Nagymihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagymihály (Michalovce)
Nagymihály főtere a Felszabadulás-tér.
Nagymihály főtere a Felszabadulás-tér.
Nagymihály címere
Nagymihály címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Kassai
Járás Nagymihályi
Turisztikai régió Alsó-Zemplén
Rang város
Első írásos említés 1244
Polgármester Viliam Záhorčák
Irányítószám 071 01
Körzethívószám 056
Forgalmi rendszám MI
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 39 719 fő (2013. dec. 31.)
Népsűrűség 758 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 113 m
Terület 52,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagymihály (Szlovákia)
Nagymihály
Nagymihály
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′ 20″, k. h. 21° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 45′ 20″, k. h. 21° 55′ 00″
Nagymihály weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagymihály témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagymihály (szlovákul Michalovce, korábban Michalany, németül Großmichel) város Szlovákiában, a Kassai kerület Nagymihályi járásának székhelye. Zemplén szlovákiai részének központja. Kisverbóc, Laborcszög, Mocsár és Topolyán tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

A Laborc völgyében fekszik Kassától 54 km-re keletre.

Története[szerkesztés]

A katolikus templom
Az egykori Sztáray-kastély

A régészeti leletek tanúsága szerint a város területe az újkőkor óta lakott. Előkerültek a korai bronzkor, a kelták és a római kor emlékei. A 6. században pedig már a szlávok alapítottak települést ezen a vidéken. Ugyancsak kerültek elő leletek a 9-10. század közötti időből a Hrádok nevű részen és a mai Templom téren is, ahol a legkorábbi épületmaradványok kerültek elő.

A tatárjárás után a szláv-magyar lakosság helyére németeket telepítettek. Ebből az időből származik a település első írásos említése 1244-ből – "Posessio Michal" néven. 1258-ban "praedium Mihal" néven említik.

1290-ben már említik Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát és plébániáját, valamint négy malmát is.

1346-ban vámszedési joga, 1374-ben hetipiac, 1399-től pedig várástartási joga is volt.

A 17. századi Sztáray-kastély elődje az 1278-ban a Nagymihályiak által épített vár volt, melyet 1312-ben Amadé dúlt fel.

A település 1416-ban már mezőváros, a Sztáray-uradalom központja. 1473-ban rövid időre a husziták foglalták el. A 16. század harcaiban jelentős szerepe volt. Gyakran tartottak itt megyegyűléseket.

Első céhét 1651-ben alapították, 1674-ben már a szabóknak, a gombkészítőknek és szűcsöknek is volt itt céhe. 1698-ban alakult meg a csizmadia és a mészáros céh. 1671-ben három kastély is állott itt, amelyből kettő a Forgáchoké, egy pedig az Erdődieké volt.

A török korban magyar többségű település a 18. századra szlovák-ruszin többségű lett, majd több ezer zsidó is költözött ide. 1804-től postahivatala volt a városnak.

A 19. század második felében járási központ lett. Sörfőzde, téglagyár és gőzmalom is működött itt. 1874-ben megépült a várost Mezőlaborccal összekötő vasútvonal. 1876-ban a kórház is megkezdte működését. Önkéntes tűzoltó egylete 1885-ben alakult.

A trianoni békeszerződésig Zemplén vármegye Nagymihályi járásának székhelye volt. 1919 és 1923 között Zemplén megye szlovákiai részének székhelye. 1944-ben 3500 zsidó lakosát deportálták.

Népesség[szerkesztés]

1880-ban 3969 lakosából 2382 szlovák, 727 német és 695 magyar anyanyelvű volt. Ebből 1793 római katolikus, 1094 izraelita, 896 görög katolikus, 130 evangélikus, 55 református és 1 egyéb vallású volt. Mocsáron 449 szlovák és 20 magyar anyanyelvű élt. Topolyánon 524 szlovák és 3 magyar anyanyelvű élt. Kisverbócon 264 szlovák és 1 magyar anyanyelvű élt. Laborcszögön 943 szlovák és 153 magyar anyanyelvű élt.

1890-ben 4502 lakosából 2098 szlovák és 1577 magyar anyanyelvű volt. Mocsáron 539 szlovák és 14 magyar anyanyelvű élt. Topolyánon 652 szlovák és 22 magyar anyanyelvű élt. Kisverbócon 241 szlovák anyanyelvű élt. Laborcszögön 1052 szlovák és 150 magyar anyanyelvű élt.

1900-ban 4906 lakosából 1695 szlovák és 2659 magyar anyanyelvű volt. Mocsáron 564 szlovák és 48 magyar anyanyelvű élt. Topolyánon 612 szlovák és 13 magyar anyanyelvű élt. Kisverbócon 276 szlovák és 14 magyar anyanyelvű élt. Laborcszögön 1222 szlovák és 84 magyar anyanyelvű élt.

1910-ben 6120 lakosából 3792 (61,9%) magyar, 1586 (25,9%) szlovák és 542 (8,8%) német anyanyelvű volt. Ebből 2365 római katolikus, 1976 izraelita, 1422 görög katolikus, 252 református, 90 evangélikus, 15 görög keleti és 1 egyéb vallású volt. Mocsáron 556 szlovák és 112 magyar anyanyelvű élt. Topolyánon 569 szlovák és 33 magyar anyanyelvű élt. Kisverbócon 282 szlovák és 6 magyar anyanyelvű élt. Laborcszögön 653 szlovák és 641 magyar anyanyelvű élt.

1921-ben 8864 lakosából 4000 csehszlovák és 999 magyar volt. Mocsáron 462 csehszlovák és 2 magyar élt. Topolyánon 390 csehszlovák és 5 magyar élt. Kisverbócon 278 csehszlovák élt.

1930-ban 11602 lakosából 7614 csehszlovák és 467 magyar volt. Ebből 4723 római katolikus, 3386 izraelita, 2809 görög katolikus, 219 református, 161 evangélikus és 304 egyéb vallású volt. Mocsáron 679 csehszlovák és 1 magyar élt. Topolyánon 575 csehszlovák és 1 magyar élt. Kisverbócon 209 csehszlovák élt.

1991-ben 38823 lakosából 37534 szlovák és 169 magyar volt.

2001-ben 39948 lakosából 37777 szlovák és 132 magyar volt.

2011-ben 40 027 lakosából 31 835 szlovák, 1207 cigány, 207 ruszin, 160 cseh, 145 ukrán, 104 magyar és 6196 ismeretlen nemzetiségű volt. A városban 155 magyar anyanyelvű élt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária Születése plébániatemploma a 1313-ban épült gótikus stílusban, a vallásháborúkban 1648-ban elpusztult, de 1772-ben barokk stílusban újjáépítették.
  • A Sztáray-kastély a korábbi vár helyén a 17. század elején épült, az 1830-as években átépítették. Ma múzeum működik benne.
  • A város legrégibb építészeti emléke a 13. századi vízivár rotundájának alapfalai a kastély parkjában.
  • A görög katolikus templom 1931 és 1934 között épült neobizánci stílusban.
  • A városháza épülete 1927 és 1929 között épült.
  • A korábbi bank épülete ma városi könyvtár, a 19. század végén épült.
  • Hrádok Páduai Szent Antal kápolnája 1893-ban épült.
  • A város határában fekszik az 1960-ban létesített Széles-tó, Szlovákia második legnagyobb mesterséges tava, környéke üdülőhely.

Gazdasága[szerkesztés]

  • A burkolólapokat gyártó Kerámiaipari Művek állami vállalatot 1981-ben adták át.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]