Szelestyehuta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szelestyehuta (Poiana Codrului)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang falu
Községközpont Borválaszút
Irányítószám 447112
SIRUTA-kód 137531
Népesség
Népesség 1442 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 64
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 214 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szelestyehuta (Románia)
Szelestyehuta
Szelestyehuta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 37′ 36″, k. h. 23° 15′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 36″, k. h. 23° 15′ 02″

Szelestyehuta (románul: Poiana Codrului) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Szatmár megyében, Szinérváraljától délre, Mogyorós, Alsóhuta és Oláhtótfalu között fekvő település.

Története[szerkesztés]

Szelestyehuta nevét 1272-ben Stylytebuk néven említették először az oklevelekben.

A település a tatárjárás előtt a Dienesfiak birtoka volt.

V. István király ajándékozta oda Mykolának, Fylpy ispán fiának.

Szelestye néven a meggyesi uradalomhoz tartozott.

A szatmári béke után Erdőd királyi adomány útján jutott Károlyi László birtokába.

Az erdődi uradalomhoz tartozó Bükkalja-hegységben Szelestyén, a gróf Károlyi család tagjai a 18. század közepe táján építették az első üveghutát, mely egyben nagy mennyiségű hamuzsírt is termelt.

A 18. század végén azonban, mivel itt a tüzelőanyag elfogyott, az üveghutát az erdődi uradalomhoz tartozó Glód-pusztára helyezték át, majd innen ugyancsak a tüzelőanyag elfogyta miatt helyezték át Glódról Óhutára, ahol 1801-től működött.

Szelestyéről 1847-ben, ittjártakor Petőfi Sándor is írt. Az eredeti kéziratot a Magyar Nemzeti Múzeum őrizte meg. Írásában üveghutai élményeit dolgozta fel.

Szelestyehutára a Károlyiak sváb telepeseket telepítettek le, ők építették fel a római katolikus templomot is, mely 1901-ben elpusztult, de újra felépítették.

Szelestyehután hajdan földvár is állt, azonban az a 15. században elvesztette jelentőségét.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]