Aragóniai Beatrix magyar királyné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Aragóniai Beatrix
Nápolyi Beatrix
Beatrix képmása a Regiomontanus kódex lapján, Össterreichische National Bibliothek, Bécs
Beatrix képmása a Regiomontanus kódex lapján, Össterreichische National Bibliothek, Bécs

Magyar Királyság királynéja
Aragóniai Beatrix
Uralkodási ideje
1476. december 12. – 1490. április 6.
1490. október 4.
1500. április 3.
KoronázásaSzékesfehérvár
1476. december 12.
Elődje Podjebrád Katalin
Utódja Candale-i Anna
Cseh Királyság királynéja
Beatrix Neapolská/Aragonská
Uralkodási ideje
1476. december 12. – 1490. április 6.
1490. október 4.
1500. április 3.
Koronázásanem koronázták meg
Elődje Brandenburgi Borbála
Utódja Candale-i Anna
Horvát Királyság királynéja
Beatrice Napuljska
Uralkodási ideje
1476. december 12. – 1490. április 6.
1490. október 4.
1500. április 3.
Koronázásanem volt külön koronázás
Elődje Podjebrád Katalin
Utódja Candale-i Anna
Szlavón Királyság királynéja
Beatrice Napuljska
Uralkodási ideje
1476. december 12. – 1490. április 6.
1490. október 4.
1500. április 3.
Koronázásanem volt külön koronázás
Elődje Podjebrád Katalin
Utódja Candale-i Anna
Életrajzi adatok
Uralkodóház Trastamara-ház (Burgund-Ivreai-ház)
Született 1457. november 14.
Nápoly
Elhunyt 1508. szeptember 23. (50 évesen)
Nápoly
NyughelyeSan Pietro Martire-kolostor, Nápoly
Édesapja I. Ferdinánd nápolyi király
Édesanyja Chiaromontei Izabella nápolyi királyné
Házastársa 1. I. Mátyás
Házastársa 2. II. Ulászló
Gyermekei nem voltak
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aragóniai Beatrix témájú médiaállományokat.

Aragóniai Beatrix (Nápoly, 1457. november 14. – Nápoly, 1508. szeptember 23.) kétszeres magyar királyné, Hunyadi Mátyás magyar király második feleségeként (14761490) és II. Ulászló második feleségeként (14901500).

Családja[szerkesztés]

I. Ferdinánd (olaszosan Ferrante) nápolyi királyV. (I.) Alfonz aragón, szicíliai és nápolyi királynak Giraldona Carlino nápolyi úrnővel folytatott házasságon kívüli kapcsolatból született fia –, valamint Chiaromontei Izabella tarantói hercegnő másodszülött leánya.

Testvérei:

  • Alfonz (1448. november 4. – 1495. december 18.), később II. Alfonz néven Nápoly királya, felesége Sforza Hippolita Mária, ágyasa Truzia Gazzela volt, hitvesének három gyermeke született tőle (Ferdinánd, Izabella és Péter), ágyasa pedig egy leányt (Sancia) és egy fiút (Alfonz) szült neki.
  • Eleonóra (1450. június 22. – 1493. október 11.) kétszer is férjhez ment, először Sforza Maria Sforzához (1449–1479), Bari hercegéhez,[1][forrás?] utána pedig Estei Herkuleshez ment nőül, második hitvesétől két leánya született, Izabella és Beatrix és négy fia, Alfonz, Ferrante, Hipolit és Zsigmond.
  • Frigyes (1452. április 19. – 1504. november 9.) Nápoly Trastámara-ház beli utolsó uralkodója IV. Frigyes néven, kétszer házasodott meg, első hitvese Savoyai Anna lett, aki egy leányt (Sarolta) szült neki, második felesége pedig Balzo Izabella volt, aki öt gyermekkel (Ferdinánd, Júlia, Alfonz, Izabella és Cézár) ajándékozta meg férjét.
  • János (1456. június 25. – 1485. október 17.), később bíboros vált belőle.
  • Ferenc (1461. december 16. – 1486. október 26.) Sant Angelo hercege

Állítólagos korai szerelmi viszonya[szerkesztés]

Beatrix életének nápolyi szakaszáról fennmaradt egy olasz nyelvű történet.[2] A szerző és cím nélküli elbeszéléseket összegyűjtő kötet „Különböző tragikus és szerelmi esetek, melyek Nápolyban és nápolyiakkal máshol történtek”[3] címen forgott a korabeli Itália könyvtáraiban. A mű szerzőjét nem ismerjük, vélhetően egy későbbi összeállításról van szó, amelyet a botránykrónika jellege miatt álnéven publikáltak.[4]

A gyűjteményben található Beatrixról szóló rövid életrajz a későbbi királyné korai és késői nápolyi éveiről szól, magyarországi tartózkodását csak szűkszavúan ecseteli. Ennek alapján Beatrix szerelemre lobbant egy Ramiro Villaracuta nevű ember iránt. A férfit végül Beatrix ágyában, lanthúrral megfojtva találták meg. A forrás szerint az esetre 1475-ben került sor, amikor Beatrix már Mátyás jegyese volt.[5] Beatrix életrajzírója, Berzeviczy Albert megemlítette a forrást, ám nem adott neki hitelt.[6] Maga az eredeti forrás is úgy nyilatkozik, hogy mást nem tudott a királyné léhaságairól megtudni. A későbbi magyar királyné „bűnlajstroma” a rokonaihoz képest rövid.

