Komárom vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Komárom vármegye
Komárom vármegye címere
Komárom vármegye címere

Központ Komárom
Népesség
Népesség 159.504, 1891
Nemzetiségek magyarok
Földrajzi adatok
Terület 2 834  km2
Térkép
Komarom.png
Komárom vármegye térképe
Komárom county map.jpg
Komárom vármegye domborzati térképe

Komárom vármegye (szlovákul: Komárňanská župa; németül: Komitat Komorn; latinul: Comitatus Comaromiensis, Comaromensis): közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északnyugati részén. 2934 km²-es területét a trianoni békeszerződés során a Duna mentén Csehszlovákia (1392 km²) és Magyarország (1442 km²) között osztották fel.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komárom vármegye területe nagyrészt síkság, csak délen találhatóak kisebb hegyek. A Duna két partján elterülő síkság a Kisalföld része, délen a Vértes-hegység egyes csoportjai emelkednek. Keletről a Koltai-dombság és a Gerecse, délkeletről a Vértes alkotta természetes határát, a Csallóközben a Csiliz-patak Győr, a Határ-kanális pedig Pozsony vármegyétől választotta el. A vármegye folyókban igen gazdag: a Duna, a Vág, sőt, a Nyitra is átfolyt a vármegyén, valamint tavakban is igen gazdag volt (Öreg-tó, Kerek-tó). Északról Pozsony, Nyitra és Bars vármegyék, keletről Esztergom vármegye, délről Fejér vármegye, nyugatról pedig Győr vármegye határolta.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Komárom vármegye a 11. században jött létre, öreg vármegye volt. Bár Komárom várának első fennmaradt említése késői a várispánság átalakulása nemesi vármegyévé sokáig eltartott. A nemesi közgyűléseket Győr vármegye nemességével együtt tartották. Átmenetileg az első különálló nemesi közgyűléseket a 14. század második felében tartották (például 1369-ben Koppánymonostoron). A 15. században mindkét nemesi vármegye ismét együtt tartotta közgyűléseit Tatán. Később ismét külön Komáromban ültek össze. Mátyás király idejétől kezdve ott tartották a független bírósági üléseket is. A török veszedelem után a környező vármegyék (Esztergom, Fejér és Pilis) szabadon maradt részeit is Komárom vármegye igazgatta.[1]

1919-től Dunától északra fekvő területei Csehszlovákia területét gyarapítják. 1938-ban a Duna folyótól északra fekvő területek is visszakerültek Magyarországhoz. Ekkor az egész Csallóközt a vármegyéhez csatolták, de 1945 után újra Csehszlovákia része lett. 1950-től a déli része a vármegyének egyesült Esztergom vármegye területével, így jött létre a mai Komárom-Esztergom megye. 1996-tól a Szlovákiához tartozó terület nagy része a Nyitrai kerület Komáromi és Érsekújvári járásához tartozik, Nagymegyer és Ekecs pedig a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásához.

Az 1813-ban épült Vármegyeháza Komáromban

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 179 513 lakosa volt, ebből:

A magyarság 10 évi szaporulata 19 791 lélek,vagyis 14,3%.A magyarul beszélők összes száma 149 184.

1910-ben a hitfelekezeti eloszlás:

[2] A vármegye lakosságának túlnyomó része magyar nemzetiségű volt. A szlovák és a német lakosságot a 18. században telepítették be a török pusztítás utáni újbóli benépesítés során. Az Udvardi járásban 5 szomszédos falut (Komáromszemere, Kisbaromlak, Komáromcsehi, Kolta, Jászfalu) és Újgyallát lakták szlovákok, a déli részen pedig Tardost és a mai Oroszlány területét.. A németek elsősorban a megye déli részének falvaiban (Baj, Tarján, Vértestolna, Felsőgalla) éltek.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első pontos adat a vármegye belső felosztásáról 1643-ból származik, amikor Fejér vármegye közigazgatásilag össze volt vonva vele. Ekkor a szolgabírói járások a következők voltak:

  • Dunaközi (interdanubialis - a későbbi Csallóközi)
  • Dunaáti (ultradanubialis - a későbbi Udvardi)
  • Dunántúli (transdanubialis - a későbbi Tatai és Gesztesi)
  • Sári (Fejér vármegye része)

1692-ben Fejér vármegye felújította működését és a Sári járás átkerült az ottani közigazgatás joghatósága alá, így csak 3 járás maradt. 1753-ban a Győri járás kettévált Tatai és Gesztesi járásra.[3]

A vármegye 1754-től négy járásra volt felosztva:

A trianoni békeszerződés következtében csak a Tatai és a Gesztesi járás maradt Magyarországon, 1923-tól ezek Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéhez tartoztak. A Gesztesi járás székhelye 1930-tól Komárom lett Nagyigmánd helyett.

