I. Mátyás magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Mátyás
I. Mátyás ábrázolása egy corvina miniatúráján
I. Mátyás ábrázolása egy corvina miniatúráján

Ragadványneve Igazságos
Magyarország királya
Uralkodási ideje
1458. január 24.1490. április 6.
Koronázása Székesfehérvár
1464. március 29.
Örököse Corvin János
Elődje V. László
Utódja II. Ulászló
Cseh király
Uralkodási ideje
14691490
Elődje I. György
Utódja V. Ulászló
Ausztria főhercege
Uralkodási ideje
14861490
Elődje Zsigmond
Utódja I. Miksa
Életrajzi adatok
Uralkodóház Hunyadi-ház
Született 1443. február 23.
Kolozsvár
Elhunyt 1490. április 6. (47 évesen)
Bécs
Nyughelye Nagyboldogasszony-bazilika, Székesfehérvár
1490. április 25.
Házastársa 1. Podjebrád Katalin
2. Aragóniai Beatrix
Ágyas: Edelpeck Borbála
Gyermekei N. (első feleségétől)
János (ágyasától)
Édesapja Hunyadi János
Édesanyja Szilágyi Erzsébet
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mátyás témájú médiaállományokat.

I. Mátyás – gyakran Corvin Mátyás, hivatalos latin uralkodói nevén Mathias Rex; neve németül és latinul Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, csehül: Matyáš Korvín – (Kolozsvár, 1443. február 23.Bécs, 1490. április 6.) Magyarország királya 1458 és 1490 között. Apja Hunyadi János korábbi magyar kormányzó, anyja Szilágyi Erzsébet grófnő. Bár 1458-tól de facto uralkodott, királlyá koronázására Székesfehérvárott csak 1464-ben került sor. Cseh királlyá 1469-ben, Ausztria főhercegévé 1486-ban választották. A magyarok, de számos más környező nép hagyománya is az egyik legnagyobb királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda őrzi. Népszerű ragadványneve az Igazságos. A szakirodalom és a köznyelv egyaránt leginkább sorszám nélkül, egyszerűen Mátyás királynak nevezi.

Ifjúkora[szerkesztés]

Hunyadi Mátyás szülőháza Kolozsvárott

Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedőbb hadvezére. Nevéhez fűződik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Anyja Szilágyi Erzsébet, testvére Hunyadi László.

Hunyadi János kisebbik fiát hatéves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi műveltséget szánt a fiának. Előbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be a tudás birodalmába. Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklődő emberré nevelték, tanították egyház- és államjogra, művészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül, valószínűleg románul is beszélt. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók műveit. Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibál ravaszságáról szóló elbeszéléseket. Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg: a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket. Habár neveltetése félbeszakadt, műveltsége így is jóval meghaladta korának főuraiét. Életének e korszakát főként Vajdahunyadon, a családi fészekben töltötte. Hunyadi László kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevű toronyban várta szabadulását.

A későbbi király még 12 éves sem volt, amikor a kor szokásainak megfelelően apja már menyasszonyt szerzett számára. 1445-ben Hunyadi János és Cillei Ulrik megegyeztek, hogy Mátyás feleségül veszi majd az akkor 10 éves Cillei Erzsébetet, a hatalmas Cillei-vagyon egyedüli várományosát. A tervezett házasság előnyös rokoni-politikai kapcsolatokkal is kecsegtetett. Cillei Garai László nádor unokaöccse, Brankovics György szerb despota veje volt. A kor szokásainak megfelelően Erzsébet a jövendőbelije családjához költözött, míg Mátyás a királyi udvarba került gyakorlatilag „túszként”. Az esküvőre végül Cillei Erzsébet halála miatt nem kerülhetett sor.[1]

Nagybátyja, Szilágyi Mihály támadásai következtében zűrzavar támadt az országban, ami a nagyobb várurak javainak pusztulását okozta. A király hatalma és népszerűsége egyre csökkent, ezért elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként Hunyadi Mátyást is magával vitte. V. László 1457 szeptemberében érkezett Prágába. Bár V. László káoszt hagyott maga mögött, a kedélyek lecsillapodván a véres bosszú elmaradt. Mikor az esküvőjére készülő királyt 1457. november 23-án a halál váratlanul elragadta, Mátyás esélyei megnövekedtek.

Trónra lépése és hatalmának biztosítása[szerkesztés]

Mátyás király pecsétje és aláírása
Hunyadi Mátyás a Thuróczi János-féle Chronica Hungarorum-ban
A középkori magyar királyság

V. László halála után nagybátyja, Szilágyi Mihály és a Hunyadi-párt fegyveres erejének nyomására 1458. január 24-én királlyá választották a budai várban történt, ám egyúttal öt évre kormányzóvá tették Szilágyit. A választás megerősítése gyanánt a köznemesség, Szilágyi emberei a befagyott Duna jegén ünnepélyesen királlyá kiáltották ki Mályást.[2]

1458 januárjában díszes küldöttség indult Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Mátyást Podjebrád György cseh kormányzó csak azzal a feltétellel engedte el fogságából, hogy Mátyás feleségül veszi a lányát, Katalint. Az előre kialkudott váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedező jégen, és 1458. február 15-én megérkezett Budára.

Már uralkodásának elején gondja támadt mind a főurakkal, mind III. Frigyes német-római császárral. Először Giskra lázadt fel ellene, ám a királyi sereg Rozgonyi Sebestyén vezetésével Jánospatak mellett megverte. Garai László nádort, aki összeesküdött ellene, megfosztotta a nádori méltóságtól. Mivel még kiskorú volt, az országgyűlés Szilágyi Mihályt nevezte ki melléje kormányzónak. Mátyás azonban nem tűrte a gyámkodást és háttérbe szorította nagybátyját, aki erre összeesküdött a király ellen, szövetségre lépve Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal. A király éppen Galambóc váránál hadakozott a törökökkel, amikor fülébe jutott az összeesküvés híre. Azonnal hazatért, az összeesküvőket elfogatta, a nagybátyját pedig le akarta fejeztetni, de meggondolta magát, és az ítéletet várfogságra változtatta, amit Szilágyinak Világos várában kellett letöltenie.

Ez idő alatt Garai és Újlaki újra összeesküdtek Mátyás ellen, és Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyest. Mátyás a lázadók ellen Nagy Simon macsói bánt küldte, aki legyőzte az összeesküvőket: Garai nádor meghalt, társai pedig meghódoltak.

A fogságból kiszabadult Szilágyi újra szervezkedni kezdett a király ellen, de a király az újabb lázadást megelőzendő Szerbiába küldte nagybátyját, azzal bízta meg, hogy hódítsa vissza a néhai Szerbia területét. Szilágyi azonban még működése kezdetén a törökök fogságába esett, akik lefejezték őt.

1461-ben Mátyás háborúba keveredett Frigyes császárral, akivel azonban kénytelen volt békét kötni, mivel apósa, Podjebrád bujtogatására a cseh főurak újra lázongani kezdtek ellene. Ezt követően kötötte meg 1463-ban Mátyás III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 ezer aranyforintért visszakapta tőle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg.[megj 1] [3] Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot a török ellen. Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Később ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének első jogalapjává.

