Szelestyehuta
| Szelestyehuta (Poiana Codrului) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Borválaszút |
| Rang | falu |
| Községközpont | Borválaszút |
| Irányítószám | 447112 |
| SIRUTA-kód | 137531 |
| Népesség | |
| Népesség | 1291 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 64 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 214 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 37′ 36″, k. h. 23° 15′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 36″, k. h. 23° 15′ 02″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szelestyehuta (románul: Poiana Codrului) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megyében, Szinérváraljától délre, Mogyorós, Alsóhuta és Oláhtótfalu között fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szelestyehuta nevét 1272-ben Stylytebuk néven említették először az oklevelekben.
A település a tatárjárás előtt a Dienesfiak birtoka volt.
V. István király ajándékozta oda Mykolának, Fylpy ispán fiának.
Szelestye néven a meggyesi uradalomhoz tartozott.
A szatmári béke után Erdőd királyi adomány útján jutott Károlyi László birtokába.
Az erdődi uradalomhoz tartozó Bükkalja-hegységben Szelestyén, a gróf Károlyi család tagjai a 18. század közepe táján építették az első üveghutát, mely egyben nagy mennyiségű hamuzsírt is termelt.
A 18. század végén azonban, mivel itt a tüzelőanyag elfogyott, az üveghutát az erdődi uradalomhoz tartozó Glód-pusztára helyezték át, majd innen ugyancsak a tüzelőanyag elfogyta miatt helyezték át Glódról Óhutára, ahol 1801-től működött.
Szelestyéről 1847-ben, ittjártakor Petőfi Sándor is írt. Az eredeti kéziratot a Magyar Nemzeti Múzeum őrizte meg. Írásában üveghutai élményeit dolgozta fel.
Szelestyehutára a Károlyiak sváb telepeseket telepítettek le, ők építették fel a római katolikus templomot is, mely 1901-ben elpusztult, de újra felépítették.
Szelestyehután hajdan földvár is állt, azonban az a 15. században elvesztette jelentőségét.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Római katolikus templom
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.