Keszegfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keszegfalva (Kameničná)
Kameničná1.JPG
Keszegfalva katolikus temploma
Keszegfalva címere
Keszegfalva címere
Keszegfalva zászlaja
Keszegfalva zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Milan Lehocký
Népesség
Teljes népesség 1929 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 56 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 34,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Keszegfalva  (Szlovákia)
Keszegfalva
Keszegfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 49′ 07″, k. h. 18° 02′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 07″, k. h. 18° 02′ 34″
Keszegfalva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Keszegfalva (szlovákul Kameničná) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keszegfalva Komáromtól 10 km-re északnyugatra, Gútától 13 km-re délre a Vág-Duna jobb partján fekszik. Áthalad rajta az 573-as út, 2003-ig vasútállomás a Komárom-Gúta vonalon. Közigazgatásilag Szőlős (Sady), Bálványszakállas (Balvany), Vajas (Vajaš) és Lohót (Lohot) tartozik hozzá. Közigazgatási területe 34,51 km², keleti határát a Vág-Duna, északi határát pedig a Császta-ér alkotja.

Keszegfalva határa hosszan elnyúlik északnyugati irányban, egészen Bogyarétig. Délnyugatról Nemesócsa és Megyercs, délről és délkeletről Komárom, keletről Vágfüzes, északról pedig Gúta határolja.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keszegfalván 1934-ben 1 fészket tartottak nyilván, 1954-ben 4-t, 1984-ben 7-t. Ez volt az egyedüli fordított, növekvő tendencia az egész Csallóközben a vizsgált fél évszázadban.[2] Az egyik mellékutcában lévő fészekben 2011-ben négy, 2012-ben kettő, 2013-ban ismét négy fióka kelt ki.[3]

Természetvédelmi területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Lohóti-mocsarak (Lohotský močiar) védett terület (24,13 ha) a vízimadarak fontos fészkelőhelye a Vág-Duna árterén.
  • A Füzes (Vrbina) és a Kis-Sziget (10 ha) közvetlenül a falu mellett, a Vág főmedre és a Konkoly-holtág között fekszik, a sűrű füzessel körülvett nyárfák a vízi- és erdei madarak fészkelőhelyei.
  • A Túzokos (Dropie) természetvédelmi terület egy része is a falu kataszterébe tartozik.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi hivatal épülete

Bálványszakállas pusztáról 1911-ben valószínűleg avar kori fegyverek kerültek be a komáromi múzeumba.[4] 1913-ban körülbelül 15 sírt bolygattak meg egy építkezés során Kiss József földjén, majd 1974-ben és 1986-ban összesen 35 sír került elő.[5]

Bár a hozzá tartozó Lábám, Nádas-ér és Misnyáló vizek, mint határt jelölő helyek már 1261-ből ismeretesek, első írásos említése csak 1482-ből származik (ekkor a Posár család birtoka). Bálványt már 1247-ben említik, mint a Koppán nemzetség birtokát, akiktől rokonaikra, a gróf Cseszneky családra szállt. A falu eredetileg a folyó bal partján feküdt, de mivel a Vág-Duna vize állandóan alámosta a partokat, a lakosok a védettebb jobb partra települtek át. A 16. században a komáromi vár birtoka volt, udvarnokok, várszolgák, lovászok lakták. A század második felében a törökök teljesen elpusztították, 1669-ben már pusztaként említik. A törökök kiűzése után (1681-ben) vízivár létesült itt, melynek ifjabb Zichy István lett a parancsnoka. A fokozatosan újjáéledő falu (melynek 1787-ben 381 lakosa volt) híres volt kiváló szénájáról és az itt termesztett dohányról.

1789-ben igen rossz termés volt a Csallóközben is, így II. József országos terményösszeírást rendelt el. A keszegfalvi parasztok megtagadták az összeírást, így a szolgabírót küldték ki a faluba, akit a helyiek tűzharcban agyonlőttek, az összeíró biztosokat pedig elkergették a faluból.[6] Az 1848-1849-es szabadságharc idején kisebb csatát vívtak a falu határában.