Hadserege[szerkesztés]

Központosított királyi hatalmat épített ki, aminek katonai alapja az első magyar állandó zsoldoshadsereg, a fekete sereg volt. A velencei követ tájékoztatása szerint Mátyásnak a török ellen alkalmazható hada 163 ezer főre rúgott. Ez a hatalmas sereg a szárazföldi és vízi haderőre tagozódott. Az előbbinek létszáma 148 ezer fő volt, s ebből a „fekete sereg” cseh, morva és sziléziai zsoldosa 16 ezer fő, magyar és székely zsoldos 46 ezer fő (éspedig 10 ezer magyar nehéz lovas, 16 ezer könnyű székely lovas – lándzsával, pajzzsal és kézi íjjal –, 4 ezer nehéz magyar és 16 ezer könnyű székely gyalogos), bandérium 12 ezer fő és 70 000 ezer havasalföldi és moldvai hűbéres had. Az utóbbiak nélkül tehát a magyar hadsereg több mint 70 ezer főt, túlnyomórészt zsoldost tett ki.

A főurakat korlátozó intézkedései vetették meg „Igazságos Mátyás” máig élő népi legendájának alapját. Első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt, ezt követően hosszú ideig nem nősült meg. Először német-római császári családból származó feleséget akart, de ezt nem sikerült elérnie. Végül 1476-ban Aragóniai Beatrix nápolyi királylányt vette feleségül, akitől azonban gyermeke nem született.

Uralkodása idején előfordult, hogy jobbágysorból származó tehetséges embereket vett pártfogásába. Ilyen volt Bakócz Tamás későbbi bíboros, aki mindeddig az egyetlen, esélyes, magyar származású pápajelöltünk volt, vagy Dóczi Orbán, aki rövid ideig Bécs püspöke volt. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált. A Corvináknak otthont adó, világhírű könyvtára mintegy 2000–2500 kötetet számlált, és a kódexek értéke meghaladta a darabonként 1000 aranyat.

Harcai a török ellen és a Délvidéken[szerkesztés]

A Brankovics Lázár szerb despota 1458. februári halála után kialakult hatalmi viták során 1458 augusztusától II. Mehmed oszmán szultán Mahmud nagyvezír vezetésével [4] sorra foglalták el az al-dunai szerb területeket és Galambócot is elfoglalták. A következő évben, 1459. június 29-én elesett szerb despoták utolsó székhelye, Szendrő is, amivel befejeződött Szerbia török meghódítása. Magyarországon még 1459. januárban összehívták a szegedi országgyűlést, határozatot hoztak számos honvédelemmel összefüggő kérdésben, de ezek végrehajtására nem került sor. [5]

1462 tavaszán a törökök megtámadták Havasalföldet, mivel Vlad Tepes fejedelem az előző évben szerződést kötött Mátyással, és megtagadta a török adót. A segítségére küldött magyar segédcsapatok ellenére Vlad vereséget szenvedett, akit megfosztottak méltóságától. Az új vajda, Radu, elfogadta a magyar fennhatóságot, s Mátyás szeptemberben megerősítette őt méltóságában. Világos volt azonban, hogy Havasalföldre csak a törökök távollétében lehet számítani. [6]

1462 telén Tomašević István bosnyák király felmondta a török függést, és a II. Piusz pápa által a török elleni összefogás érdekében összehívott mantovai kongresszushoz fordult védelemért, amelyik a belső vitái miatt azonban nem segíthetett. Mátyás 1463 márciusára országgyűlést hívott össze, amely megszavazta a török elleni hadjáratot. Májusban Mátyás már felvonult a határra 20 ezer katonával, de várakozott, mert az esetleges vereség védtelenül hagyta volna egész Magyarországot. II. Mehmed oszmán szultán viszont 1463 májusában megindította támadását Bosznia ellen, hogy megbüntesse István hűtlenségét. Júniusban a szultán elfoglalta Jajcát, elfogatta és kivégeztette Istvánt. [7] Jajca török kézre kerülése megnyitotta a törökök előtt a Horvátország, Ausztria, Velence és Magyarország vezető portyák lehetőségét. A kortársak Jajcát némi túlzással „Európa kapujának” nevezték. Mátyás 1463 szeptemberében szövetségre lépett Velencével. Megegyeztek abban, hogy Velence a Peloponnészoszon, Mátyás pedig Boszniában támad. [8] Mátyás a szultán elvonulása után elfoglalta a szávai átkelőket és ostromolni kezdte Jajcát. A várost már október elején elfoglalta, de a fellegvárban a janicsárok még két hónapig tartották magukat. Végül teljesen kiéhezve a várkapitány Juszuf Haram bég tárgyalásokat kezdett Mátyással. Megegyeztek abban, hogy a vár átadása fejében aki akar, csatlakozhat Mátyáshoz, aki nem, az szabadon távozhat. A janicsárok többsége és maga a bég is belépett Mátyás seregébe, mert félt a szultán megtorlásától. Mátyás fennhatósága alá vonta Észak-Boszniát, Jajca parancsnokának kinevezte Hídvégi Székely Jánost, Szapolyai Imre pedig bán lett. [9]

II. Piusz pápa Mátyás sikerén felbuzdulva elérkezettnek látta az időt, hogy végrehajtsa régóta dédelgetett tervét és megindítsa a török elleni keresztes hadjáratot. Elképzelése szerint Mátyás Boszniában, Velence az ekkor Moreának nevezett Peloponnészoszon, a többi keresztény sereg pedig Anconában behajózva Albániában támadott volna. A pápa 1464. június 15-én érkezett Anconába, ahol viszont csak néhány ezer keresztes és néhány velencei gálya gyűlt össze. A pápa a kudarcba augusztus 14-én belehalt és a hadjárat elmaradt. Mohamed szultán viszont már július 12-én ostrom alá vette Jajcát. A magyarok 41 napig sikeresen állták ostromot, amivel augusztus 22-én a szultán felhagyott és elvonult. Ebben szerepet játszhattak a keresztes hadjárat indulásáról szóló hírek is. Mátyás ekkor 30 ezer fős seregével – 17 ezer lovas, 6 ezer gyalogos, 7 ezer keresztes – a Duna északi partján, Bács megyei Futakon tartózkodott. Ezután a királyi sereg egy részével Szapolyai Imre elfoglalta Szrebernik várát, Mátyás pedig 20 ezer fővel a Drina völgyében Zvornik ellen vonult. Október végén már az ismét egyesült magyar sereg ostromolta Zvornikot, de november 9-én vissza kellett vonulniuk, mivel a Jajcát körülzáró Mahmud nagyvezír ellenük indult. [10]

A Ransanus-kódex lapja, a miniatúrán Ransanus nápolyi követ beszédet mond Mátyás és Beatrix előtt

Az ekkor létrejött fegyvernyugvást és status quót Bosznia de facto felosztásával kapcsolatban Mátyás haláláig már egyik fél sem háborgatta. Mátyás nyugaton hadakozhatott, Mohamed pedig Anatóliában. Mátyás egyik 1480-ban Isztambulba írt levele alapján kiderült, hogy egy egyezség is létrejött a két fél között, amelynek értelmében a határ menti törökök szabadon átvonulhattak a magyar felségterületen, ha szomszédos területen akartak portyázni. III. Frigyes német-római császár már 1474-ben megvádolta Mátyást, hogy átengedi területén a Stájerországba tartó törököket. Úgy tűnik, joggal. Mátyás az 1480-as levelet azért írta, mert az egyezséget a törökök akkor megszegték, és magyar területen is fosztogattak. [11]

1467-ben III. István moldvai fejedelem bujtogatására lázadás ütötte fel a fejét király ellen, amelyet azonban sikerült levernie. A király hadjáratot indított Moldva ellen. Kezdetben győzedelmesen haladt előre, de egy éjjel a moldvai sereg Moldvabányánál rajtaütött a királyi seregen, a csatában pedig a király is súlyos sebeket szerzett, a csatát mégis megnyerte, és a vajdát is foglyul ejtette rövid időre. Természetesen a hadjárat félbe maradt, de a moldvai vajda mégis meghódolt a magyar királynak.

