I. Ferdinánd nápolyi király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ferdinánd
I. Ferdinánd nápolyi király portréja
I. Ferdinánd nápolyi király portréja

Nápolyi Királyság királya
Ferrante I
Uralkodási ideje
1458. június 27. – 1494. január 25.
Koronázása Barletta
1459. február 4.
Elődje I. Alfonz
Utódja II. Alfonz
Életrajzi adatok
Uralkodóház Trastámara-ház
Teljes neve Aragóniai Ferdinánd
Született 1423. július 22.
Valencia
Elhunyt 1494. január 25. (70 évesen)
Nápoly
Házastársa 1. Chiaromontei Izabella tarantói hercegnő (1424–1465)
Házastársa 2. Trastamarai Johanna (1455–1517) aragón és navarrai királyi hercegnő
Gyermekei 1. feleségétől:
1. Alfonz (1448–1495)
2. Eleonóra (1450–1493)
3. Frigyes (1452–1504)
4. János (1456–1485)
5. Beatrix (1457–1508)
6. Ferenc (1461–1486)
2. feleségétől:
7. Johanna (1477/78–1518)
8. Károly (14801486)
Házasságon kívül született gyermekei:
Diana Guardato úrnőtől:
9. Mária (1440/52–1460/61/72)
10. Johanna (1455–1501)
11. Ferdinánd
Eulalia Ravignano úrnőtől:
12. Mária Cecília (1473 (előtt)–1513 (előtt)),
13. Lukrécia (–1549)
Giovanna Caracciolo úrnőtől:
14. Henrik (–1478)
15. Eleonóra (megh. fiatalon)
16. Cézár (–1501)
17. Ferdinánd (–1542)
18. Alfonz (1460–1510)
Édesapja V. (I.) Alfonz aragón és nápolyi király (1394/96–1458)
Édesanyja Giraldona Carlino úrnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ferdinánd témájú médiaállományokat.

I. Ferdinánd (1423. július 22.Nápoly, 1494. január 25.), olaszul: Ferrante I, szicíliai[1] (nápolyi) király. Aragóniai Beatrix magyar királyné apja és I. Mátyás magyar király apósa. A Trastámara-ház nápolyi ágának a tagja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V. Alfonz aragón és nápolyi királynak Giraldona Carlino úrnővel folytatott házasságon kívüli viszonyából származó fia. Sok bizonytalanság van a születése körül, de Vajay Szabolcs kutatásai megerősítik, hogy Ferdinándnak volt egy idősebb féltestvére, (Idősebb) Ferdinánd, aki Aragóniai Margittól, Híjar (katalánul: Híxar) bárónőjétől született, de mind a kisfiút, mind pedig az édesanyját a féltékeny, gyermektelen aragón királyné, Kasztíliai Mária vízbe fojtatta. V. Alfonz másodszülött fia született Giraldina Carlinótól. A tévedést az okozta, hogy mindkét gyermeket, Ferdinándnak hívták.[2] Ferdinánd király származása már életében nagyon sok pletyka forrása volt, és egyesek szerint egészen a királyi családig értek a szálak, mégpedig az aragón királyné húgát, Kasztíliai Katalin villenai hercegnőt, III. Henrik kasztíliai király kisebbik lányát nevezték meg a gyermek anyjának,[3] de ez az újabb kutatások fényében nem állja meg a helyét.[2] Kasztíliai Katalin, aki V. Alfonz aragón király kisebb öccsének, Aragóniai Henrik villenai hercegnek volt az első felesége, és ugyanúgy V. Alfonz elsőfokú unokatestére volt, mint a felesége, Mária királyné, egy gyermeket biztosan világra hozott, amely szülés az ő és gyermeke életébe került 1439-ben, de ismereteink szerint ez volt az egyetlen szülése.

V. Alfonz a másodszülött fiára már sokkal jobban vigyázott, és Giraldona Carlinótól még két lánya született, és a feleségétől távol neveltette őket. Törvényes fiúörökös hiányában, mikor 1442-ben I. Renátusz nápolyi királytól elhódította a Nápolyi Királyságot, természetes fiát szerette volna az örököséül jelöltetni az újonnan szerzett országában, hiszen örökölt királyságaiban a száli törvény értelmében csak törvényes házasságból született fiúk örökölhettek, így ott az idősebb öccse, II. János navarrai király volt a törvényes örököse.

1440. február 17-én már törvényesíttette az apja Ferdinándot a pápával, és 1443. február 23-án a Nápolyi Királyság parlamentje trónörökösnek ismerte el, és megkapta a trónörökösnek kijáró Calabria hercege címet. II. Piusz pápa V. Alfonz halála után mint hűbérura beiktatta a nápolyi királyi címébe 1458. július 25-én közvetítője útján, majd 1458. november 10-én személyesen is. 1459. február 4-én koronázták királlyá Barletta városában. Uralkodói címeiben hagyományosan az Anjou-házi királyoktól örökölt Magyarország királya titulus is szerepelt.

