Kaplon nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kaplon nemzetség (Caplon, Coplyon, Caplan, Coplyan, Kaplyon, Kaplyn, Koplon, Koplen, Kopplyan) Árpád-kori nemzetség, amelyet a honfoglaló ősök egyenes leszármazójának tartanak.

A Kaplon nemzetség címere

Története[szerkesztés]

Kézai szerint a hét vezér ötödikétől, a Nyírségen lakó Köndtől származik, kinek fiait Kücsidnek és Kaplynnak (Cupian) hívták. A Képes krónika szerint Könd fiai Kücsid és Kaplon (Cupan) ütötték fel sátrukat a Nyírségen, ahol a keresztség felvétele után monostort alapítottak.

A nemzetség névadója Kaplon a Kraszna folyótól alkotott Ecsedi-láp balpartjától nem messze a Trianon óta Románia területére eső Kaplonyban Szent Márton tiszteletére monostort emelt. A nemzetség monostorának megépítésével a gyorsan szétágazó vérségi rokonsága között erős kapcsot alkotott. Az okiratokban fellelhető adatokból következtethetően e Kaplon virágzását a 11. század végére tehetjük.

Ágai[szerkesztés]

A Kaplon nemzetség ismert ágai a következők: dunántúli ágak, a Károlyi-, Lelei-, Nagy-Mihályi-, Imegi-, Tákosi-, Sályi-, Paposi-, Vitkai- és Kendi-Lónai ágak.

Mint számos más nagy nemzetség (Tomaj , Pok, Szente-Mágócs, Gutkeled), a Kaplon nemzetség is eredetileg a Dunántúlon lakott, és onnan költözött a Tiszántúl kevésbé népes vidékére, nevezetesen a KrasznaSzamos mentére, és ágai: a Bagosi, Csomaközi, Károlyi, Vadai és Vetési családok onnan terjedtek észak, kelet és dél felé.

Dunántúli ágak[szerkesztés]

A dunántúli nemzetségek birtokai Vas, Zala, Veszprém és Komárom megyékben voltak ismertek.

Vas megyében élt I. Márton, a Kaplonok közül ő az első aki ismert. Az 1205–1206-os években Vas megyei ispán volt, és e hivatalát még 1236-ban is emlegetik. Három fia ismert: Zaland (1226-1262), II. Márton (1262-1266) és Kázmér (1257).

Zaland (neve Zlandus, Zelandus, Zalandus alakokban ismert), aki IV. Béla király idejében élt, még apjánál is nagyobb hírnévre, méltóságra tett szert. 1226-36 között székesfehérvári olvasó-kanonok, emellett 1226-ban a királyné kancellárja, 1236-ban szülőföldjén, Zala megyében a várföldek visszavételére küldött bizottság tagja, 1241-45 között pozsonyi prépost és veszprémi kanonok is, 1245-től 1262-ig pedig veszprémi püspök. 1236-ban megvette rokonától, Andornak fia Jánostól a Zala megyei Szántó (ma Zalaszántó) falut. 1242-ben szántói birtokát Tátika nemzetségbeli II. Tátika lerombolta. Ennek kárpótlása fejében 1248-ban megkapta a későbbi tátikai várhegyet. E hegyre aztán várat épített, és azt 1257-ben Szántó faluval együtt a veszprémi egyháznak ajándékozta. 1251-ben még Batyk mellett (Türjétől nyugatra) is volt egy faluja. Zaland a tátikai várban halt meg, 1262-ben.

I. Márton másik két fiának neve testvérük, Zaland 1257-es hagyományozó okleveléből ismert (F. IX/7.), melyben mindketten beleegyezésüket adták abba, hogy Szántó, a volt Kaplon-birtok a veszprémi egyházé legyen. II. Márton fiai: János, III. Márton és Mike (1262-1266) elkövették azt a hibát, hogy amint Zaland meghalt, lefoglalták a veszprémi egyház Tátika várában őrzött kincseit (pl. a király által ajándékozott aranykelyhet) és azokat nem akarták visszaadni, majd a nagy szorongatás miatt V. István országrészébe (a Dunától keletre) menekültek, és a közös törvényszék előtt sem jelentek meg. IV. Béla király végül kénytelen volt elvenni tőlük Zala megyei Zalaegerszeg, Szántó, Nyirád és Szőcs nevű falvaikat, ezzel kárpótolva a veszprémi egyházat. A harmadik testvér Kázmér fia Csépán és rokonuk Jakab fia Bertalan ehhez beleegyezését adta.

A rokonságukhoz tartozó I. Andornak fia János (1236-1251) 1236-ban eladta szántói birtokrészét Zalandnak 1251-ben. E Jánost tartják annak a Terebesi II. Andornok apjának, aki 1300-ban Horhi nevű Veszprém megyei faluját elcserélte az Igmánd nemzetségbeli Csete Lőrinccel a Zemplén megyei Tőketerebes melletti Gercsely (Kersen) falura. Ennek a Terebesi II. Andornoknak is János volt az apja, és mint Horhi fekvése mutatja, Veszprém vármegyéből származott Zemplénbe. I. Andornak ismeretlen nevű leánya 1248-ban Fuurhfia Péternek özvegye, az esztergomi káptalan előtt tett beismerése szerint megkapta hitbérét és hozományát.