1848-ban Fényes Elek Komárom vármegye leírása című munkájában így ír a faluról: Keszegfalva, magyar falu, határos Guttával, Balvány-Szakálas s Vízvár pusztákkal, a Vágh-Duna mellett, Komáromhoz északra 1 1/2 mfldnyire. Határa a szölősi pusztával egybe van olvadva, s a Vágh- Duna által keresztül metszetik, az innenső vagyis a csalóközi rész 1611 hold, mellyből 803 hold szántóföld, 808 hold pedig kaszáló és legelő. Vannak több szigetei is, mellyek náddal és vesszővel szolgálnak. A Vágh-Dunán túleső rész 2500 hold kiterjedésű, melly nagyobbára jó szénáttermő rétség, erdőség, gyümölcsös és nádas posványos terület; a Vágh, Nyitra kiöntéseitől sokat szenved. Folyói: a Vágh-Duna erei, a Dodvágh, a Császta, melly Pozson vármegyéből Vásárúttól jő s nagy és mély erével Ekecs., Apácza-Szakálas, Aszód, Gutta, Bálvány-Szakálas, Keszegfalva határain kereszstülfolyva a keszegfalvi holt Vághba foly egyik ágával, másikkal a Vágh-Dunába szakad. Jelenleg ugyan a töltések által végképen elfojtatott. Ez érnek árka is épen ollyan, mintha hajdan mesterséges csatorna lett volna. Fekete agyagos öntéses földe igen termékeny: dohány is több mint 30 holdban termesztetik az ide való zsellérek által. Népessége 311 lélek, kik közt kath. férfi 121, nő 125 ; ref. férfi 4, nő 3; zsidóférfi 5, nő 4; a Vágh-Dunán túl a szigetben lakók száma 25 férfi és 25 nő; van itt továbbá 33 nemes családfő, 1 kovács, 1 szabó, 1 csizmadia, 1 mészáros. A r. katholikusok saját templommal és pappal birnak. Földesurai: Kürthy , Csúzy, Balogh , Missics , Simonyi, Lipovniczky, Sárkány, Malovecz nemes családok.[7]

1898-ban és 1903-ban árvizek pusztítottak. 1884-ben épült a postahivatal, 1910-ben a községháza. A századfordulón a környező nyugat-csallóközi mocsarakat lecsapolták, két csatornát is ástak. Az egyik szivattyúállomás átadásán 1856. szeptember 23-án. Ferenc József is részt vett. 1914-ben közadakozásból megépült a Komárom-Gúta vasútvonal, melynek egyik állomása Keszegfalván volt.

A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1939-1945 között újra Magyarországhoz csatolták. 1941-ben 2810 lakosa volt. 1965 júniusában súlyos árvíz pusztított, a falu házainak fele elpusztult. Az állam és a patronáló csehországi járások segítségével 2 év alatt helyrehozták a károkat. 1954-ben Kava, 1968-ban Keszegfalusi Sziget vált le róla, utóbbiból alakult Vágfüzes község, előbbit pedig Komáromhoz csatolták. 1974-ben Királynérét (Kráľka) pusztát Gútához csatolták át. 2003-ban megszüntették a Komárom-Gúta vasútvonalat.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1772, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1793 lakosából 1409 magyar és 345 szlovák volt.

2011-ben 1929 lakosából 1334 magyar és 407 szlovák volt.

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község önkormányzatának képviselőtestülete 9 tagú,[8] az önkormányzat élén a polgármester (2010 óta Milan Lehocký, korábban Toma Tibor) áll.