Ezután többnyire csak a török kisebb portyázásai nyugtalanították Magyarországot. 1474 volt az egyik kivétel, amikor Ali szendrői bég februárban – Mátyás sziléziai hadjáratát kihasználva – végigdúlta a Temesközt és Nagyváradig hatolva azt is felégette. Júliusban a Dráva–Száva közén portyáztak a törökök. Télen Szulejmán pasa ruméliai beglerbég támadt Moldvára, de csapatait 1475. január 10-én Nagy István moldvai vajda serege és Magyar Balázs erdélyi vajda segélycsapatai Vasluinál megadásra kényszerítették. A magyar rendek követelték Mátyástól, hogy nyugati hadjáratai helyett indítson törökellenes hadjáratot. Ő beadta derekát és hosszas előkészületek után, ismét télen támadva, 1476 januárjában ostrom alá vette Szabács várát, amelyet az első sikertelen próbálkozások után sikerült csellel elfoglalnia. [12] Mátyás diplomáciai téren alaposan kihasználta a győzelmet. IV. Szixtusz pápa is igéretet tett neki, hogy törökellenes pénzsegélyt küld a számára. [13] Mátyás azonban maga befejezettnek tekintette a törökellenes hadjáratát, a pénzre nagy szüksége volt Beatrixszal kötendő házasságához, amellyel további nyugati terveit akarta alátámasztani. [14]

Hadvezérei azonban kisebb hadjáratokat vezettek a török ellen. 1476. augusztusában Báthori István országbíró sikeresen harcolt Moldvában, majd Havasalföldre vonult, ahol elűzte a törökbarát III. Basarab vajdát, akinek helyére Mátyás 14 év után ismét Vlad Tepest nevezte ki, aki azonban csak néhány hónapot uralkodhatott. Meggyilkolták és ismét Basarab lett a vajda. [15]

A budavári palota Mátyás korában

1479-ben volt a másik nagyobb török betörés 1474 mellett Magyarországra. Haszán-oglu Isza bég októberben 35-40 ezres sereg élén feldúlta Királyföldet. Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán csapatai azonban október 13-án a kenyérmezei csatában Alvinc és Szászváros között hatalmas vereséget mértek rá. [16]

1480. augusztus 10-én a törökök elfoglalták Otrantót, amivel közvetlenül fenyegették Mátyás apósának, I. Ferdinánd nápolyi királynak az országát. Ferdinánd 1481 szeptemberében visszafoglalta a várost, amiben segítségére volt a Magyar Balázs vezette kontingens, 400 gyalogos, 100 páncélos lovas és 200 huszár. Mátyás közben 1480 végén Magyarországról három irányban támadott a török ellen: István moldvai vajda csapatai Havasalföldre, Mátyás zsoldosai Dél-Boszniára, Kinizsi Pál pedig Szerbiára. A magyarok két nagy csatát nyertek Szarajevó és Szendrő mellett. Majd Ali szendrői bég portyázásait megtorlandó Kinizsi 1481 végén újabb sikeres hadjáratot vezetett Szerbiába. A májusban elhunyt II. Mehmed helyére lépő II. Bajazid oszmán szultán felújította a még apja által kezdett béketárgyalásokat. Erre az is ösztönözte, hogy Mátyás támogatni kezdte öccse, Dzsem herceg trónigényét, aki 1481-ben Rodoszra menekült a johannita lovagrendrendhez. [17] Végül 1483-ban öt évre fegyverszünetet kötöttek, amelyet 1488-ban két évvel meghosszabbítottak. [18] Mátyás ezzel biztosította a hátát újabb nyugati hadjárata idejére. [19]

Katonai stratégiája és taktikája[szerkesztés]

Mátyás nem csak uralkodóként, hanem hadvezérként is kiemelkedőt alkotott. Kortársai az egyik legjobb stratégaként tartották számon. Kitűnően tájékozódott a külpolitikában, tájékozott volt az antik és a korabeli katonai irodalomban. Diplomáciai és hírszerző hálózata révén megismerte az ellenfelek terveit.[20]

A 15. század második felében az európai háborúk többnyire korlátozott céllal, egy-egy vár vagy tartomány meghódításáért folytak. Mátyás hadászata is ezt követte, ritkán vállalkozott költséges és kockázatos, sok katona életét követelő döntő ütközetekre. Céljait portyázásokkal, rajtaütésekkel, az ellenséges terület pusztításával, egyes várak elfoglalásával igyekezett elérni.[21]

Mátyás király stratégiája egészében eredményes volt. Ellenfeleivel szemben jelentős katonai sikereket ért el, például a harmadik osztrák háborúban (1482-1487). A török elleni harcokban belátta, hogy serege csak az aktív védelemre képes és ennek megfelelően járt el. Azt is látta, hogy a török belátható időn belül nem tud átfogó támadást indítani Magyarország ellen. Azért fordult Csehország és Ausztria ellen, hogy Magyarországot erősebbé tegye a hatalmas Oszmán Birodalom várható hódító kísérleteivel szemben. Ezek a tervei azonban végső soron irreálisnak bizonyultak; Magyarország erőforrásai nem voltak elegendőek hódító szándékai megvalósítására, inkább kimerítették az országot. Az utókor a későbbi fejlemények ismeretében ezt Mátyás hibájának értékeli.[20]

Mátyás hadászati tervei általában az ellenséges erők szétszórásán és saját akciószabadságának biztosításán alapultak. Fő eszköze a könnyűlovasság, az akkor kialakult magyar huszárság volt. Ennek portyái az ellenség kimerítését, nagyobb támadási tervei meghiúsítását célozták. Nagy ütközetekre ritkán került sor, Mátyás ezeket igyekezett elkerülni. Gyors vagy teljes győzelemre nem is igen törekedett; egyedül Podjebrád ellen szeretett volna totális győzelmet aratni, de ez sem sikerült. Legnagyobb sikerét az 1474-es sziléziai hadjáratban érte el, az úgynevezett boroszlói táborozás során, amikor a huszárság mozgékonyságának mesteri kihasználásával békére kényszerítette a többszörös túlerővel felvonult lengyel-cseh ellenfelét.[20]

A kor harcászatában, katonai taktikájában viszonylag kevés volt a változás a megelőző időszakokhoz képest. A nagy, nyílt csatákat továbbra is a nehézlovasság rohama döntötte el. A leglényegesebb változás abban volt, hogy a nagy csatatereken is jelentőssé vált a könnyűlovasság szerepe: a tobischaui (1469) és szarajevói győzelmet (1480) főleg a huszárok javára kell írni.[20]

Mátyás a harcászatban, a konkrét csaták vezetésében nem mindig volt eredményes. A várostromokhoz nagyon értett, de a nyílt csatákat időnként elvesztette. 1464-ben Zvorniknál és 1467-ben Moldvában meglepték ellenfelei, 1468-ban pedig Laanál bekerítették a csapatait. A nyílt összecsapásokban elért győzelmeket többnyire az alvezérei vívták ki.[20]