Az ugyancsak a rokonsághoz tartozó Rubin leánya, Anna 1267-ben (a Koppán nemzetség bábolnai ágához tartozó) Bábolnai Koppán Miklós özvegyeként fordul elő. A maga és anyja hozománya fejében 1267-ben, vagy valamivel az előtt kapta a Komárom megyei, Tatától délkeletre eső Gyarmat (ma Gyarmatpuszta) egy részét. Ezt 1276-ban Pok Lukácsnak és fiainak ajándékozza. Az ághoz tartozó Sándor fia Jakab 1298-ban az esztergomi János-lovagok előtt eladta muri (móri?) birtokát, amiből következtethető, hogy ő is a dunántúli ágakhoz tartozik.

Lelei ág[szerkesztés]

A Lelei ág nevét a Szilágy megyei Lele faluról vette nevét, e falu volt állandó birtoka.

Az e ágból származó Kaplyon család is Lelei előnevet használt, és közeli rokonságban is állt a Károlyi ággal, valamint birtokaik is szomszédosak voltak egymással, és a Károlyi ág állandóan hangsúlyozta is elővételi jogát a Lelei ág birtokaira.

A Lelei ág első ismert őse György volt, kinek Illés nevű fia 1288-ban élt.

Illésnek két fia volt: Péter (1288) és János (1291-1227). Illés fiai közül csak János Tamás nevű fiát ismerjük (1337), akinek Benedek nevű fia ismert (1388), aki már Lelei előnevet használt.

Illés és fia Péter 1288-ban eladták vadai birtokukat, majd 1291-ben János is eladta berei részbirtokát. 1337-ben ugyancsak János fiával Tamással eladta nagy-lelei birtoka felét, valamint kislelei és cserii egész birtokát Márton dévai várnagynak adta el, de a Károlyi ág ez ellen 1334-ben és 1345-ben tiltakozott.

1388-ban Tamás fiát Benedeket említette egy oklevél, aki a Kusalyi Jakcs család javára tanúskodott.

Tákosi ág[szerkesztés]

Ez az ág Bereg megyében, a Naménytól északkeletre fekvő Tákoson lakott.

A Tákosi ágnak csak három tagja ismert:

  • I. Sándor, kinek fia II. Sándor (1321-1343) volt, valamint II. Sándor fiát Gergelyt (1353).
  • II. Sándor: 1321-ben megvádolta a Semjénieket, hogy apját I. Sándort megölték, és tönkretették tákosi birtokát. 1327-ben egy oklevél szerint a Károlyi ág tagjaival együtt bizonyította, hogy Pilisy István fia András a Kaplyon nemzetségből származott. 1343-ban királyi ember volt és a Vámos-Atyával határos Tákos ura.
  • Fia Gergely 1353-ban megidéztette a Lónyay családot Naményból.

Paposi ág[szerkesztés]

A Paposi ág Szatmár- és Szabolcs megye határán, a Mátészalkától északnyugatra fekvő Paposon lakott.

Ebből az ágból is csak két ízt ismert:

  • I. Miklós és 3 fia: Iván (1327-41), II. Miklós (1327-41), László (1327-41)
  • Csépán (1327)

I. Miklós fiai és Csépán paposi nemesek és a Kaplyon nemzetséghez tartoznak 1327-ben bizonyították, hogy Pilisy András fia István is a Kaplyon nemzetséghez tartozik.

I. Miklós fiai: Iván, II. Miklós és László 1341-ben jelen voltak a Papossal szomszédos Pályi határjárásánál.

Vitkai- és Kendi-Lónai ágak[szerkesztés]

Ezek töredék ágak, közülük keveset ismerünk:

  • I. Mihály ága:

I. Mihály, kinek 4 fia ismert.

- Gál (1300) - II. Mihály (1300-1315 - Demeter (1300) - Marczel (1300)

  • I. Péter ága:

I. Péternek fia I. János (1315)

  • Kaplyon (1315) ága:

Kaplyon fia I. Miklós volt (1330-1338)

  • Pilisi István ága:

Pilisi István fia II. András volt (1327-1334)

  • II. Miklós (1330)

1300-ban I. Mihály fiai a Vitkával majdnem határos szabolcs megyei Kis-Varsányban laktak, és tiltakoztak a gelénesi, vitkai, kolcsvai (kolcsi), karassai, kaplyoni és láposi; a Kaplon nemzetséget illető birtokok elidegenítése ellen.

1315-ben II. Mihály és I. János, Kaplyon és Finta a Doboka megyei Lóna, a későbbi Kendi-Lóna határait megjáratták.

1327-ben II. András a Károlyi-, Tákosi- és Paposi ágak tagjaival közösen igazolta azt, hogy ő valóban a Kaplon nemzetség tagja. II. András ekkor a Nyír-Bátorral szomszédos Pilisen lakott.

1330-ban II. Péter, I. András, Finta, II. Pál, II. János, I. Miklós, II. András és II. Miklós esküt tesznek arra, hogy Kolcs és Vitka egy része valóban őket illeti.

1334-ben Demeter fiai: Finta és I. Pál, valamint Kaplyon fia: I. Miklós és Pilisi István fia: II. AndrásVitka határait megjáratták, s állításuk szerint a kaplyoni monostor Zopay nevű birtoka tulajdonképpen Vitkához tartozik.

Források[szerkesztés]