Kolhoz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kolhoz (orosz "коллективное хозяйство", azaz "közös gazdaság" szóösszevonással keletkezett rövidítése) az egykori Szovjetunió mezőgazdaságának tipikus termelőszövetkezeti formája. Szemben az ún. szovhozzal (orosz: szovjetszkoje hozjajsztvo, azaz szovjet gazdaság), ahol minden állami tulajdonban állt, a kolhoz elvileg olyan termelőszövetkezet volt, amelyet a dolgozó parasztok "önkéntes" társulással, állami tulajdonban álló földön hozták létre.

A kolhozok hivatalos jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a termelési eszközök szövetkezeti tulajdona
  • a megtermelt javak szövetkezeti tulajdona
  • kizsákmányolástól mentes munkavégzés a közösben
  • a tagok részesedése a termelés mennyisége és minősége alapján

A kolhozok a valóságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a kolhoz egy modernizációs kísérlet volt a forradalom előtt igen elmaradott mezőgazdaság fejlesztésére, emberi tragédiákba és nyomorba torkollott az önkéntesség elvének teljes figyelmen kívül hagyása, másrészt az ígért anyagi ösztönzés hiánya miatt. A Szovjetunióban az 1930-as évekre fejeződött be a mezőgazdaság „szocialista átalakítása”, amely a nagyüzemi gazdálkodás bevezetése mellett például Ukrajnában több millió ember halálát követelő éhínséggel párosult.

A kolhozok és a magyar termelőszövetkezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Tanácsköztársaság a szovjet-orosz modellt vette át, tehát a földet nem osztotta fel és állami tulajdonban hagyta. A második világháború után Magyarországon, az önkéntesség teljes mellőzésével, bevezették a kolhoz-modellt. Amikor a visszéléseket feltáró Nagy Imre kormányfő 1953-ban elhatárolódott, sorra szűntek meg a termelőszövetkezetek. A kádári konszolidáció részeként ismét hozzákezdtek a mezőgazdaság kollektivizálásához („”a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez”), amely Magyarországon hivatalosan 1961-ben befejeződött, miután a mezőgazdaságban is „uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok”. A magyar termelőszövetkezetek az 1960-as években már jelentősen eltértek a szovjet kolhozoktól: lehetővé tették a háztáji gazdálkodást és a jövedelmet ún. munkaegységek alapján osztották fel.