Mind a török, mind a nyugati hadszíntereken főleg a várak elfoglalására törekedett, ami ebben az időszakban megfelelt a nemzetközi hadművészet fő irányvonalának. A fekete sereg és általában a magyar csapatok igen sok várat, erődített várost foglaltak el; a legfontosabbak közülük Bécs, Jajca, Szabács, Bécsújhely, Korneuburg, Hainburg, Kosztolány, Magyarbród voltak. A várak többségét azonban még nem a hatásos ágyúzás után indított sikeres rohammal, hanem hosszas ostromzárral, kiéheztetéssel, esetleg a várkapitány megvásárlásával foglalta el.[20]

Új várat nem építtetett, de nagy gondot fordított különösen a déli végvárrendszer fenntartására is. A megfelelő várkatonaság ellátása, az erődítmények karbantartása a környező lakosság feladata maradt.[20]

A cseh háború és a boroszlói „táborozás”[szerkesztés]

Mátyás királyt a maga korában sokan vádolták azzal, hogy néhai apjával ellentétben, nem a török veszélyre fordította figyelmét és erejét, hanem önző hatalmi érdekeit tartotta csupán szem előtt. Pedig ez így nem igaz, még ha annyit el is kell ismernünk, hogy Hunyadi Mátyásban tényleg lehetett egy jó adag hatalomvágy is. Tényleges indítékai azonban éppen abból eredtek, hogy a korabeli Európa államai egyre inkább csak saját hatalmuk kiterjesztésével voltak elfoglalva és egyre közömbösebben tekintettek a közeledő és mindent bekebelező Török Birodalom jelentette fenyegetésre. Segítségnyújtás, a kereszténység védelmében, ekkoriban már talán meg sem fordult a legtöbb nagy európai uralkodó fejében. Magyarország viszont egyedül nem bírhatott el a nálánál sokkalta hatalmasabb és erősebb Oszmán Birodalommal. Még egy Mátyás király szintű uralkodóval az élén – aki a végvárrendszer erősítésével és korlátozott számú ellencsapással minden megtett, ami országa erejéből kitelt – is csak nehezen és ideiglenesen tudta feltartóztatni e félelmetes veszedelmet. Ezért döntött úgy Mátyás, hogy stratégiát változtat. Ha egyedül nem bírja legyőzni a törököket és mások pedig nem segítenek, akkor kényszeríteni kell őket rá. Corvin Mátyás megkísérelte azt, hogy egy olyan közép-európai birodalmat építsen ki (melynek élén lehetőleg ő állna, német-római császárként, magyar királyként, cseh királyként és még ki tudja miként), mely már a győzelem reményével vehetné fel a harcot az irtózatos ellenféllel. Birodalmának kiépítését meg is kezdte és igen sikeresen is haladt vele; ennek a hódítás-sorozatnak volt fontos állomása a cseh területek egy nagy részének bekebelezése is. Nagyszerű birodalomépítő vállalkozása azonban sajnos kudarcot vallott. Rövid élete és az utódlás problémája ebben megakadályozta. Cseh hadjáratai, azon belül pedig főként a boroszlói táborozás azonban mindmáig a magyar hadtörténelem legdicsőségesebb epizódjai közé tartozik. Mátyás csehországi háborúja 1468-ban vette kezdetét és a kor nyugati háborúihoz illően, többnyire nem nagy mezei csaták, hanem inkább ostromok és manőverezések jellemezték. 1469-ben a katolikus cseh nemesség Corvin Mátyást Csehország királyává választotta korábbi apósával, az eretnek Podjebrád Györggyel szemben. Ettől azonban még nem szállt egyszerre minden terület Mátyás királyra, mivel György király továbbra is rengeteg támogatóval rendelkezett. A harcok változó sikerrel zajlottak, Mátyás híres Fekete Serege meghódította és szilárdan tartotta a cseh területek közül Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, azonban a központi-nyugati területeket (a „szűkebb értelemben vett” Csehországot, más néven Bohémiát) nem tudta tartósan elfoglalni. 1471-ben Podjebrád György meghalt, a hozzá hű cseh rendek pedig végakaratának megfelelően nem Mátyást, hanem a lengyel király fiát, Ulászlót (a későbbi magyar királyt) választották Csehország királyának. Mátyás helyzete így még nehezebbé vált, mivel egyszerre kellett szembenéznie a cseh és a lengyel királlyal, valamint Magyarországon is le kellett szerelnie egy összeesküvést. Igazán veszélyessé azonban 1474-ben vált a cseh háború, amikor Ulászló és apja, IV.Kázmér András lengyel-litván király szövetségre léptek Mátyás régi ellenfelével, III.Frigyes császárral, és a gazdag Szilézia visszafoglalására készülődtek. Mátyás király, miután a hazáját fenyegető veszélyekkel leszámolt, 1474 nyarának végén hadjáratot indított Szilézia védelmére. Seregének létszáma a 10 000 főt sem érte el, e haderő azonban kizárólag harcedzett, kipróbált és jól felszerelt zsoldosokból állt. Mindezek ellenére nyilvánvaló volt, hogy Mátyás nem kíván nyílt mezei csatában megütközni ellenfeleivel. Mátyás a teljes hadjáratot alaposan eltervezte és megszervezte. Ellentmondást nem tűrő erélyességgel gondoskodott róla – akár kivégzésekhez vagy lefizetéshez is folyamodva –, hogy a hadműveleti terület minden egyes erődített helye az ő birtokában legyen. Az elfoglalt várak egy részét leromboltatta, a többiben pedig kevés, ám kellően felszerelt és jól fizetett helyőrségeket hagyott. Ő maga pár száz katonája élén Szilézia fővárosába, Boroszlóba vonult (ma Wrocław), a város mellett pedig erős szekérvárat állíttatott. Sziléziai támogatóitól – a magyarországiakhoz hasonlóan – nem személyes részvételt kért a háborúban, hanem inkább szolgáltatásaik pénzbeli megváltását. Ez a pénz pedig Mátyás haditervéhez nagyon is kapóra jött a későbbiekben, zsoldosseregének ellátáshoz. Ahogy arra számítani lehetett, szeptemberben megindult kelet felől IV.Kázmér András lengyel, nyugat felől pedig Ulászló cseh hadserege, Szilézia elfoglalására. A két sereg októberben egyesült és Boroszló ellen vonult. Az ellenség létszámbeli fölénye irtózatos volt: az egyesült szövetséges sereg 8-9-szeres túlerőben volt Mátyáséhoz képest! Igaz, hogy ezek a seregek többnyire viszont rosszul felszerelt, külföldi harcban (gondolok itt a sereg nagy részét kitevő lengyelekre) motiválatlan nemesi felkelőkből álltak. Bár Mátyás lovas különítmények kiküldésével zaklatta az ellenséges seregeket, egyesülésüket nem akadályozta meg. Jól előkészített tervében bízva bátran nézett szembe a nyomasztó túlerővel is. Miután birtokba vette a sziléziai várakat, elrendelte a falvak kiürítését és lakosságuknak a városokba telepítését. Ezzel egy időben begyűjtetett minden élelmet és takarmányt, amit a vidéken találni lehetett. Hunyadi Mátyás lényegében a történelem folyamán oly sokszor bevált „felperzselt föld taktikáját” alkalmazta, amennyire lehetséges, humánus módon megvalósítva, ezzel Szilézia középső részét átmenetileg lakatlan pusztasággá változtatva. A várak és városok viszont, melyekben Mátyás csapatai állomásoztak, bőségesen el voltak látva élelemmel (még a lovak számára is) és a szükséges felszerelésekkel. Zsoldosai közt Mátyás szigorú vasfegyelmet tartott, a rendet így mindvégig fenntartva és biztosítva tervének zökkenőmentes megvalósítását. Helyőrségeinek elrendelte, hogy szüntelen kitörésekkel zaklassák az ellenséget. Mivel a szövetségesek pedig Boroszló környékén nem leltek élelemre, ezért távolabbi vidékekre is el kellett merészkedniük, az ilyen, élelemszerzésre kiküldött csapatokat viszont Mátyás zsoldosai szinte kivétel nélkül felmorzsolták. Az óriási ellenséges had gyors és döntő összecsapásra készült, Mátyás taktikájával szemben viszont tehetetlen volt. Hiszen minden erősséget nem ostromolhatott meg egyszerre, mert annyi katona a világon nincsen, viszont a várak egyenkénti elfoglalására meg ideje nem volt, a közelgő tél miatt. Boroszló lerohanására viszont Mátyás tüzérsége miatt nem mert vállalkozni, mert az elhúzódó és súlyos vérveszteségekkel járó ostrom alatt a lengyel-cseh sereg utánpótlási vonalait végképp elvágnák a helyőrségekből kitörő zsoldosok és a szövetséges sereg éhen halna. Bár az utánpótlási vonalak végleges elvágása, Mátyás könnyűlovassága által eddigre már meg is történt, sőt, a zsoldosok már a lengyel területeket dúlták. Míg a szövetséges sereg tehetetlenül tétovázott, addig Mátyás újabb és újabb csapatokat küldött a legtermékenyebb lengyel területek pusztítására, és mivel ellenállásra nem akadtak, ezért a Lengyel Királyság belsejébe hatolva sarcolták végig a vidéket. Egy rác könnyűlovasokból álló különítmény egész Krakkóig jutott, mire olyan pánik tört ki, hogy a lengyel királyné azonnali hazatérésre próbálta rábírni férjét. Ezalatt magyar lovas csapatok pedig a központi cseh területeket rabolták végig. Mátyás kis csapatainak sikeres portyázásai végképp demoralizálták az éhező és fázó ellenséget. Az ellenséges koalíció csapatainak egyre távolabbra kellett elkószálniuk ahhoz, hogy élelmet vagy takarmányt szerezhessenek, az ilyen kiküldött csapatok azonban majdcsak mind magyar fogságban végezték. Állítólag Mátyás lengyel és cseh zsoldosai anyanyelvüket is felhasználták, hogy tőrbe csalják az ellenség oldalán álló honfitársaikat. A Mátyás birtokában lévő városok és várak zsúfolásig teltek cseh és lengyel foglyokkal, akiknek egy jelentős hányada éhen is halt. Kázmér és Ulászló létszámbeli fölénye egyre csökkent. Kétségbeesésükben mindketten megkísérelték utoljára, hogy egy-egy sok száz szekérből álló élelem- és ruhaszállítmányt rendeljenek magukhoz otthonról, azonban Mátyás zsoldosai ezeket teljes egészükben elfogták és elkobozták, még mielőtt a szállítmány felmentésére küldött csapatok megérkeztek volna. A végsőkig meggyötört ellenségnek végül már Mátyás engedélyezett pár napos élelemvásárlást. November közepére pedig több város helyőrségét magához rendelte, ezzel jelezve, hogy a megvert „ostromlók” üldözésére készül. Ulászlónak több se kellett, szedte a sátorfáját és hazaindult. Azonban (ez elég jellemző Ulászló szerencsétlenkedéseire) az elvonuló csehek amikor felgyújtották táborukat, a tűz átterjedt a lengyelek állásaira is, miáltal elpusztult a lengyelek megmaradt felszerelése is. Ezek után már Kázmér is végképp megtört és tárgyalásokat kezdeményezett Mátyással. A hadtörténelemben szokatlan módon, a jelentős túlerőben lévő „ostromlókat” tehát fegyverszünetre kényszerítették. Kázmér hazavonult megvert seregével, Mátyás pedig lemondott üldözésükről. A magyar hadtörténelem e dicső epizódját a boroszlói „táborozás” néven emlegetik. Mátyás király kitűnő tervének és begyakorlott, jól fizetett zsoldosainak köszönhetően megóvta meghódított területeit a hatalmas túlerővel szemben. A cseh háborúkat lezáró olmützi béke értelmében Ulászló és Mátyás is viselhették a cseh királyi címet, illetve megtarthatták területeiket. Ezáltal Csehország nagyobbik fele Mátyás király uralma alatt maradt, ám ettől függetlenül Mátyás másik ellenfele, III.Frigyes császár mégis Ulászlót iktatta be cseh királyként a választófejedelmek közé. Azon a tényen azonban ez mit sem változtat, hogy a boroszlói „táborozás” a magyar hadtörténelem egyik legdicsőségesebb epizódja lett, ami Hunyadi Mátyás erőskezű vezetői képességeit is világhírűvé tette. Mátyás király bravúros stratégiája és óriási győzelme egyértelműen bizonyította, hogy mégiscsak maradt benne is valami apja nevezetes hadvezéri tehetségéből, hadszervezőként pedig kissé talán még túl is tett rajta.

