Kaplony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaplony (Căpleni)
Kaplony, templom
Kaplony, templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang község
Polgármester Mosdóczi Vilmos
Irányítószám 447080
Körzethívószám 0261
SIRUTA-kód 136562
Népesség
Népesség 3031 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 2844
Község népessége 3031 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 116 m
Terület 30, 86 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kaplony (Románia)
Kaplony
Kaplony
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 42′ 24″, k. h. 22° 30′ 06″Koordináták: é. sz. 47° 42′ 24″, k. h. 22° 30′ 06″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaplony témájú médiaállományokat.

Kaplony (románul Căpleni, németül Kaplau) falu és községközpont Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykárolytól 5 km-re északra a Kraszna bal partján, a hajdani Ecsedi-láp szélén fekszik.

A név eredete[szerkesztés]

A szó jelentése tigris (magyar-török eredetű). Régebbi előfordulási formái Kuplony, Cupian (latin leírásokban) Kaplyony (a 19. századig hivatalos iratokban, tájszólásban a mai napig).

Története[szerkesztés]

Eredetileg a Kaplony nemzetség (Kond vezér második fiának leszármazottai) tulajdona volt.

A középkor megpróbáltatásait (tatárjárást, törökdúlásokat) jól bírta a falu, fennmaradása annak köszönhető, hogy az akkor még létező Ecsedi-láp kitűnő búvóhelyet és élelemforrást biztosított lakosainak.

Az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc végére a háború és a pestisjárványok miatt teljesen elnéptelenedett ezt a falut is, pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után (1711) azonban a vidék ura, Károlyi Sándor elhatározta saját birtokainak katolikus svábokkal való betelepítését. 1712-ben érkeztek ide az első telepesek „Ez nagymértékben annak a sváb hagyománynak köszönhető, hogy a legidősebb fiú örökölte a föld felét, másik felét pedig a jegyesének adták el, hogy a birtokot ne darabolják fel, a pénzből pedig kifizették a többi gyermeket. Sok fiúgyermek nem vállalta a zsellérséget testvérénél, hanem más településre költözött inkább, ahol még volt szabad föld.”

1910-ben 1937, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Nagykárolyi járásához tartozott. 1992-ben társtelepülésével, Kálmánddal együtt 4574 lakosából 3367 magyar, 964 német, 144 román és 99 cigány volt.

2002-es népszámlálás adatai szerint lakosainak száma: 3135 fő, ebből magyar: 2884, cigány: 100, német: 99, román: 91 volt.

Látnivalók[szerkesztés]

A templom rövid története[szerkesztés]

1848. június 18-án, Szentháromság vasárnapján, Hám János szatmári püspök szentelte fel Kaplony harmadik templomát. Gróf Károlyi Sándor feljegyzései alapján, 1080-ban bencés monostor és templom állott, Tours-i Szent Márton tiszteletére, a mai templom helyén, amelyet a Kaplony nemzetség (Kond vezér második fiának leszármazottai) építtetett saját birtokán. 1711, a szatmári béke megkötése után gróf Károlyi Sándor engedélyt kapott Telekesi István egri püspöktől, hogy az akkor már romos templomot lebontassa, és annak megmaradó alapjaira felépíttette a Megtestesült Ige tiszteletére az új templomot. Oltárképe ma a kolostor folyosóján látható. Ezt a második templomot földrengés döntötte romba, 1834. október 15-én. 1844. április 26-án, gróf Károlyi György jóvoltából megkezdték az új, és ma is álló templom építését, Ybl Miklós tervei alapján. 1847-ben már a kriptát festették és 1848. június 18-án nagy ünnepélyességgel fel is szentelték. Minden évben június 13-án Kirbály-templombúcsú van Kaplonyban.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]