Kizsákmányolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kizsákmányolás fogalma több, egymástól lényegesen eltérő érelemben használatos.[1] Általános értelemben vett jelentése valamely erőforrás túlzott mértékben történő igénybevétele. Ilyen értelemben beszélünk a természeti erőforrások kizsákmányolásáról. Társadalmi téren a kizsákmányolás fogalma alávetett emberek által termelt értékek ellenszolgáltatás nélküli kisajátítása értelmében használatos. A szó jelentése ebben az összefüggésben erősen pejoratív, erkölcsileg elítélendő, a kegyetlen kiszipolyozással egyenértékű.

A marxista közgazdaságtan, ami a szó elterjedéséhez túlnyomórészt járult hozzá, ezt a fogalmat semlegesebb értelemben használja és minden magántulajdonon alapuló gazdasági rendszer természetes részének tartja. Ebből a szempontból a kizsákmányolás az idegen munka terméke egy részének elsajátítása a termelőeszközök magántulajdona révén. A dolgozók megkapják munkájuk eredményéből a saját létfenntartásukhoz szükséges részt, az e feletti többletterméket a munkaeszközök tulajdonosa tartja meg magának.

Etimológia[szerkesztés]

A zsákmány, zsákmányolás a középkorig a vadászzsákmányt, és a hadizsákmányt jelentette. Az utópista szocializmus filozófusai kezdték alkalmazni a kifejezést a proletariátus által termelt értékeknek a termelőerők tulajdonosai által történő elsajátítására. Ezt az értelmezést fejlesztette tovább Karl Marx és Friedrich Engels a saját közgazdasági elméletükben.

Marxista elmélet[szerkesztés]

Marx kizsákmányolás-elmélete a marxista közgazdaságtan egyik fő eleme, néhány társadalomkutató szerint egyenesen a marxizmus sarokköve. Marx a skót felvilágosodás gondolkodóinak tulajdonította a materialista történelemszemlélet kezdeményezését.[2] A gothai program kritikája című művében Marx rögzítette azokat az elveket, amelyek szerint a javak elosztásának a szocializmusban és a kommunizmusban történnie kell, azaz a munka szerint elosztás illetve a szükségletek szerinti elosztás elveit.

A kizsákmányolás Marx szerint az, amikor ezek az elvek nem érvényesülnek, amikor a dolgozók nem jutnak hozzá munkájuk ellenértékéhez az elvégzett munkájuk, illetve a szükségleteik szerint.[3]

Nemzetgazdasági szinten a kizsákmányolás abban jelenik meg, hogy az egész gazdaság által létrehozott új javak értéke, a nettó nemzeti termék (GDP mínusz amortizáció) nem az elvégzett munka arányában kerül felosztásra a társadalom tagjai között, hanem a tőketulajdonosok jóval nagyobb mértékben részesülnek abból, mint a dolgozók. E felosztás alapján határozható meg a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak köre.[4]

A többletmunka és a munkaérték-elmélet[szerkesztés]

A Marx által A tőke című művében kifejtett elmélet szerint a munkaadók sajátítják el a munkások által elvégzett munka eredményének azt a részét, ami a munkás létfenntartásához szükséges rész (szükséges munka) felett van, azaz a többletmunkát. Ez korábban, a rabszolgatartó és a feudális társadalmakban is így volt, de a kapitalizmusban ehhez nem szükséges a munkás megfosztása a személyes szabadságától, elég a gazdasági kényszer.[5] A többletmunka megfelel a tőkés profitjának, ennek egy részét a tőkés személyes fogyasztására költi, más részét befekteti tőkéjénak bővített újratermelése érdekében.[6]

A kizsákmányolás foka[szerkesztés]

A többletmunka és a szükséges munka közötti arány a marxi elméletben kizsákmányolás foka. Ez független a munkások tényleges helyzetétől. Lehetséges, hogy például az Angliában maguknak már jobb béreket kiharcolt munkások kizsákmányolásának foka magasabb, mint nyomorgó indiai társaiké, ha az angol munkások által előállított többlettermék lényegesen magasabb a szükséges munkához (=fizetéseikhez) képest, mint amit az indiai munkások elő tudnak állítani. Képletben:

A képletből az is kitűnik, hogy a kizsákmányolás foka akkor is növekedhet, ha a bérek (szükséges munka) növekszenek, például a munkaidő meghosszabbítása vagy a munka intenzitásának vagy termelékenységének(wd) növekedése esetén. A tőkés törekvése a munkaidő növelésére, a kizsákmányolás lehetőség szerinti fokozására törvényszerű, a piaci verseny követelményeiből fakad. Ha meg akarja őrizni tőkés mivoltát, azaz nem akar elbukni a konkurenciaharcban, igyekeznie kell növelni profitrátáját. Másrészt a kizsákmányolás fenntartása azért is fontos, mert ha a munkás a (az adott kor és nemzetgazdaság szintjén álló) létfenntartásánál több bérhez jutna, akkor megtakarításai révén kiléphetne a bérmunkás létből, és ez a tőkések számára a rendelkezésre álló munkaerő elvesztését jelentené.

A marxista elmélet kritikája[szerkesztés]

A polgári közgazdaságtan legfőképpen azt veti fel Marx elméletével szemben, hogy az nem foglalkozik a tőketulajdonosok érdemi hozzájárulásával a termelési folyamathoz. Szerintük feltétlen figyelembe kell venni, hogy a tőkés beruházásával kockázatot vállal, és ennek fejében joga van méltányos profithoz, ezen kívül pedig az igazgatási tevékenysége fejében is fizetség jár a számára.

A kizsákmányolás más formái[szerkesztés]

A fogalom a munkaérték-elmélet terén kívül, más összefüggésekben is használatos. Ilyen a szexuális kizsákmányolás, azaz a kényszerprostitúció, a gyermekpornográfia, valamint a rablógazdálkodás a természeti erőforrásokkal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Értelmező
  2. Andrew Reeve, Modern Theories of Exploitation"
  3. Jon Elster, "Exploring Exploitation", The Journal of Peace Research, Vol. 15, No. 1, pp. 3-17
  4. John E. Roemer, 'Should Marxists be Interested in Exploitation', Philosophy & Public Affairs, Vol. 14, No. 1, 1985, pg 30-65
  5. "Exploitation", Encyclopedia of Power, SAGE Publications, Inc.
  6. A tőke 199-204. o.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ausbeutung című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Exploitation of labour című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]