Gazdasági helyzet és az 1467-es pénzügyi reform[szerkesztés]

Mátyás aranyforintja Szent László képével és Magyarország címerével
(Felirata: •S•LADISL-AVS REX és +mATHIAS•D•G•R•VNGARIE)
Hunyadi Mátyás az ezerforintoson

Mátyás trónra kerülésekor a kincstár éves bevétele nem sokkal haladhatta meg a 110-120 ezer forintot. Harminckét éves uralkodása alatt Mátyásnak sikerült elérni, hogy ez a szám a sokszorosára emelkedjen. Az ismert adókivetések átlagát véve alapul, illetve a cseh és osztrák tartományok nélkül ez az összeg évi 628 ezer forint körül lehetett, a leggazdagabb években 900 ezer aranyforintra tehető. Ez még így is jóval szerényebb volt, mint a kor többi nagyhatalmaié. Összehasonlításképpen: Velence éves jövedelme 1 millió, az Oszmán Birodalomé 1,8 millió, míg a Francia Királyságé mintegy 4 millió aranyforintnak felelt meg.

A kor adórendszere alól sok kibúvó kínálkozott, és a helyzetet csak fokozta, hogy a vámok bérbe vagy zálogba voltak adva. Elkeseredett próbálkozás volt a bevételek növelésére az is, hogy Mátyás Ernuszt János harmincadispánt, körmöci kamaraispánt Körmöcbányára küldte, hogy hozza el a próba címén kötelezően félretett aranyforintokat.

Ahhoz, hogy a kincstár katasztrofálisan alacsony bevételét emelhesse, reform erejű pénzügyi intézkedésekre volt szükség. Ernuszt János felismerte, hogy megoldást csak egy központosított, az egész országra kiterjedő pénzügyi rendszer jelenthet. A királyi jövedelmeknek egy kézbe, a kincstartóéba kell befutnia. Mátyás reformjait az országgyűlés elfogadta, és 1467. március 25-én ki is hirdették.

