Borválaszút
| Borválaszút (Crucișor) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Borválaszút |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447110 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 137513 |
| Népesség | |
| Népesség | 496 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1 |
| Népsűrűség | 11,83 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Terület | 41,92 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 41′ 10″, k. h. 23° 14′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 10″, k. h. 23° 14′ 28″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Borválaszút (románul: Crucișor) település Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Szatmár megye déli részén, a Bor-patak mellett, Szamosborhidtól délkeletre, Szamosveresmarttól délre fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a magyar "többfelé ágazó út" főnévből keletkezett. A Szatmárról Nagybányára vezető főút elágazásában fekszik. Bor előtagját pedig az itt folyó Bor-patakról kapta.
Története[szerkesztés]
A Borpatak mellett fekvő Válaszút település neve már 1390 körül feltűnt, mint királyi birtok, melyet Mária királyné Szász fiainak; Balknak, Drágnak és Jánosnak adományozott.
1394-ben az oklevelekben Valazuta néven tűnt fel.
1424-ben Bélteki Balk fia Sandrin és annak fiai János és László, valamint Balk testvére Drág és annak fiai György és Sandrin osztozkodtak a birtokon, nevét ekkor Walazwth-ként írták.
Válaszút a bélteki uradalom-hoz tartozott, és sorsuk is közös volt.
A települést a későbbiekben a gróf Károlyi család szerezte meg.
Borovszky a XX. század elején így írt a településről: " Válaszút (Borválaszút) kis község a Borpatak mellett, 135 házzal és 595 lakossal, akik közül 16 r.katolikus, 10 izr., 569 görögkatolikus. Határa 2413 khold… Ide tartoznak Langhammer és Mária Borsa tanyák. Körjegyzőség, posta, távíró és vasúti állomás helyben van.
Nevezetességek[szerkesztés]
- A községnek két görögkatolikus temploma van, melyek közül az egyik 1888-ban, a másik 1891-ben épült.
Források[szerkesztés]
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. 2008. ISBN 978 963 7220 63 0
Jegyzetek[szerkesztés]
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}