik, Myre Kolch néven, de ekkor már említve volt Keth Kulch vagyis a két egymás mellett fekvő Kolch helység is.

A falu a meggyesi és a bélteki uradalmak határai között feküdt, s tulajdonosai mindig kisebb birtokosok voltak. A két község sorsa is mindig ugyanaz volt.

1325-ben Kiskolch, melyet ez időben Myre Kolch-nak írták, és a Vitkay család volt birtokosa, mely határperbe keveredett a szomszédos Nagykolcs uraival, a Csomaközy és Bagossy családok tagjaival.

A 15. és 16. században több részbirtokosa is volt: így 1498-ban Bagossy Mihály és Barthay Máté, 1543-ban a Bagossy, Petry, Szennyesi, Way családoké, 1550-ben a Bagossy és Kákonyi családé, valamint a Perényieké volt.

1554-ben Perényi Mihály eladta Kiskolcs harmadrészét Kákonyi Jánosnak.

1560 és 1582 között ismét több birtokosé volt: A Bagossy, Ilosvay, Uray, Tamonyay Nagy, Fekete, Boronyai, Kalamenffy, Vitkay, Szikszay családok részbirtoka volt.

A 17. században birtokot szereztek még itt a Perényi, Pálóczy Horváth, Bornemisza és Lónyai családok is.

A 19. században újabb birtokosok is részt kaptak itt. Ekkor fő birtokosai a gróf Teleki, Bagossy, báró Wesselényi, Darvay, Szeleczky, Végh, Marecz, Bakó és Décsey családok voltak, amelyek nagy része még a 20. század elején is birtokos volt itt, de ekkor birtokos lett itt még rajtuk kívül a Csabay, Bekő, Sípos, Vígh, és Virágh család is.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom - 1854-ben épült.

Források[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)