  • Bevezette a háztartásonként szedett királyi kincstár adóját (azaz a füstpénzttributum fisci regalis), ami a kapuadót váltotta fel (így nem portánként, hanem családonként szedték be az adót). A változás jelentős jövedelememelkedést jelentett Mátyás számára, mivel a jobbágytelkeken sokszor két, sőt három család is élt, így két-háromszoros volt az emelkedés. Másrészt az új adó nagyon szűk korlátok közé szorította a korábban mentességet élvezők létszámát, így jelentős bevételi forrássá vált.
  • Bevezette koronavámot (vectigal coronae) a korábbi harmincadvám helyett. Ez lehetővé tette a jól jövedelmező zálogban és bérben levő vámok visszavételét, és a mentességek is csökkentek.
  • Állandó értékű ezüstpénzt veretett. Mivel ezt nem kellett évenként beváltani, a fizetési kötelezettségek számonkérhetőbbek lettek. Ez azt is jelentette, hogy a kincstár elesett az évenkénti pénzváltási nyereségtől. Hosszú távon azonban tervezhetőbb gazdasági alapot teremtett.
  • A törvény továbbá kimondta a koronabirtokok elidegeníthetetlenségét, valamint az elidegenítettek visszavételét.
  • A rendkívüli hadiadót évenként vetették ki. Ennek mértéke portánként egy forint volt.

Habár a korhoz képest ezek az adók nem voltak alacsonyak, az új rendeletek azt is megtiltották, hogy a földesurak más címeken egyéb adókat is kivessenek. Ez az adózók körében stabilitást hozott, ami valószínűleg hozzájárult a „Mátyás, az igazságos” név elterjedéséhez. A reformok hatására az ország első számú bevételi forrása az adók lettek.

1464. évi IX. törvénycikk

külföldi sókat nem szabad az országban eladni

Külföldi sókat országunkban és országunk végvidékeiben, azok elvételének büntetése alatt senki se adjon el.

  • 1. § Hanem mindenüvé a mi királyi sóinkat kell szállítani.
  • 2. § A kik pedig az ilyen külföldi sóknak elvitelét meg nem engedik, azoknak birtokait és javait el kell foglalni s mindaddig megtartani, a mig innen eredt kárainkért eleget nem tesznek.
– 1464. évi IX. törvénycikk

A király jövedelmei három forrásból táplálkoztak. Az első kettő a kincstartó fennhatósága alá tartozott, míg a harmadikért a budavári udvarbíró felelt. Ez a három nagy csoport a következő:

  • Rendes bevételi források: Sóbányászat, ércbányászat, vámjövedelmek, adójövedelmek.
  • Rendkívüli bevételi források: Rendkívüli adók, birtokok elidegenítése, elzálogosítása, egyházi javadalmak bevételei üresedés esetén, ajándékok, a meghódított tartományokból származó jövedelmek, külföldről kapott pénzbeli támogatás.
  • Koronabirtokok jövedelmei: Várak, földterületek jövedelmei, jászkunok adója.

Az ezüstpénz mellett forgalomban volt a kedvelt és jó minőségű aranyforint is. Mátyás veretett még garast, dénárt és obulust (1 aranyforint = 20 garas = 100 dénár = 200 obulus volt, ami persze drasztikusan változhatott a pénzrontások idején). Megváltozott az érmekép is. A Kisdedet tartó Madonna került az ezüstpénzek hátlapjára és az aranyforintok előlapjára. A madonnás érmekép évszázadokig fenn is maradt. Az ország akkori jelentős pénzverdéi Budán, Kassán, Körmöcbányán, Nagyszebenben és Nagybányán működtek.

Morvaország, Szilézia és Lausitz megszerzése[szerkesztés]

Mátyás címere, Insignia ... XV. Insignia equitum Gallici ..." (1550-1555)

Mátyás 1468-ban bekapcsolódott a Csehországban folyó háborúba. A hadjáratra a pápa és a III. Frigyes német-római császár kérésére került sor, ugyanis Podjebrád György cseh király a husziták kelyhes irányzatának volt a követője, ami akkoriban eretnekségnek számított. A hadjárat kezdetén, 1468. április 8-án levelet írt Olmützbe arról tájékoztatva a sziléziai várost, hogy a háborúba Protasius olmützi püspök kérésére fogott bele. Ugyanekkor írt a dél-morvaországi Znojmóba és a sziléziai Boroszlóba is. Májusban Mátyás már Znojmóban volt, ahonnan ismét levelet írt Olmützbe. [22]

Mátyás a háború első szakaszában elfoglalta a morva városokat és Morvaország nagyobb részét. 1469 május 3-án az Olmützben összehívott rendi gyűlés cseh királlyá választotta, ekkortól kezdve jogilag is ura lett az elfoglalt területeknek. [23]

1471-ben meghalt a Csehországot birtokló és Mátyással éppen tárgyalásban lévő Podjebrád és a csehek helyette az ekkor 15 éves lengyel Jagelló Ulászlót választották meg cseh királynak. Ugyanakkor 1471. május 28-án Lorenzo Roverella pápai legátus Jihlavában Mátyást is megerősítette cseh királyi címében. [24]

A harcok 1474-ben újultak ki, amikor Ulászló apja, IV. Kázmér lengyel király segítségével rászánta magát arra, hogy fegyverrel űzze el Mátyást. A lengyelek 50 ezer fős, a csehek pedig 15 ezer fős hadsereggel indultak Szilézia meghódítására. Velük szemben Mátyás hatásos haditervet gondolt ki. Mindössze 8000 fős zsoldosseregével vonult Sziléziába, megszállta a várakat, a falvakat felgyújtotta, lakóikat élelmükkel együtt ugyancsak a várakba irányította. Ő maga Boroszlóba vette be magát, amit a lengyel-cseh sereg október 26-án vett ostrom alá. A vidék feldúlása miatt azonban az ostromlók helyi utánpótlás nélkül maradtak, a távolabbról hozott utánpótlást viszont a várakból kitörő magyar csapatok akadályozták meg abban, hogy célhoz érjenek. Szapolyai Istvánt és Kinizsi Pált pedig könnyűlovasságuk élén Lengyelországba küldte portyázni. Végül az ostromlók teljesen demoralizálódtak, [25] s a világtörténelemben ritka módon az ostromlók kértek békét az ostromlottaktól. 1474. december 8-án Mátyás és Ulászló 3 évre szóló fegyverszünetet kötött, amelynek érvényét Kázmér királyra is kiterjesztették. [26]

1477-ben a korneuburgi béke értelmében Frigyes császár is Mátyást ismerte el cseh királynak, a hagyományos hűségesküt is letétette vele. Ezután Ulászló és Mátyás is újra tárgyalásokat kezdett, s 1478-ban megkötötték a békeszerződést, amelyet 1479. július 21-én ratifikáltak ünnepélyesen Olmützben. [27] Ez megerősítette a status quot, amelynek értelmében kölcsönösen elismerték egymás cseh királyi címét, Mátyás megtarthatta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, a szűkebb értelemben vett Csehország (Bohémia) pedig Ulászló kezén maradt. [28] Ulászló a béke értelmében csak Mátyás halála után válthatta vissza területeit 400 ezer aranyforintért. [29]

A választófejedelem Ulászló maradt, de Mátyás mindezzel megtette az első lépést annak megszerzése érdekében is. Sőt, ha mint egyesek gondolják, a császári címet akarta Zsigmond példájára megkapni, annak érdekében is. A hadsereg külföldön tartása ugyanakkor előnnyel is, hátránnyal is járt. A zsold maga nagyarányú aranykiáramlást eredményezett, annak „kiegészítése” viszont nem Magyarországot pusztította. [30]

 Mátyás király birodalma
Mátyás király birodalma

A Vitéz János-féle összeesküvés[szerkesztés]

Vitéz János és Janus Pannonius vezetésével összeesküvés szerveződött ellene. A szervezkedés székhelye Kolozsvár volt. Mátyás Vitéz Jánost fogságba vetette, Janus Pannonius pedig menekülés közben halt meg. Kolozsvár lakosait csak az mentette meg a büntetéstől, hogy a király itt született.