Kutatók az itt olvasható híradásokat nem tekintik sem irodalmi szempontból értékes szövegnek, sem történetileg megbízható forrásnak.[7] Nincsen más adatunk arra, hogy Beatrix valaha is viszonyt folytatott volna a házassága előtt.

Mátyás királynéja[szerkesztés]

Beatrix és Hunyadi Mátyás

1474. szeptember 5-én jegyezte el a 14 évvel idősebb Mátyás, aki akkor már tíz éve özvegy volt. A házasságot képviselő útján Nápolyban 1476. szeptember 15-én, majd Budán 1476. december 22-én kötötték meg.

Mátyást elbűvölte fiatal és intelligens felesége, kimutathatóan gyakran tartózkodtak egy helyen, a fennmaradt források szerint pedig boldog házaséletet éltek, Beatrix rendszeresen elkísérte a férjét a hadjáratokra, vagy külföldi tárgyalásokra.[8] A királynéi birtokok ugyanakkor Szilágyi Erzsébet kezén maradtak, Beatrix azokat csak anyósa halála után kaphatta meg, akkor is csak részben, mert javai elsősorban Corvin Jánosra szálltak. Vélhetően ez is oka lehetett az anyósával és a mostohafiával való hűvösebb viszonynak.

Beatrix az első ismert magyarországi sakkozónő, valószínűleg Itáliában tanult meg sakkozni. 1479-ben Mátyás és Ulászló Olmützben folyó tárgyalásai alatt több partit is játszott Ulászlóval:

„A király tisztelgés kedvéért az úton átsétálva naponta barátilag fölkereste a szemben tanyázó Ulászlót, átvezette a királyi lakba, betessékelte a belső szobába, és Beatrix jelenlétében családiasan, kedélyesen eltársalgott vele; néha megkérte, hogy sakkozzon a királynéval…[9]

Mátyásra nagy befolyást gyakorolt, különösen a fényes udvartartás kiépítésében, a humanisták támogatásában volt nagy szerepe. Diomede Caraffa, Roberto Caracciolo, Antonio Bonfini művét Beatrixnak ajánlotta, Pietro Ransanót pedig Beatrix szólította fel a magyarok történetének megírására. Bonfini ugyanakkor felrótta Beatrixnak azt is, hogy újításaival eltávolította férjét az alattvalóitól.[10]

Beatrix megtanult magyarul. Iacobus Philippus Bergmensis (Giacopo Filippino Foresti da Bergamo) De plurimis claris selectisque mulieribus című munkáját Aragóniai Beatrixnak ajánlotta, a királynéról pedig megjegyezte, hogy akár németül, akár magyarul szóltak hozzá, ő mindig az adott nyelven válaszolt.

Mátyás halálában játszott szerepe[szerkesztés]

Mátyás 1490. április 6-án halt meg, Bécsben. Már a kortársak körében is felröppentek a hírek, hogy esetleg mérgezés áldozata lett, bár Beatrix érintettsége csak néhány héttel később, Itáliában merült fel.[11] A király haláláról Bonfini tudósított, a leírás alapján Korányi Frigyes 1890-ben agyvérzést, egy évszázaddal később, 1982-ben azonban egy Herwig Egert nevű osztrák orvos mérgezést diagnosztizált.[12] Beatrix utóbb kiváló bűnbaknak bizonyult, mivel gyorsan elveszítette a befolyását, a családja pedig Nápolyt, így a történetírás Mátyás halálától kezdve ellenségesen viszonyult hozzá, a király hibáit a királynénak tulajdonítva. Antonio Bonfini A magyar történelem tizedeiben több alkalommal szólt keserű szavakkal a királynéról, az őt követő történetírók pedig még sötétebb színekkel festették le Beatrix jellemét.

Több könyv is született Mátyás meggyilkolásának témájában.[13] A Beatrix bűnrészességét valló szerzők időnként a források rendkívül szabados kezelésétől sem riadtak vissza.[14]

Arra azonban, hogy Beatrix ölte volna meg Mátyás királyt, nincs semmilyen bizonyíték. Éppen ellenkezőleg, a Magyar Királyság jogszokásai miatt vagyonának és hatalmának valamennyi forrása a férjétől eredt, így Beatrixnak elemi érdeke volt, hogy Mátyás minél tovább életben maradjon.