A község jelképei a címer és a zászló, melyeket 1997-ben szenteltek fel.[9] A címer kék mezőben a község névadóját, egy sárga keszeget ábrázolja. A zászló a címer színeit követi, a kék-sárga-kék zászló háromágú fecskefarokban végződik.[10]

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lőrincz Gyula Alapiskola

Keszegfalván magyar (Lőrincz Gyula Alapiskola) és szlovák nyelvű alapiskola (egy épületben), valamint óvoda is működik.

A községi újság (Keszegfalva Hangja) 1999 óta jelenik meg negyedévenként.

A községben futballkulb (Tj Agro Balseed), valamint (1886 óta) tűzoltóegylet működik. Itt él Dr.Liszka József archeológus és ethnográfus . A néprajztudományi könyvsorozatok és folyóiratok szerkesztője, néprajzkutató – Köbölkúton született. Alapiskolai tanulmányainak elvégzését követően az érsekújvári gimnázium magyar tagozatán érettségizett 1975-ben. A budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett néprajz-régészet szakon, 1980-ban. Ugyanott doktorált 1985-ben és szerezte meg a PhD tudományos fokozatot 2004-ben. Magyarországi tanulmányai végeztével visszatért szűkebb pátriájába: tizenegy éven át (1980-1991) az Érsekújvári Járási Múzeum régésze majd a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának lett vezetője (1991-1997). Az Alexander von Humboldt Alapítvány kutatói ösztöndíjával egy évet a müncheni, fél évet pedig a marburgi (1996-1997), valamint a passaui egyetemen töltött (2003). 1997. október 1-jétől a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának igazgatója. Kutatásokon alapuló munkáinak publikálása mellett értékes munkát végez a tudományszervezés terén is. Néprajztudományi könyvsorozatok és folyóiratok szerkesztője. 1989-ben megalakította a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságot, szerkesztette annak tájékoztatóját, a Hírharang-ot és könyvsorozatát, a Népismereti Könyvtárat. Nevéhez kötődik a Fórum Intézet által kiadott Interethnica, Notitia historico-ethnologica és a Lokális és regionális monográfiák könyvsorozat, valamint szerkesztője az Etnológiai Központ Évkönyvének, az Acta Ethnologica Danubiananak.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Agrárszövetkezet székháza

A község mezőgazdasági jellegű, a keszegfalvai Agrárszövetkezet (a korábbi EFSz) 1948-ban alakult, és 25 km² területen gazdálkodik. Fő profilja a magtermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés. A bálványi BALSEED Kft. (a korábbi állami gazdaságból alakult 1993-ban) is elsősorban magtermesztéssel foglalkozik. Kis nyomdaüzem is működik a faluban. Lakóinak nagy része Gútára és Komáromba jár be dolgozni.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború áldozatainak emlékműve
  • Szent Vendelnek szentelt Római katolikus temploma 1870-ben épült neoklasszicista stílusban. Szt. Vendel oltárképét 1897-ben, a falu jelképeit száz évvel később szentelték itt fel.
  • Bálványszakállason román kori (13. századi) templom alapjait tárták fel a régészek.
  • A főút menti parkban 1998-ban avatták fel a második világháborúban elesett keszegfalusiak emlékművét. Itt áll a kitelepítettek és meghurcoltak emlékkopjafája is. Az iskolaudvarban álló kopjafát 2007-ben állították.
  • Az első világháborúban elesettek emlékműve Berecz Gyula alkotása, a Dicsőséggel harcoltunk, becsülettel haltunk meg feliratot viseli.
  • A község területén számos szakrális kisemlék található:
    • Útmenti kereszt a Fő utcában.
    • 1937-ben Lőrincz Géza által emeltetett kereszt a falu északi szélén.
    • Nepomuki Szent János szobra a templom közelében, a Komárom-Gúta országút mellett.
    • A régi temetőben két nagykereszt is áll: az egyiket 1864-ben állítatta Lalák Mihály, a másik 1917-ből származik.
  • A falunapot szeptemberben tartják.

Külterületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bálványszakállas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Homokdombok Bálványszakállasnál

Bálványszakállas (általánosan használt nevén Bálvány, szlovákul Balvany) Keszegfalvától 2 km-re északnyugatra, a Gútára vezető 573-as út és a Komárom-Gútai-főcsatorna között terül el 2 km hosszan. Északi részét egy homokdomb alkotja, melynek oldalában gyümölcsösök találhatóak. Bálványban az 1990-es évekig állami gazdaság működött, melynek felszámolása után épületei pusztulni kezdtek. A 2000-es években Komáromból kitelepített romák költöztek ide, így cigánytelep alakult ki. Bálványon szociális otthon (Oázis) is működik. A gútai vasútvonal megszüntetéséig vasúti megállóhelye is volt. Szilárd burkolatú mezőgazdasági út köti össze a Gútához tartozó Királynéréttel (Kráľka).

Fényes Elek így ír Bálványszakállasról 1848-ban: Bálvány-Szakálas puszta Kavalháttal együtt határos Keszegfalvával, Megyercscsel és Guttával. Kiterjedése 4341 hold, ebből a szélhordta homokbuczkák tesznek 150 holdat, 200 hold pedig homokos, de mindent bőventermő szántóföld, s ennek egy részét a keszegfalvi zsellérség dohánynyal ülteti. A határ többi része gazdag kaszáló, vagy mocsáros nádas rétség. Ugyanis e puszta ezelőtt az áradásoknak, kivéve emelkedettebb homokbuczkáit, egészen ki volt téve, melly miatt szénája nagy bőséggel termett ugyan, de sásas- és kákásminőségű, jelenleg jobb, ámbár a posonmegyei vizek tavaszonként most is döntik. Vizei: a Vágh-Duna egy ága, a Császta ere s több mocsáros hely. Mint már fentebb láttuk, a puszta fű termése széna, s a rétek egy részét a guttai urodalom évenkint nyilas-számra szokta elárvereztetni, másik részét pedig az uraság jármos marhái és gulyája, vagy más pusztai mar hája s birkái részére takaríttatik fel a guttai jobbágyság által, melly évenkint ide kaszálásra 300 napszámot s felgyűjtésére ugyanannyit tartozik szolgáltatni. Valamint a szénának elszállítását a csémi pusztára szinte Gutta város tartozik eszközölni. Van itt az uraságnak ispáni laka több gazdasági épületekkel s a gazdasági személyzet áll 27 katholikus egyénből. Földesura az esztergomi érsek. E puszta hajdan népes helység volt s a reformátusok népes anyaegyházat birtak, melly azonban másfél századdal ezelőtt elpusztulván, az úrasztalához való ezüstedények Megyercsre tétettek, s ott máig is használtatnak. Mind a kehelyen, mind a tányéron metszve, e szavak olvashatók: „Bálvány-Szakálasi reformált ekklisiáé." Van e pusztának délkeleti szélén egy kerek domb, melly mesterséggel készült, s a rendes földszíunél 4-5 öllel magasabb, mellyen közmonda szerint a régi rómaiak idejében municipium volt. Az épület elpusztulván, maradványaiból a mostani tisztilak épült, az alapból, melly sok ölre a föld alatt tart, s földalatti rejteke is volt,.mostanában ásták s vágták ki a csaknem eggyé vált köveket, s mit még eddig fel nem használtak, most is köbölszámra ott hever. Mint egy kövöni felírás mutatja, municipium volt a szakálas Jupiternek szentelve, s hihető, hogy Szakálas szobra is fennállván, a magyarok innen nevezték-el a helységet Bálvány-Szakálasnak, vagy Szakálas-Bálványnak. Az ispáni lakon egy kőtáblán e betűk olvashatók: IOM PRO SALVTE COL az az; Jovi optimo maximo, pro salute coloniae vei colonorum. E tábla hihető, hogy Ács, vagy Szőny környékérül hozatott ide valamelly keresztény templom építéséhez, mert többek szerint a rómaiak a mos tani Csalóközben megtelepedve nem voltak.[7]