Alsó-Ausztria elfoglalása[szerkesztés]

Utolsó hadjáratát Mátyás 1482-ben kezdte, amelynek során számos osztrák tartományt sikerült megszereznie, 1485-ben elfoglalta Bécset is, amelynek püspökévé Dóczi Orbánt nevezte ki, a meghódított területek kormányzójává pedig Szapolyai Istvánt. Ezek a hódítások Mátyás halála után azonban elvesztek.

Halála és öröksége[szerkesztés]

Európa Mátyás király uralkodásának végén

1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg. Székesfehérvárott temették el. [31] Bonfini beszámol arról, hogy az udvari pletykák szerint Mátyást megmérgezték, és ezzel Beatrixot gyanúsították. Orvosi kutatások ezt kétségbe vonják, a leírások ugyanis nem számolnak be mérgezésre utaló tünetekről – valószínűbb a szélhűdés. [32] Az egyre növekvő török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség, aki Mátyás nyugati figyelmű politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja. Trónkövetelőként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király, valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, végül a pesti országgyűlés 1490. július 15-én II. Ulászlót választotta királlyá. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete sereget feloszlatták, rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak.

Házasságai és magánélete[szerkesztés]

Hunyadi Mátyás
Aragóniai Beatrix

A mondák szerint Mátyás király bolondja különleges státusznak örvendett a királyi palotában, mert ő még a királynak is szabadon ellentmondhatott. Mátyás egyébként is szívesen és ügyesen vitatkozott, a véleménycsere fontosságát királyként is sokra becsülte. Viszont ha döntésre jutott, nem tűrt apellátát.

1455-ben Hunyadi János megegyezett Cillei Ulrikkal abban, hogy Mátyás feleségül veszi lányát, Cillei Erzsébetet. Mivel azonban a menyasszony 1455-ben hirtelen meghalt, a házasság nem valósult meg.[33]

Míg Mátyás fogságban volt, 1458 elején Szilágyi Mihály megegyezett Garai Lászlóval, hogy Mátyás feleségül veszi lányát, Garai Annát. Ez az ígéret érvényét vesztette, mert kiderült, hogy Mátyás viszont Prágában írásban rögzített házassági szerződést kötött Podjebrád Györggyel arról, hogy az ő lányát veszi el. [34]

A legendák szerint Mátyás nagy szerelme Szép Ilona volt, aki a szerelmi bánatba halt bele. Az álruhás király megismerkedésükkor nem fedte fel előtte személyazonosságát. Amikor Ilona megtudta, hogy szerelme azonos a királlyal, belehalt a felismerésbe, mert reménytelennek gondolta közös jövőjüket.

Az 1470. évi bécsi látogatásakor ismerkedett meg egy steini polgárleánnyal, Edelpeck Borbálával (–1495). Elhozta Budára, maga mellett tartotta, s szerelmükből 1473. április 2-án fiúgyermek született, Corvin János (14731504, horvát–szlavón bán lett). Edelpeck Borbála a Mátyással való kapcsolata után férjhez ment Friedrich von Enzersdorfhoz, akinek még további két gyermeket szült. Corvin Jánosnak Frangepán Beatrixszal kötött házasságából három gyermeke: Erzsébet, Kristóf és egy a csak a budai káptalan 1505. január 12-ei jelentésében feltüntetett, és máig a feledés homályába vesző utószülött Mátyás született, aki 1504-ben, apja halála után jött a világra, de még csecsemőkorában, bátyja előtt meghalt 1505-ben.[35] Neumann Tibor feltételezi, hogy erről a fiúról azért nem emlékezett meg 1504. szeptember 11-én Corvin János herceg, mikor egy intézkedése során megnevezi gyermekeit, Kristófot és Erzsébetet, mert még nem született meg.[36] Az oklevél a "vitézlő Kristófnak és Mátyásnak, a méltóságos Corvin János herceg úr fiainak a nevében" tett intézkedésről szól.[37] Mátyás unokáival kihalt a Hunyadi-ház.

Címei[szerkesztés]

Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya.

1471-es törvényeiben már így tűnik fel: Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya.

Címere[szerkesztés]

Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix országainak címerei Thuróczi János krónikájának első oldalán (vektorgrafikus változat)

A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót (latinul: corvus) ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt, és hogy ez is kapcsolatba hozható a névvel. Megemlítendő, hogy a gyűrűt tartó holló már Hunyadi János címerén is látható volt, és V. László oklevele szerint korábbi királyi adományaként használta a család.[38]

Más elképzelés szerint Mátyás kedvenc állata a holló. Erre utaló emlék egy krónikában található. A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. (A történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta szimbóluma sokáig egy holló volt.

Mátyás és a Pálos rend[szerkesztés]

Tróna lépésének évében több pálos kolostor is adómentességet kapott a királytól. Mátyás számos jobbágytelket és monostort adományozott a fehér barátoknak, pallosjoggal is felruházta őket.

1475-ben kérte IV. Sixtus pápát, hogy a Szent Márk-templom bíborosát nevezze ki a pálosok protektorává, aki a rend érdekeit a római kúriában is megfelelően tudja képviselni. A Budaszentlőrinci kolostort Mátyás többször felkereste, rendfőnökkel szívélyes kapcsolatot ápolt.

„A legjobb fejedelmet siratja a Pálos rend, amely elismeri, hogy egyrészt az egyik hollóstól, Isteni Pál atyánktól eredetét nyerte, másrészt a másik hollóstól, Mátyástól nem szerény anyagi javakat kapott s ezért gyászolva őt emlékezetében örökké megtartja.” - emlékezik meg Mátyásról a rend 1490-ben az emlékkönyvében.

Mátyás és a kultúra[szerkesztés]

A Mátyás király kút a Budai Várpalotában

Mátyás kedvelte a művészeteket. Udvarában híres művészek és történészek működtek, mint például: Galeotto Marzio, Janus Pannonius az első jelentős magyar költő, Petrus Ransanius és Antonio Bonfini, az utóbbi írta meg a Rerum Hungaricarum decadest, amelyben a magyar történelmet írja le a kezdetektől az író saját koráig. Mátyás támogatta a tudományokat is, mert mint mondotta: „A tudatlan király olyan, mint a koronás szamár.” Ebben a korban Mátyás rendelkezett a világ második legnagyobb könyvtárával. Ez összesen 2000–2500 corvinából állt, amelynek nagy része azonban sajnos később, a török hódítást követően elkallódott.

Mátyás idején nagyszabású építkezések folytak az egész országban. A budai várat teljesen reneszánsz stílusúra alakította át. Udvarában a művészeken kívül az okkult tudományok művelőit is szívesen látták, Mátyás udvarában seregnyi asztrológus (Regiomontanus, Olkuszi Bylica Márton), szellemidéző működött. A krónikások feljegyezték, hogy egyszer, amikor egy török követ járult Mátyás elé, a nagy gazdagságot látva elfelejtette az előre betanult köszöntési formulákat és csak annyit tudott kinyögni, hogy: „A császár üdvözöltet”.

