Termelőszövetkezet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A termelőszövetkezet (rövidítve „TSZ”), (elsősorban mezőgazdasági) kistermelők társulása.


Termelőszövetkezet fajtái[szerkesztés]

  • Az első termelőszövetkezeti csoportban (TSZCS) a tagok a legfontosabb talaj előkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el.
  • A második egy fejlettebb, de a legkevésbé népszerű típusú termelőszövetkezetben az egyéni munkával, de közösségben, táblásan megművelt föld terményeit átlag szerint osztották el maguk között.
  • A harmadik típus a tulajdonképpeni termelőszövetkezet, olyan szocialista szövetkezeti forma, amelyben a beadott javaktól függetlenül, a közösen végzett munka arányában részesültek jövedelemben a tagok. A rendszerváltozás után a történelmi tények az arányos elosztás igazságos jellegét nem igazolta.


Története[szerkesztés]

Magyarországon a téeszesítést a Rákosi-korszakban vezették be először szovjet mintára. Mivel a parasztok ragaszkodtak földjeikhez, és a termelőszövetkezetek alakításával a tagokat megfosztották magántulajdonuktól, a téeszesítés ellenállásba ütközött. Így erőszakosan kényszerítették a parasztokat TSZ-ekbe. Ez a termelés visszaesését eredményezte, mert a parasztok nem voltak motiválva, nem volt belőle tényleges, kiszámítható hasznuk. Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az iparosodást szolgálta, megkönnyítette az erőforrások elvonását, és biztosította a munkaerőt. 1959-1961 között is folyt a mezőgazdaság kollektivizálása, de már a tagok kedvezményeket is kaptak, gépeket biztosítottak a gazdálkodáshoz, és kiterjesztették a társadalombiztosítást a TSZ-ekben dolgozókra.

Szövetkezetesítés a környező országokban[szerkesztés]

Különféle szövetkezetek már a 19. századtól működtek a mai Szlovákia területén. Az első Hangya Szövetkezet 1898. április 12-én alakult meg Brogyánban.

A trianoni békeszerződés előtt a mai Szlovákia területén működő fogyasztási szövetkezetek a budapesti Hangya Szövetkezeti Központhoz tartoztak. Ez a kapcsolat 1919-ben megszakadt, mivel Csehszlovákiában törvény mondta ki, hogy valamennyi szlovákiai szövetkezetnek a pozsonyi Központi Szövetkezethez kell tartoznia. Ez komoly gondot jelentett a dél-szlovákiai fogyasztási szövetkezetek számára, mivel a pozsonyi központ nem biztosította a megfelelő áruellátást. Ezért 1925-ben 35 szövetkezet és 19 magánszemély galántai központtal megalapította a Hanza Szövetkezeti Áruközpontot, amely a két világháború közötti időszak talán legsikeresebb szlovákiai magyar vállalkozásának bizonyult. Ez az összes szlovákiai magyar fogyasztási szövetkezet több mint felét felölelte, 222 főként nyugat-szlovákiai szövetkezettel volt kapcsolatban. A két világháború közötti időszakban a szlovákiai magyarság gazdasági téren csupán a fogyasztási szövetkezetek terén tudott erős pozíciókat kivívni magának, amely a visszacsatolást követően is fenn tudott maradni.

A második világháborút követően a Kassán székelő ideiglenes csehszlovák kormány 1945. április 12.-i rendeletével nemzeti gondnokság alá helyezte a Hanza vagyonát, gondnokául pedig a NUPOD-ot jelölte ki. Csehszlovákiában az Egyesült Földműves Szövetkezetek (EFSz, szlovákul Jednotné roľnícke družstvo) létrehozását a 69/1949-es törvény mondta ki, ami gyakorlatilag a létező szövetkezetek államosítását, és új szövetkezeti hálózat létrehozását jelentette. 1991-ben a szövetkezeti rendszer jogilag szétesett. A nem fenntartható, ill. a privatizált szövetkezetek nagy többsége felbomlott, közös vagyonát eltulajdonították, illetve kisebb mértékben az egykori államosított magánvagyon örököseinek kárpótlására használták fel.

Szövetkezetesítés Magyarországon 1945 után[szerkesztés]

A termelőszövetkezet vezetési módszere[szerkesztés]

A közgyűlés[szerkesztés]

A közgyűlés a tsz legfőbb testületi szerve, mely a tagok összességéből állt. A testületi szabályok szerint a tsz minden tagja érvényesíthette tulajdonosi jogát, és részt vehetett a közös gazdaság irányításában. Ez az elv a gyakorlatban nem érvényesült csak csekély mértékben.

A termelőszövetkezet vezetősége[szerkesztés]

A vezetőség a tsz általános hatáskörű testületi szerve, amelyet a közgyűlés a tagjai közül titkos szavazással 4 évre választott meg, melynek létszáma 10 – 25 fő volt.

A termelőszövetkezeti bizottságok[szerkesztés]

A tsz-ek vezetésében fontos szerepet töltöttek be a különböző bizottságok. Feladatuk az akkori szövetkezeti demokrácia kialakítása és a korszakbeli felfogás szerinti demokratikus önkormányzat megvalósítása.

A termelőszövetkezet dolgozói[szerkesztés]

A tsz-ek dolgozói kezdetben a saját földjüket a tsz közös tulajdonába beadó, a tsz-be belépett személyek voltak.

Vagyonegyesítés, tulajdoni bejegyzés, kárpótlás[szerkesztés]

Az első szabadon választott parlament 1992-ben megalkotta az úgynevezett szövetkezeti átalakulási törvényt. Ebben a jogszabály azt írta elő, hogy a termelőszövetkezetek nemcsak a nyugdíjas és dolgozó tagjainak köteles juttatni az évtizedek során felhalmozott vagyonból, hanem mindazoknak, akik valamikor legalább öt esztendeig dolgoztak a közös gazdaságban.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]