I. Renátusz nápolyi király nem adta fel nápolyi terveit, és V. Alfonz halála utáni bizonytalanságot kihasználva megpróbálta visszaszerezni a trónját, de Ferdinánd visszavert minden támadást, és megerősítette az uralmát.

Ferdinándot még apja 1445. május 28-án vagy 30-án összeházasította Chiaromontei Izabellával, aki I. László nápolyi király özvegyének, Enghieni Mária nápolyi királynénak volt az unokája az első házasságából született lánya révén, és a nagymama még megérte a házasságkötést, amely V. Alfonz gesztusa volt a sógornője, II. Johanna nápolyi királynő uralma idején az udvartól száműzött királyné és a hagyományos nápolyi nemesség felé. Ebből a házasságból született többek között Aragóniai Beatrix magyar királyné, aki a magyar királlyal kötött szövetségkötés következtében I. Mátyás második felesége lett 1476-ban.

Ugyanebben az évben vette feleségül az özvegy nápolyi király a nagybátyja, II. János aragóniai király kisebbik lányát, II. Ferdinánd aragóniai király édestestvérét, Aragóniai Johannát, 1476. október 5-én. Ebből a házasságból további két gyermeke született.

1480-ban országa komoly válsággal nézett szembe, amiből csak Magyarország segítségével sikerült kilábalnia. Ebben az évben egy török expedíciós hadtest elfoglalta a stratégiai fontosságú Otrantót, s a várost és a várat megerősítve igen valószínűnek tűnt, hogy tudatos előkészületei folynak egy dél-itáliai török inváziónak. Emiatt IV. Szixtusz pápa Rómában pánikba esett, hogy a katolikus egyház központját elérheti az Oszmán Birodalom, amely Konstantinápoly 1453-as bevétele után magát tekintette a Római Birodalom örökösének, miként tették ezt a bizánci császárok is. Annál is inkább jogos volt a félelem, mert Ferdinánd seregei nem voltak képesek Otranto visszafoglalására, ezért Ferdinánd Mátyás királyhoz fordult segítségért. Magyar Balázs és Kinizsi Pál vezetésével egy válogatott, kb. 2100 fős expedíció indult el Nápolyba. Az egész hadjárat költsége 50 000 arany volt, de ezt sosem térítették meg Mátyás királynak. A magyar sereg a nápolyi és aragón erőktől támogatva 1481-ben támadást indított Otranto visszafoglalására. A törökök keményen védték a hídfőállásukat, emiatt súlyosak voltak a magyarok és szövetségesek veszteségei is. S bár a magyarok kétharmada elesett, ennek ellenére sikerült visszafoglalni Otrantót, és a törökök visszavonultak a balkáni partokra.

Esortazione di insorgere contro i baroni ribelli, 1486

Mátyás halála után Ferdinánd támogatta lányának újabb házasságát az új királlyal, II. Ulászlóval, és amikor az válni akart Beatrixtól, bevetett mindent annak érdekében, hogy ne bontsák fel Beatrix házasságát. Amíg a nápolyi király élt, addig Beatrix pozíciói Ulászló makacssága ellenére biztosítva voltak, és már-már teljesen Beatrix javára fordult a kocka, mikor Ferdinánd király 1494. január 25-én meghalt. És bár a válási procedúra még jó pár évig elhúzódott, az egykori nápolyi királylány már csak utóvédharcokat tudott folytatni sorsa ellen, és végül alulmaradt, hiszen Ferdinánd politikusi ravaszságát egy utódja sem tudta felülmúlni.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házasságon kívül született gyermekei:

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A királyság hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság (A Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság) maradt. A Nápolyi Királyság elnevezés csak történészi műszó az Appennini-félsziget déli részén elhelyezkedő országra. Ez az elnevezés a másik Szicíliai Királyságtól (A Világítótornyon túli Szicíliai Királyság), a csak a Szicília szigetére kiterjedő királyságtól való megkülönböztetésre szolgált.
  2. ^ a b Lásd Vajay (1960).
  3. Lásd Miron (1913).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vajay, Szabolcs (de): Les rapports gènéalogiques hungaro-portugais au moyen âge, Braga, 1960.
  • Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
I. (Nagylelkű) Alfonz
Szicíliai uralkodó
1458 – 1494 (Nápolyban)
A szicília-nápolyi Anjou-k címere
Következő uralkodó:
II. Alfonz