Szőlős[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szőlős

Szőlős (szlovákul Sady) - a falutól légvonalban 3 km-re északra, a Vág-Duna töltése mellett, Vágfüzessel szemben fekszik. Itt ágazik el a Bálványi-kanális, mely Bálványon keresztül a Komárom-Gútai-főcsatornáig vezet. Az 1960-as évek végéig komp kötötte össze az akkor még Keszegfalusi Sziget nevet viseli Vágfüzessel. Fényes Elek szerint: Szőlős, puszta, jelenleg a keszegfalvi határral van egybeolvadva. Hajdan Szováth vagy Zavad nevet is viselt. 1700. Sándor Istvánnak királyi adománnyal adatik, de beigtatásának többen ellene mondottak. Lásd A. Aranyos 1716. Majtényi János k. ügyész a Sándor családbélieket megidézteti a Posár nemzetség kihaltánál fogva. 1719-ben Huszár Éva és Juliánna szinte pert kezdenek Gyulay Ferencz ellen (lásd Keszegfalva), s ebből láthatni, hogy Szőlős ekkor Zavadnak neveztetett.

Vízvár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízvár

Keszegfalvától 1 km-re délre, a Konkoly-holtágból elágazó Aranyosi-kanális mentén fekszik. A komáromi úttól keletre Vajas-major (szlovákul Vajaš) is Keszegfalvához tartozik. Fényes Elek szerint:

Vízvár, Gadóczczal és Keszegfalvával határos, 38 férfi és 41 nő kath. lakossal. Róna határa 709 hold, mellyből 209 hold szántóföld, 500 hold kaszáló és legelő. Földe igen termékeny, de vizektől sokat szenved. Így a Dudvágh ere itt szakad a Vágh-Dunába, pedig ez hozza le a posonmegyei vizeket, mint legmélyebb ér, melly a rómaiak idejében mesterséggel készült csatorna lehetett. Egyébiránt a vízvári határ nagyobb része túl esik a Vágh-Dunán Kava név alatt. Földesurai: Csúzy, Halasy, Kornis, Bossányi, Molnár, Kotz, nemes családok.

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62.
  3. bociany.sk
  4. Alapi Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vág-Duna alsó-csallóközi jobbpartján. Nemzeti Kultura I, 36-43.
  5. Alapi 1933, 40-41; Csallány Dezső 1956: ADAM. Budapest, 136; Jozef Bátora 1975: Záchranný výskum slovensko-avarského v Kameničnej. AVANS 1974, 20; Trugly, A. 1987: Prieskum v Okrese Komárno. AVANS 1986, 105; Darina Bialeková 1989 (ed.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 126; ADAM 2002, 180; Jozef Zábojník 2004: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava, 92; Prohászka Péter - Trugly Sándor 2012: Avarské nálezy zo 7. storočia z Komárna z Bercsényiho (dnes Gombaiho) ulice. Zbor. SNM - Archeológia 22, 200, obr. 2:3, 7.
  6. Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa kiadó, Budapest, 1989, 99. p.
  7. ^ a b http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/Megyek_oroksege/Komarom_megye/Komarom_varmegye_leirasa/index.htm
  8. http://kamenicna.sk/?id_menu=13104&firmy_slovenska_flag=0
  9. http://www.dunajinfo.sk/kamenicna/hu/
  10. http://www.crwflags.com/fotw/flags/sk-kn-ka.html

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Prohászka Péter - Trugly Sándor 2012: Avarské nálezy zo 7. storočia z Komárna z Bercsényiho (dnes Gombaiho) ulice. Zborník SNM CVI – Archeológia 22, 193-204.
  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 32 No. 9.
  • Alapi Gyula 1933: Lovasnomád sírok a Vágduna alsócsallóközi jobbpartján. Nemzeti Kultúra I, 33-43.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keszegfalva témájú médiaállományokat.