Mátyás, az igazságos[szerkesztés]

A Mátyás-Graduale címképe - a keretdísz alsó lécében Mátyás és Beatrix címerével

Mátyásról halála után számos monda keletkezett. Ezeknek egy kis része valószínűleg megfelel a valóságnak, mint például a Mátyás király és Kinizsi Pál találkozásáról szóló monda. A többi azonban kitaláció. A mondák szerint Mátyás néha egyszerű ruhába öltözve járta végig az országot, hogy közelebbről megismerje a nép gondjait és orvosolja azokat, az önkényeskedő főurakat pedig megbüntesse. A valóságban természetesen lehetetlen lett volna, hogy egy király csak úgy eltűnjön, főleg mivel Mátyás szeretett mindent személyesen intézni. Mátyást életében sem a nép, sem a főurak nem kedvelték. A nép azért, mert a sok háborúval együtt jártak a hatalmas adók is, a főurak pedig azért, mert Mátyás nem dinasztiából származott, hanem „csak” egy hozzájuk hasonló főúr gyermeke volt. Halála után azonban a nép sokszor visszasírta, ugyanis utóda, II. Ulászló nagyon gyenge kezű uralkodó volt, akinek uralma alatt a főurak szabadon garázdálkodhattak, és nem volt, aki megakadályozza törvénytelenségeiket. A főurak csak a Mohácsi csatát követő időszakban jöttek rá nagyságára, hiszen az országot soha nem látott gazdagságba vezette.

Mátyás király magán- és büntetőjogi törvénykönyve a Decretum Maius,[39] amely az első magyar törvénykönyv volt, ami két évvel később nyomtatásban is megjelent. A király 1485 karácsonyára hívta össze a budai országgyűlést. A magyar királyi udvar gondosan előkészítette az összes törvényjavaslatot. Egy hónap leforgása alatt meg is született a 78 cikkelyes dekrétum, amelyet az uralkodó 1486. január 25-én szentesített. Az előbeszédben olvasható "örök idők" mindössze hat évig tartottak, hiszen Mátyás halála után II. Ulászló egyik első teendője volt, hogy megszüntesse a törvénykönyvet, mivel az sértette a főurak és a nemesek érdekeit.

Hunyadi Mátyás arcképe bélyegen (1970)
Hunyadi Mátyás arcképe
Trónra lépésének 555. évfordulója alkalmából a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. egyik mozdonyára Mátyás-emlékmatrica került (lásd még: Werbelok)

Főként a bíráskodást és a perjogot szabályozta a törvénykönyv az ország területén. Magába foglalta az előző királyok rendelkezéseit és összegyűjtötte a hazai bírósági gyakorlat szabályait is. De fontos elvi tételeket is kimondott: többek között azt, hogy az uralkodó szokásjog (consuetudo regni) helyébe örökös érvénnyel az írott jog (ius scriptum) lép. Ez az első nyomtatásban megjelent törvénykönyvünk: 1488-ban, Lipcsében nyomtatták ki.

Felix Austria[szerkesztés]

Bella gerant alii, et tu, felix Austria, nube.

Egyes feltevések szerint a Habsburgokról szóló, széles körben ismert mondás – "Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria" – szerzője Mátyás király volt. A magyar király ezt III. Frigyesről mondta volna, aki országát nem vitézségével, hanem családi összeköttetések teremtése révén gyarapította.[40]

Mátyás király hagyatéka a magyar művelődéstörténetben[szerkesztés]

Mátyás királynak szinte az élet minden területére kiterjedő hagyatéka él a magyar közművelődésben. Hunyadi Mátyás legismertebb hagyatéka a magyar művelődéstörténetben a Corvina könyvtár, melynek maradványai, a Corvinák a háborúkban elpusztultak és szétszóródtak: ma 216-ról tud a kutatás.[41] A korabeli ferences építészet, elsősorban János testvér munkássága nyomán, szerte az országban őriz Mátyás korabeli emlékeket, melyek közül a Szeged-alsóvárosi, a Kolozsvár Farkas utcai és a nyírbátori gótikus templomot említhetjük. Bár palotái romba dőltek a török háborúk alatt, az újjászülető visegrádi palota már jelenleg is pompás műemlékünk.

Emlékezete[szerkesztés]

A 19. és 20. század szobrokkal emlékezett meg a nagy királyról, melyek közül Fadrusz János kolozsvári és Stróbl Alajos budavári együttesét említhetjük elsőként. Egyházművészeti szempontból a legnevezetesebb a Mátyás király kálváriája nevű ötvösremekmű. Somorján 2016-ban avatták fel mellszobrát.[42] Székesfehérvárott belvárosi körút viseli a nevét.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Bár 1458-tól uralkodott, csak 1464-től volt legitim király, mivel Magyarország törvényes királya csak akkor lehetett valaki, ha:
    • Esztergom érseke
    • a székesfehérvári bazilikában
    • a Szent Koronával koronázta meg.
    Bármely feltétel hiánya érvénytelenítette a koronázást, ami így csak a korona visszaszerzése után vált lehetővé.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. E. Kovács 2008 28. o.
  2. Pálosfalvi
  3. Zsoldos Attila
  4. E. Kovács Péter 131. o.
  5. E. Kovács Péter 132. o.
  6. E. Kovács Péter 132. o.
  7. E. Kovács Péter 132. o.
  8. E. Kovács Péter 133. o.
  9. E. Kovács Péter 134. o.
  10. E. Kovács Péter 135. o.
  11. E. Kovács Péter 137. o.
  12. E. Kovács Péter 139. o.
  13. E. Kovács Péter 141. o.
  14. E. Kovács Péter 142. o.
  15. E. Kovács Péter 142. o.
  16. E. Kovács Péter 142. o.
  17. E. Kovács Péter 142. o.
  18. E. Kovács Péter 144. o.
  19. E. Kovács Péter 144. o.
  20. ^ a b c d e f g Rázsó 116. o.
  21. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) R115 nevű ref-eknek
  22. Kalous 159. o.
  23. Kalous 160. o.
  24. Kalous 160. o.
  25. E. Kovács Péter 108. o
  26. E. Kovács Péter 109. o
  27. E. Kovács Péter 109. o
  28. Kalous 168. o.
  29. E. Kovács Péter 109. o
  30. E. Kovács Péter 110. o
  31. Sulinet
  32. Szilágyi Sándor
  33. E. Kovács Péter A Hunyadi-család
  34. E. Kovács Péter A Hunyadi-család
  35. Lásd Neumann (2015: 72–73).
  36. Lásd Neumann (2015: 72).
  37. Idézi Neumann (2015: 72). Latin eredetiben: „nominibus et in personis egregiorum Cristofori et Mathie filiorum illustris quondam domini Iohannis Corvini ducis” Slovenský Národný Archív, Listiny Erdödy 89. (Színes fotója: Oklevél), fekete-fehér fotója: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény.
  38. Hunyadi János címerbővítése
  39. I. Mátyás 1486. évi dektéruma, majt.elte.hu
  40. Bencze László:Uralkodók, főrangúak, katonák-„...tu, felix Austria nube!”
  41. Litera | Az irodalmi portál
  42. felvidek.ma

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Előző uralkodó:
V. László
Magyarország uralkodója
1458 – 1490
A Szent Korona
Következő uralkodó:
II. Ulászló
Előző uralkodó:
Podjebrád György
Csehország uralkodója
1469 – 1490
A cseh címer
Következő uralkodó:
II. Ulászló
Előző uralkodó:
Zsigmond
Ausztria hercege
1486-1490
Austria coat of arms official.svg
Következő uralkodó:
I. Miksa