Az első bécsi döntés nyomán 1938 végétől Komárom vármegye ismét önálló volt, és ide csatolták az egykori Pozsony vármegye Magyarországhoz visszakerült területéből a Csallóközben fekvő részt is, így a megye járásainak száma 1938 és 1945 között hat volt, melyek közül kettőnek is az újra egyesült Komáromban volt a székhelye:

Komárom vármegye területén fekvő mai települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Szlovákiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dőlt betűvel az 1918 után alakult új települések

Bajcs, Bogya, Bogyarét, Csallóközaranyos, Csicsó, Csúz, Dunaradvány, Ekecs, Ekel, Fűr, Gellér, Gúta, Hetény, Ifjúságfalva, Izsa, Ímely, Jászfalu, Kamocsa, Kisbaromlak, Keszegfalva, Kolozsnéma, Kolta, Komárom, Komáromfüss, Komáromcsehi, Komáromszemere, Komáromszentpéter, Kürt, Lakszakállas, Madar, Marcelháza, Martos, Megyercs, Nagykeszi, Nagymegyer, Naszvad, Nemesócsa, Pat, Szilas, Szilasháza, Szímő, Tany, Udvard, Újgyalla, Újpuszta, Virt, Vágfüzes, Zsemlékes

Közigazgatási önállóságukat elvesztett települések: Apácaszakállas, Bagota, Izsap, Kiskeszi, Kurtakeszi, Örsújfalu, Túriszakállas

Jelentősebb puszták, szórványtelepülések: Agyagos (Vágfüzes), Aszód (Ekecs), Balázspuszta (Szentpéter), Balogh-puszta (Dunaradvány), Bálványszakállas (Keszegfalva), Bokros-puszta (Izsa), Cigléd (Kürt), Császta (Gúta), Csergő (Gúta), Cserhátpuszta (Őrsújfalu), Domány-puszta (Virt), Ellető (Bajcs), Érseklél (Nagykeszi), Farkasd (Bajcs), Felaranyos (Csallóközaranyos), Gadóc (Komárom), Gólyás (Ekecs), Gúg (Szímő), Gyótva (Martos), Gyulamajor (Komárom), Hambpuszta (Ógyalla), Hamusad (Naszvad), Haraszt (Bajcs), Kabátfalu (Komárom), Kava (Komárom), Kingyes (Vágfüzes), Királynérét (Gúta), Kisizsa (Komárom), Kisharcsás (Komárom), Kissziget (Ifjúságfalva), Kopánkút (Csúz), Kővágópuszta (Újgyalla), Maderét (Lakszakállas), Mihályvárpuszta (Bajcs), Lándor (Komárom), Lohót (Keszegfalva), Nagyharcsás (Komárom), Nagykonkoly (Ógyalla), Nagylél (Csallóközaranyos), Nagyszeg (Ekecs), Nagysziget (Gúta), Margitpuszta (Ógyalla), Okánikovo (Nagykeszi), Ontopa (Csallóközaranyos), Ölvedi-puszta (Csúz), Örömhegy (Csúz), Örtény (Gúta), Pacsérok (Gúta), Patkányos (Pat), Pálpuszta (Ógyalla), Rakottyás (Zsemlékes), Ronka (Kolozsnéma), Rókalyuk (Újgyalla), Sárkánypuszta (Nagymegyer), Štúrová (Ekel), Szentistván-puszta (Kürt), Szent Miklós-udvar (Udvard), Szentpálpuszta (Őrsújfalu), Szőlős (Keszegfalva), Túzok-puszta (Ekecs), Újudvar (Nagymegyer), Vékpuszta (Ógyalla), Viharos (Ekel), Violén (Megyercs), Vörösmajor (Komáromszemere), Zsitvatő (Dunaradvány)

A mai Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Almásfüzitő, Ács, Ászár, Baj, Bana, Bábolna, Bokod, Császár, Csém, Csép, Dad, Dunaalmás, Dunaszentmiklós, Ete, Gyermely, Héreg, Kecskéd, Kisbér, Kisigmánd, Kocs, Komárom, Kömlőd, Környe, Mocsa, Nagyigmánd, Naszály, Neszmély, Oroszlány, Szákszend, Szomor, Szomód, Tardos, Tarján, Tata, Tatabánya, Tárkány, Várgesztes, Vérteskethely, Vértessomló, Vértesszőlős, Vértestolna

Közigazgatási önállóságukat elvesztett települések: Agostyán, Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Szőny, Tóváros

Jelentősebb puszták, szórványtelepülések: Almáspuszta (Naszály), Bartusekpuszta (Komárom), Battyánpuszta (Kisbér), Boldogasszonypuszta (Komárom), Billegpuszta (Naszály), Csákányospuszta (Tatabánya), Csillapuszta (Ács), Dióspuszta (Tata), Grébicspuszta (Naszály), Gyarmatpuszta (Gyermely), Kisherkály (Komárom), Koppánymonostor (Komárom), Körtvélyespuszta (Tatabánya), Kőtelek (Dunaalmás), Majk (Oroszlány), Mindszentpuszta (Oroszlány), Nagybérpuszta (Kisbér), Nagyherkály (Komárom), Nagytagyospuszta (Környe), Parnakpuszta (Kömlőd), Síkvölgypuszta (Tatabánya), Somodorpuszta (Szomor), Szentgyörgypuszta (Környe), Tornyó (Tarján), Tömördpuszta (Mocsa), Újszálláspuszta (Komárom), Vasdinnyepuszta (Tárkány), Vaspuszta (Ács)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye és Komárom, 1907
  • Alapy Gyula 1910: Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés. Komárom.
  • Alapy Gyula 1911: Komáromvármegye nemes családai. Komárom.
  • Alapy Gyula 1917: Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei. Komárom.
  • 2000 Olvasókönyv Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt.
  1. Kostický, B. - Watzka, J. a kol. 1963: Štátny archív v Bratislave - Pobočka v Nitre. Sprievodca po archívnych fondoch II. Bratislava, 81-82.
  2. Révai lexikon
  3. Kostický, B. - Watzka, J. a kol. 1963: Štátny archív v Bratislave - Pobočka v Nitre. Sprievodca po archívnych fondoch II. Bratislava, 82.