Mátyás halála után[szerkesztés]

Gyermeke nem született. Amikor Mátyás Corvin Jánost jelölte ki örökösének, Beatrix a maga számára követelte az utódlást. Intrikáinak volt eredménye Váradi Péter bukása, Corvin János házasságának megakadályozása. Mátyás halála után Esztergomban[15] rendezkedett be, és Corvin Jánossal szemben II. Ulászlót támogatta, új házasság reményében. (II. Ulászló előző felesége az özvegy Brandenburgi Borbála volt, akivel nem történt meg a valódi esküvői szertartás, noha előzőleg már kötöttek egymással egy házassági szerződést.) Bakócz Tamás Beatrixot titokban összeeskette Ulászlóval, aki már korábban nyilatkozatot tett arra, hogy a házasságot nem fogja elismerni. Bakócz a szertartás szövegében szándékosan formai hibát ejtett (1490. október 4.). (A házasságot nem hálták el, mivel Ulászló még a nászéjszaka előtt faképnél hagyta újdonsült hitvesét, s később is kizárólag tanúk jelenlétében volt hajlandó találkozni Beatrixszal.) Beatrix csak az 1492. évi országgyűlés alkalmával ismerte fel, hogy kijátszották, s csupán azért akarta őt nőül venni Ulászló, hogy később igényt formálhasson majd a magyar koronára is. Anyagi helyzete rohamosan romlott, s a házasság pápai felbontása (1500. április 3.) után gúny tárgya lett. (A frigy érvénytelenítését az elhálás hiánya és a templomi szertartás során elkövetett formai hibák indokolták.) Visszavonult Itáliába, ahol bátyja, IV. Frigyes nápolyi király fogadta. Tanúja volt családja bukásának. Ischia szigetén, majd Nápolyban a Castel Capuanóban élt. Innen próbálta Ulászlóval szembeni követeléseit érvényesíteni. A nápolyi San Pietro Martire monostorában temették el. (1502-ben Ulászló ismét megnősült, ezúttal Candale-i Annát vette feleségül, aki a francia király, XII. Lajos rokona volt. Anna két gyermekkel ajándékozta meg férjét: 1503-ban egy lánnyal, Annával, majd 1506-ban egy fiúval, Lajossal.[16]

Sírja[szerkesztés]

Beatrixot 1508. szeptember 23-án bekövetkezett halála után a nápolyi San Pietro Martire-templomban temették el. Egyes források szerint az elhunyt királyné végakarata az volt, hogy a Santa Maria de Poblet-templomban, a katalán–aragón királyok temetkezési helyén leljen végső nyugalomra. A végakarat végrehajtására azonban csak sokkal később, 1671-ben került sor, a pápa hozzájárulásával. A templomot azonban felgyújtották és kirabolták, a királysírokat pedig kincsek után kutatva felfeszítették, a csontokat összekeverve. Végül a maradványokat összeszedték, és 1843-ban a tarragonai székesegyházba szállították. A pobleti királysírokat 1941–52 között helyreállították, ám a maradványok azonosítását nem tartották lehetségesnek. Végül így helyezték vissza a csontokat az eredeti helyükre, beleértve Aragóniai Beatrix maradványait is.[17]

Emlékezete[szerkesztés]

Surányi Miklós az A nápolyi asszony című regényében ír róla.[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sforza-család genealógiája
  2. Kovács 197.
  3. Successi diversi tragici ed amorosi occorsi in Napoli, ed altrove a' Napoletani
  4. Kovács 213–214. a magyar szöveg teljes fordításban olvasható
  5. Kovács 213–214.
  6. Berzeviczy 103.
  7. Kovács 199.
  8. Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia (1458–[1476]–1490). (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 12. – Subsidia ad historiam medii aevi Hungarie inquirendam 2.) Budapest, 2011
  9. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei
  10. Pajorin 69–70.
  11. Rácz György: Megmérgezték-e Mátyás királyt?
  12. Kubinyi: Mátyás király. 120–121.
  13. Grandpierre Endre: Királygyilkosságok.; Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás. Meggyilkolták a királyt; Steve Nording (Nemere István): Mátyás király magánélete
  14. Horváth Richárd: (Lehet, hogy) meggyilkolták a királyt! 516–519.
  15. Múlt-kor/Szende László: Kalauz a magyarországi reneszánszhoz, 2009. szeptember 29. 10:07 – 2010. április 20.
  16. Lásd Berzeviczy (1908)
  17. Gulyás András: Hol nyugszik Aragóniai Beatrix királyné? História, 8. (2009) 24. o.
  18. Surányi Miklós: A nápolyi asszony

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Grandpierre K. Endre: Királygyilkosságok: Hogyan haltak meg a magyar királyok? Budapest: Titokfejtő Könyvkiadó. 1991. ISBN 963770700X  
  • Garamvölgyi László: Hunyadi Mátyás - Meggyilkolták a királyt. Budapest: Studium Plusz Könyvkiadó. 2012. ISBN 9786155054433  
Előző
Podjebrád Katalin
Magyar királyné Hungary Arms.svg
1476 – 1490
1490 – 1500
Következő
Candale-i Anna
Horvát királyné
1476 – 1490
1490 – 1500
Szlavón királyné Coa Slavonia Country History.svg
1476 – 1490
1490 – 1500
Előző
Brandenburgi Borbála
Cseh királyné Blason Boheme.svg
1476 – 1490
1490 – 1500
Következő
Candale-i Anna